Nyolc család kap lehetõséget arra, hogy a váraljai cigányteleprõl, a Péróból elköltözzön, és a faluban élõk közösségéhez tartozzon. Az önkormányzat pályázata már nyert. Most a költözõ, kisgyermekes családokon a sor, hogy megmutassák: mindenféle diszkriminációs támadás ellenére is be tudnak illeszkedni és megfelelni a társadalmi elvárásoknak.
Május 8-án levél érkezett a váraljai önkormányzathoz, valamint a média képviselõihez. Feladóként a Szociális és Munkaügyi Minisztérium szerepelt: „A település egészének fejlõdése és a hátrányos helyzetûek felemelkedése érdekében, Váralja község önkormányzata 2007-ben nyújtott be sikeres pályázatot a Szociális és Munkaügyi Minisztériumhoz, valamint az Országos Foglalkoztatási Közalapítványhoz a településen található cigánytelep (Péró) felszámolására. A település összesen 54,3 millió Ft támogatásban részesül a telepen élõk lakhatási és foglalkoztatási helyzetének javítására. A támogatás révén kilenc család juthat ingatlanhoz, húsz fõ szakképesítést szerezhet, emellett óvodáztatási program indulhat, egészségügyi szûrõvizsgálatokat szervezhetnek, a hátrányos helyzetû gyerekek iskolai támogatására pedig mentor tanárokat jelölhetnek ki.”
Filczinger Ágnes, Váralja polgármestere elolvasta a levelet. Abban a pillanatban a faluban felragyogott a nap, kinyíltak a remény virágai. Mondhatnánk, hogy tavasszal mindenhol kinyílnak a virágok… csakhogy azokat gondozni is kell, idõnként kimenteni õket a gaz közül, esélyt adva egy szebb jövõnek.
Több éve próbálkozott önkormányzatunk pályázatok beadásával a pérói cigánytelep felszámolására. Közalapítványokhoz, minisztériumokhoz adtuk be terveinket, különbözõ konzorciumi partnereket állítottunk magunk mellé – éveken át mindhiába. Néhány környezetvédelmi pályázatunk sikeres volt ugyan, de foglalkoztatásra nem nyertünk semmit – mondja Filczinger Ágnes.
- A Szociális és Munkaügyi Minisztériumhoz 2007-ben benyújtott pályázatuk elbírálásánál csillant meg elõször a remény.
Ez egy kétkörös pályázat volt, melynek elsõ fordulóján azonnal továbbjutottunk. A második fordulóban azonban forráshiányra hivatkozva elutasították a pályázatunkat. Aztán kiírtak egy másik lehetõséget, mert mindenképp támogatásra méltónak találták a céljainkat. Az átdolgozott, újból benyújtott pályamunkánk immár sikerrel járt. Kilenc család kiköltöztetését terveztük a Péróból. Egy família idõközben visszalépett, így nyolc család számára vásároltunk új házat. - Mi alapján választották ki a szerencséseket?
A konzorcium felállított egy szempont-sort, ez alapján válogattunk. Elõtérbe helyeztük a kisgyermekes, illetve az egyéb szociális helyzetük szempontjából rászoruló családokat. Az õ kiköltözésük után fõként az idõsebb lakók maradnak a Péróban. õk egyébként nem is akarnak elköltözni, ráadásul arra sem lett volna lehetõségük, hogy egyéb forrásokhoz (pl. szociálpolitikai támogatáshoz, vagy hitelhez) jussanak. A költözéstõl visszalépõ kilencedik család házvásárlására szánt összeg megmaradt. Ezt részben olyan általános költségek fedezésére fordítottuk, ami mindenkinél felmerült (ügyvédi- illetve földhivatali költségek). Így is maradt még keret, hogy minden családot további 370 ezer Ft-tal támogassunk új lakásuk felújításában. - Ezeket a munkálatokat részben a költözõ családok férfi emberei végzik, a program keretében szervezett képzésnek köszönhetõen.
A Péróban lakó emberek többsége munkanélküli. Ezzel a képzéssel képesítést is kapnak, és a saját házukat is maguk csinosíthatják. A pályázatnak köszönhetõen augusztus 1-jén elméleti alapozással kezdõdött a falazó-kõmûves és vakoló-kõmûves képzés, melyen tíz férfi vehetett részt. Amikor a házak megvásárlásra kerültek, ezeknek a felújításán kezdett dolgozni a két brigád a gyakorlati képzés keretében. Tíz nõ is tanfolyamot kezdhetett szeptember 1-jén: õk OKJ-s takarító képesítést szereznek. A pályázati programnak köszönhetõen jobb körülmények közé költözõk elõnyt élveztek a tanfolyami részvételben, de mások is beiratkozhattak a váraljaiak közül, akik megfeleltek a kritériumoknak (munkanélküli, 8 általános iskolai végzettség). Pikantériája a képzésnek, hogy a környezõ települések intézményeiben takarító emberek egy részének nincs ilyen képesítése, tehát a váraljai képzésen résztvevõk elõnyt élvezhetnek a jövõben e téren is. - Októberben indítottak egy közösségi életmódklubot a cigánytelep lakóinak. Milyen feladatokat vállal fel ez a civil szervezet?
