A Tolna Megyei Önkormányzat Közgyûlésének Elnöke és a Tolna Megyei Rendõr-fõkapitányság vezetõje a Tolna megye közigazgatási területén polgárõrként tevékenykedõ, a megye közbiztonsági, közlekedésbiztonsági helyzetének javítása érdekében kifejtett magas színvonalú, példaértékû munkája elismeréseként az Év Tolna Megyei Polgárõre megtisztelõ címet adományozta Kajtár Magdolnának, a Bonyhádi Polgárõr Egyesület szolgálatvezetõ-helyettesének. Magdolna a polgárõr tevékenységet kétmûszakos munkahelyi elfoglaltsága mellett is vállalja. A csapatszellem életben tartása szívügye. Kimagasló munkát végez a polgárõrségnél, szerepet vállal a havi szolgálatellátásokban, rendezvény-biztosításokon.
– A bátyám lépett be elõször a Bonyhádi Polgárõr Egyesületbe, és nekem nagyon megtetszett, amit csinált, ezért követtem – mondja mosolyogva Magdolna, aki másodikként vehette át a tavaly alapított megyei elismerést.
– Itt Bonyhádon nincs is több nõi polgárõr?
– Jelenleg egymagam vagyok, más csapatokban azonban gyakoribbak a nõk, pl. Györében. Ugyanaz a munkánk, mint a férfi kollegáknak, bár elõfordult már, hogy nem hívtak be szolgálatra. Tavaly az árvíz idején nem osztottak be lapátolni, és egy alkalommal eltûnt személyt kellett éjszaka keresni, akkor is hazaküldtek. Tehát valamennyire azért szem elõtt tartják, hogy nõ vagyok. Havonta két szolgálatot szoktam vállalni, ez alkalmanként 6-8 órát jelent. Emellett én végzem az egyesület papírmunkáját, írom a jegyzõkönyveket, és szolgálatvezetõ-helyettes vagyok. Úgy fogalmaznék, hogy amiben tudok, segítek.
– Hogyan zajlik egy szolgálat?
– Fölvesszük a formaruhát, a szolgálati autóval elõször is elmegyünk a rendõrségre bejelentkezni. Ilyenkor a rendõrségi ügyeletes a mi fõnökünk is, tehát ha valami történne, akkor õ parancsol nekünk. Megkérdezzük tõle, van-e valami, amire kifejezetten figyelni kell aznap este. Körbejárjuk Bonyhádot és környékét, Majost és Börzsönyt is, feltérképezzük hogy hol vannak kisebb-nagyobb gyülekezések, rendezvények, ahol esetleg számítani lehet valamilyen eseményre. Amikor pár hónapja voltak a bonyhádi betörések, akkor a Szecskában és a Fáy lakótelepen is jobban odafigyeltünk.
– Kerültél már veszélyes helyzetbe szolgálat közben?
– Évekkel ezelõtt történt, hogy a rendõrök kérték a segítségünket. Két személy valami gyanús dolgot követett el, és a temetõ parkolójánál lerakták az autójukat. Mentünk mi is a temetõbe körülnézni, hátha még ott bujkálnak valahol. Egyesével mentünk, és bizony elég ijesztõ volt, de nem történt semmi, nem voltak már a környéken. Forgalomirányítás közben is volt egy rémisztõ esetem: el kellett terelnem az autókat, és egy beforduló busz mögött jött egy autó, melynek a vezetõje nem vett észre, és csak pár centivel elõttem állt meg az elõbukkanó autó. Azért nem vette el a kedvemet, továbbra is a forgalomirányítás a kedvenc tevékenységem, ehhez egy tanfolyamon kellett elsajátítsuk a technikát.
– 2011 az önkéntesség éve. Téged más területen is vonz az önkéntesség?
– Mindig szerettem segíteni, odafigyelek azokra, akik bajban vannak. De akkor értettem meg igazán az önkéntesség lényegét, amikor beléptem a polgárõrök közé és megéreztem, milyen jó segíteni hivatalosan is. Jó a bonyhádi polgárõrökhöz tartozni, de a belépésem óta szinte teljesen kicserélõdött a társaság, talán öten vagyunk már csak a régi csapatból. És sajnos fogy is a létszámunk. Az emberek csak a pénzért hajtanak, és sokan azt mondják, hogy nem vagyunk normálisak, hogy fizetség nélkül tevékenykedünk. Amíg nincs bent az ember az önkéntesek között, addig nem érti, hogy miért jó dolog ez.
– A bonyhádi Polgárõrség mindig kiemelkedõen teljesített és jó hírt szerzett megye- és országszerte. Mi lehet ennek az oka?
– Részben a jó csapatszellem, és mindig élenjártunk. Bonyhád 16 ezer lakosú városában több a munka, mint egy faluban, ezért 20 éve az elsõk között jött létre a mi egyesületünk Tolnában. Nagyobb terület tartozik hozzánk, több minden elõfordulhat. A vidéknek viszont az az elõnye, hogy ismernek mindenkit, és tudják ki a gyanús.
– Szerinted meddig lehet a polgárõr tevékenységet végezni?
– Szerintem bármeddig, pl. egy kollegánk 78 éves korában hagyta abba. Egy nõnél persze az is közrejátszik, hogy egyszer gyereket akar vállalni, de szerintem ha kicsit megnõ már a gyerek, akkor lehet folytatni a polgárõr munkát. Az egyesületben alkalmazkodunk mindenkihez, ha éppen úgy alakul a munkája, akkor nem osztjuk be szolgálatba. Sajnos egyre kevesebben vagyunk, toborozni is nehéz, inkább barátot, 
ismerõst, rokont hívunk. A csapat többsége már nem is bonyhádi, szomorú, hogy egy ekkora városban nincsenek jelentkezõk… Ráadásul sajnos sokan beazonosítanak minket egy új, politikai indíttatású csapattal. Pedig nincs közünk 
hozzájuk, nekünk politikamentesnek kell lenni. Célunk, hogy jelenlétünkkel nyugalmat ébresszünk az emberekben.
– Kaptál már pozitív visszajelzést a lakosság részérõl?
– Igen, elõfordult már, hogy mikor formaruhában voltunk, odajöttek hozzánk az emberek és azt mondták, hogy megnyugtató hogy itt vagyunk. Nagyon jólesnek az ilyen pozitív visszajelzések. Hiszen mi önzetlenül adunk, de jó néha kapni ezért egy jó szót.
– Milyen érzés az Év Tolna Megyei Polgárõrének lenni?
– Az elismeréstõl még lelkesebb lettem. A társaim közül már többen kaptak okleveleket, díjakat. Kicsit irigyen néztem rájuk, hisz én is egy régebbi bútordarab vagyok, de úgy gondoltam, nem teszek annyit, mint õk. Persze az ember titkon reméli, hogy egyszer elismerik az õ munkáját is. Aztán amikor értesítettek, meglepõdtem, de nagyon jólesett. Szép volt a hivatalos ceremónia, mikor átadták a díjat Szekszárdon, a díszegyenruhás rendõrök elõtt.