November 22-én koncerttel és táncházzal ünnepelte megalakulásának 18. évfordulóját a Bartina zenekar. A két medinai és két bonyhádi zenészbõl álló csapat táncegyütteseket is kísér, de zenés elõadásokkal is fellépnek. A Szabó József, Vén Attila, Szabó László, és Kovács Gábor alkotta Bartina rendszeresen jár Erdélybe, jövõre egy holtmarosi táborba és a borszéki városnapokra készülnek.
November 22-én koncerttel és táncházzal ünnepelte megalakulásának 18. évfordulóját a Bartina zenekar. A két medinai (Szabó József, Vén Attila) és két bonyhádi (Szabó László, Kovács Gábor) zenészbõl álló csapat táncegyütteseket is kísér, de zenés elõadásokkal is fellépnek. A jubileumi koncertet követõen a múltról és a tervekrõl kérdeztük Szabó Józsefet, a zenekar alapító tagját.
- A zenekar sokkal régebben alakult, csak nem ebben a felállásban. Jómagam 1979 óta szolgálom zenészként a megyében mûködõ táncegyütteseket. Eleinte amatõr szinten zenélgettünk a Bartina táncegyüttesnek. Azelõtt a szekszárdi táncosokat egy 20-25 fõs nagy kamarazenekar kísérte, és kottából játszottak a zenészek. Rengeteg szabadtéri mûsort volt, ha jött a szél, a zenészek nem azzal foglalkoztak, mit táncolnak a színpadon, hanem szaladtak a kottájuk után, és bukott a mutatvány. Akkor jött a Sebõ-Halmos féle kezdeményezés, hogy 3-4 ember le tudja ugyanazt muzsikálni, amit egy nagy zenekar. Ekkor alakítottuk az elsõ zenekarunkat.
- Hogyan ismerkedtél meg a bonyhádi zenésztársakkal?
Belecsöppentem a „zenész vérkeringésbe”, ekkor ismertem meg a bonyhádi barátaimat: Kovács Gézát, Kovács Gábort, Szabó Lacit, akik akkor alakították meg a Szélkerék együttest. Én Vén Attilával, Bálint Andrissal, Pál Ildikóval, Nagy Anikóval zenéltem együtt, aztán a lányok elmentek szülni és prímás nélkül maradtunk. Felkerestük Szabó Lacit Bonyhádon, hogy ha teheti, jöjjön hozzánk prímásnak. Ez volt 18 éve, innen kezdve szinte profi zenészként mûködtünk, hiszen 13-14 táncegyüttest kísértünk (nemcsak Tolnában, hanem Baranyától Veszprém megyéig), és ez már nem engedte meg hogy munkahellyel rendelkezzünk. A Bartina zenekarral már akkor szinte a megye összes falvába elvittük a Muzsikáló szerszámok címû zenés mûsorunkat, 50 darabosra bõvült a hangszerkészletünk. Sajnos a gyerekek a mai napig sem ismerik a hangszereket, ezért úgy gondoltuk, e téren is nagyon fontos küldetésünk van. A megyei lapban is volt akkoriban egy Muzsikáló szerszámok címû sorozatunk, itt minden héten bemutattunk egy hangszert és annak történetét. Mindeközben a táncegyüttesekkel jártuk a világot, fõleg nyaranta sokat utaztunk külföldre. - A szinte mindennapos zenész munkátok során kazettát és cd-t is adtatok ki. Milyen terveitek vannak a 2009-es évre?
Rendszeresen járunk ki Erdélybe, sokfelé hívnak bennünket játszani, tavaly is voltunk négyszer. 2009-ben készülünk Holtmarosra egy táborba, és a borszéki városnapokra augusztusban, ahol már konkrét igények vannak, miket kell zenélnünk és tanítanunk. Közben ugye ott lesznek továbbra is a táncházak és a táncegyüttesek kíséretei, amik már mindennapos dolgok.