Szeretnénk egy kicsit a Péróból kiköltözõket felkészíteni a faluban való életre. Ezeknek a családoknak meg fognak emelkedni a rezsiköltségeik, illetve másfajta életvitelt feltételez az, hogy valaki a faluban lakik (parkot kell gondozni, árkot tisztítani, virágot ültetni, a házat karbantartani). Praktikus ismeretekre próbál felkészíteni az életmódklub. Ezenkívül a különbözõ ünnepkörökhöz kötõdõ foglalkozásokat is szervezünk: adventre való felkészülés, koszorúkészítés, lakásdíszítés. Tanácsokkal is igyekszünk segíteni az elköltözõknek, hogy könnyebben be tudják majd osztani a rendelkezésükre álló forrásokat. Ezek az emberek az elmúlt fél évben annyiféle adminisztratív akadályba ütköztek, hogy úgy gondolom segítség nélkül már rég feladták volna – akkor is, ha a források a rendelkezésükre állnak. Természetesen a gyerekek sem maradnak ki a programból: nekik iskola-elõkészítõ foglalkozásokat szerveztünk, illetve amelyik család igényli, annak gyermekfelügyeletet biztosítunk míg dolgozik, vagy míg elintézi a hivatalos ügyeit. A téli szünidõben kézmûves foglalkozásokkal várjuk a fiatalokat, és felzárkóztató képzést is nyújtunk az azt igénylõknek. - A tervek szerint valamennyi költözõ család Váralja belterületén újított volna fel egy-egy házat.
Így terveztük, de sajnos kevés volt a faluban a megfelelõ állapotú ingatlan, a minisztérium mûszaki ellenõrei több házat is levettek a listánkról. Jobb állapotban lévõ ingatlanokat kellett keresnünk, így kiterjesztettük a kört Váralja környékére. Négy házat találtunk megfelelõnek Váralján, kettõt Tevelen, egyet Mucsiban, egyet pedig Mázán vásároltunk meg. Ingatlanközvetítõt is bevontunk ebbe a munkába, de minden esetben a családok igényeit tartottuk szem elõtt. A kisgyermekes családok közül volt amelyik olyan települést keresett, ahol van iskola. Nálunk Váralján sajnos már 2003 óta nem mûködik iskola, így utazni kell a gyerekeknek. - Nem hallgathatjuk el, hogy a nyertes pályázat hírére, illetve a házvásárláskor több támadás is érte a programot. Akadtak, akik szítani próbálták a közvéleményt a Péróban lakók ellen. Elõször aláírásgyûjtést kezdeményeztek népszavazás kiírása érdekében, melyet a körjegyzõ nem tartott megalapozottnak. Majd két településen is kijelentették: nem látnák szívesen falujukban a Péróból kiköltözõket.
Sajnos megoszlottak a vélemények a telepfelszámolás kérdésében… Azt gondolom, ahogy halad elõre a program, egyre inkább látják ennek hasznosságát az emberek. Hogy megszépülnek a megvásárolt házak, hogy a képzésben résztvevõk dolgoznak – vagyis igazán szeretnének beilleszkedni a falu életébe. Nyilván vannak ellenérzések a mai napig, de azt gondolom, hogy látva a program pozitív oldalait, ezek mindinkább elcsitulnak. A pályázat utánkövetési szakasza 2009 végéig fog tartani, és a képzések is folyamatosan zajlanak. A váraljai cigánytelep teljes felszámolása nem fog megtörténni, ahhoz sokkal több pénzre lenne szükség. A Péróban maradók azonban nem is akarnak elköltözni már. Bár a nagyon rossz állapotban lévõ házakat a kiköltözések után ledózeroltatjuk, és a telepen maradókat a jobb állapotú ingatlanokban helyezzük el. Úgy gondolom, a legnagyobb elõrelépés, hogy a gyerekek nagy többsége kikerül a cigánytelepi környezetbõl és olyan körülmények között nõ majd fel, mint az átlag. Így a pályázatnak köszönhetõen. a lehetõségek kapuja nyílik meg elõttük.
A minisztériumi levél megérkezése óta eltelt fél év. õsz van, hullanak a falevelek. A Péróban élõk szívében azonban mostanra kezdtek el kinyílni a remény virágai. Tudják, hogy heteken belül elköltözhetnek egy-egy felújított házba, ahol igyekeznek majd mindent megtenni azért, hogy befogadja õket a falusi társadalom. Szeretnék, ha nem neveznék õket többé pérói cigányoknak, hiszen a lehetõséggel élve képesítést kapnak és munkát szerezhetnek, gyermekeiket taníttathatják – immár a saját szemükben is teljes értékû lakóivá válhatnak egy-egy falusi közösségnek.