Életünk során gyakran elõfordul, hogy szomorúak leszünk. Ezt idõnként életesemények következményeként éljük meg, máskor minden ok nélkül válunk szomorúvá. Ha ez a rossz hangulat tartósan fennáll és befolyásolja a mindennapi életfunkcióinkat, valószínû, hogy a depresszió diagnózis fennáll.
Hogyan kezelhetõ a depresszió?
Mivel a depresszió kialakulásáért az agy biológiai folyamataiban bekövetkezõ változás a felelõs /szerotonin, dopamin, noradrenalin/ – ezek egyensúlya megbomlik -, az antidepresszánsoknak van kiemelkedõ szerepe a gyógyításában.
Miért fontos idõben felismerni és kezelni? Mert magas-vérnyomáshoz, szív-érrendszeri problémákhoz, nyombélfekélyhez, alkoholfüggõséghez, stb. vezethet. A szubjektív szenvedést okozó tünetek mellett károsodnak a szerepfunkciók, emberi kapcsolatok, munkahelyi teljesítmények is. Ennek következménye lehet: nõ az öngyilkosság rizikója, hosszas táppénz, esetleg leszázalékolás. A modern gyógyszerek megjelenése elõtt nagyon elterjedt volt az ópium kúra emelkedõ cseppszámban.
Manapság, ahogy a depresszió is széles skálán mozog, számtalan biológiai és pszichoterápiás módszer áll rendelkezésünkre akár önmagában, akár kombinációban. Hogy melyiket válasszuk? Mindig egyénre szólóan kell dönteni, figyelembe véve a testi és lelki elõzményeket, az aktuális stressz-tényezõket, szociális helyzetet. Alapvetõ, hogy a hatékony terápia alapja a jó orvos-beteg kapcsolat. A felvilágosítás, bátorítás a beteg és a hozzátartozó számára egyaránt szükséges.
Ma már egyre korszerûbb, jobb gyógyszerek állnak rendelkezésre. A megválasztásnál lényeges szempont a hatékonyság, gyors reagálás, jó mellékhatás-profil. Az elsõ 2 hétben nem a hangulatjavító hatás jelentkezik elõször, inkább a mellékhatásokkal kell számolni. Ha megfelelõ adagban kapja a beteg a gyógyszert és mégsem javul, felmerül a kérdés: bevette-e? Ha nem, miért nem? Jó volt-e a diagnózis? Nincs a háttérben pajzsmirigy betegség, vérszegénység vagy egyéb. A betegek 10-15%-a ennek ellenére nem gyógyul meg. Ilyenkor kombináljuk a szereket és megtanítjuk az enyhe depresszió tüneteivel együtt élni a beteget. Ehhez nélkülözhetetlen a pszichoterápia.
– Pszichoterápiás vezetés: az aktuális életnehézségek feltárására összpontosít, a beteg erõforrásaira épít, a konfliktusmegoldó képességeit használja.
– Analitikus: célja a beteg egészséges viselkedésének erõsítése
– Kognitív: az újabb depresszió megjelenésének megelõzésében lehet fontos. Célja a jellegzetes depressziós gondolkodásmód módosítása.
– Családterápiák
– Alvásmegvonás: a hangulatjavító hatás azonnali, a betegek 2/3-a reagál rá,de rövid ideig tart.
– Fényterápia: a kutatások szerint a sárga és a zöld spektrum a leghatásosabb /téli depressziónál van jelentõsége/.
A kezelés megkezdése elõtt eldöntendõ, hogy otthoni környezetben vagy kórházban történjék-e. Ez függ a tünetek súlyosságától, különös tekintettel az öngyilkosság veszélyére. Ha jó a családi háttér, otthon jól gyógyítható. Ha a beteg magányos, inkább a kórház javasolt. Az otthoni kezelés során a gátoltság, figyelem-koncentrációs nehézségek miatt a teljesítménye csökkenni fog, ez újabb negatív élményt jelent, súlyosbíthatja a depressziót, ezért célszerû kiemelni a munkahelyérõl.
A hangulatzavar bipoláris változatánál fontos a visszaesés kivédésére speciális szerek szedése a stabilizáció érdekében. A kérdés eldöntésénél irányadó: ismétlõdés valószínûsége, az újabb epizódok milyen hatással vannak a beteg életvitelére, milyen a beteg együttmûködése. Természetesen itt is nagy segítséget nyújthat a pszichoterápia, ha mód van rá.
Dr. Kerekes Anna pszichiáter szakorvos
