Tudta Ön, kedves Olvasó, hogy a Bonyhádi Mentõállomás a dr. Kolta László (volt Bacsó) utca elején található, és bármikor szívesen látják az érdeklõdõket? Sõt abban is segítenek, hogy a lakosság minél nagyobb számban elsajátíthassa az elsõsegélynyújtás és az újraélesztés fortélyait, mellyel akár életet is menthetünk. Õszintén bevallom, hiába ismerem többüket is az állományból, jómagam is most látogattam el a mentõállomásra elõször, a május másodikára szervezett jótékonysági futás kapcsán. A mentõsök olyan barátságosan fogadtak, hogy már tudom, nem utoljára jártam náluk.
– Tizennégyen dolgozunk az állomáson: 7 ápoló és 7 gépkocsivezetõ – kezdi a bemutatást Lovag Tibor, a Bonyhádi Mentõállomás vezetõje. – Ez egy legkisebb, úgynevezett „A” típusú mentõállomás, 2 mentõkocsival. Ezek sima szállítóautók, nem esetkocsi, nem rohamkocsi, nincs orvos se mentõtiszt. Ha kiérünk a helyszínre, mi vagyunk az elsõ ellátók, és mi döntjük el, hogy kérünk-e további segítséget.
– Milyen képzést kap egy mentõautón dolgozó ember?
– Az ápolók mentõszakápolói képzettséggel rendelkeznek, az alapszintû sürgõsségi ellátást tanuljuk meg a képzés idején. Beletartozik belgyógyászat, tehát a szívinfarktussal kapcsolatos problémák, szülészet, neurológia, stroke, agyvérzés, gyerekgyógyászat, traumatológia a baleseteknél, ittas emberek. Tulajdonképpen mindenhez kell értenünk alapszinten, hiszen az elsõ ellátást mi tesszük meg. Nagyon összetett és változatos a munkánk, erõs gyomor kell hozzá.
– Mi történik, ha valaki tárcsázza a 104-et?
– A díjmentes 104-es hívások a megyébõl mind a szekszárdi irányító központba futnak be, õk küldik ki a legközelebb lévõ mentõautót. Tolna megyében 8 mentõállomás van. Vonzáskörzet tekintetében Bonyhádhoz 22 falu tartozik, a kisállomások közül a mi körzetünk a legnagyobb. Bonyhád 15 ezer fõ, és a plusz 22 település még egyszer ennyi lakost jelent. Idõnként kevés a 2 autó. A 6-os úton gyakran vannak balesetek, elmegyünk Mecseknádasdig, Sötétvölgyig, ha baleset van.
– Gondolom ez egy 24 órás szolgálat.
– Az egyik autó 24 órában fut minden nap, a másik csak hétköznap 7-tõl 19 óráig. Ha hirtelen kell mennünk valahova, és közben még egy hívás befut, akkor segítenek a környezõ állomásokról. Hõgyész, Szekszárd, Dombóvár szokott jönni, illetve mi is besegítünk nekik, ha van kapacitás. A központi irányítás dönti el, merre menjenek az autók.
– Van olyan nap, hogy sehova nem kell menni?
– Nagyon ritka. Éjszaka tekintetében elõfordul 10-bõl egyszer, hogy nem megyünk sehova, de nappal szinte mindig van mozgás. Ez egy készenléti szolgálat. Amikor nem dolgozunk, akkor itt a mentõállomáson szabadidõs tevékenység folyik, karbantartjuk az állomást, illetve képezhetjük magunkat.
– Tudtok segíteni a lakosságnak is abban, hogy mit tegyenek egy baleset, vagy hirtelen rosszullét esetén, míg kiér a mentõautó?
– A szociális otthonból és a gimnáziumból jönnek hozzánk kiscsoportok, de bárki bejöhet, ha megnézné az állomást, vagy ha szeretné megtanulni az alapvetõ segítségnyújtási fortélyokat. Van egy nagyobb helyiségünk, 8-10 fõt tudunk fogadni egyszerre. Egyeztetett idõ esetén elkérjük a babát, amin lehet gyakorolni újraélesztést, sürgõsségi ellátást. Ez teljesen karitatív tevékenység, nem kérünk érte semmit. Nekünk is elõny, ha az emberek tudják, mit kell csinálni egy újraélesztésnél például, hiszen stabilizálni tudja a sérült vagy a rosszulléttel küzdõ ember állapotát, amíg odaérünk.
– Hogy lesz valaki mentõs?
– Vannak segítõkész emberek, akiket érdekel a mentõs munka, majd az elsõ pár hétben kiderül, hogy bírja-e. Ez részben karitatív tevékenység, hiszen a munka és az anyagi megbecsülés nagyon nincs összhangban egymással. A mentõs munkához hozzá kell adni mindenkinek saját magából, a lelkébõl is. A mentõszolgálathoz jöhetnek dolgozni tûzoltók és rendõrök is sofõrnek, egy hónapos kiképzést követõen segíthetnek az ellátásban, viszont mi nem mehetünk hozzájuk tevékenykedni. Sajnos jelen pillanatban nem nagyon népszerû a mentõs szakma, pedig aki segíteni akar másokon, itt megtalálhatja a helyét.
– Volt olyan, akinek megmentettétek az életét, és utána bejött?
– Igen, volt rá példa. Sikeres újraélesztés után is volt, aki bejött és meghálálta, például vacsorát fõztek nekünk. Ez nagyon jólesik. Ilyenkor visszajelzést kap az ember, hogy jól csinálja a munkáját.
– Mit szóltok a jótékonysági futás ötletéhez?
– Kicsit szégyelljük magunkat, hogy nem nekünk jutott eszünkbe. Oberst Miklós ötlete volt, és barátjával, Török Tamással szervezik a futást. Mi vállaltuk, hogy megfõzzük a paprikáskrumplit és étkeztetjük a célba érõket. Nagyon jó kezdeményezés, nagyon örülünk neki, és nem is vártunk ekkora sikert, amilyet már az elõzetes nevezések alapján látunk.
– Mennyire sportosak a mentõsök?
– Arra célzol, mi beállunk-e futni? Sok más dolgunk lesz közben, de lesz kollega, aki futni fog a mezõnyben. Sõt, a paksi, bátaszéki, szekszárdi állomásról is jön 1-1 csapat. Sokan nem tudják, hogy van Bonyhádon mentõállomás, nincsenek tisztában a 104-es hívószámmal sem. Ezért is kitûnõ lehetõség számunkra a rendezvény, amit mi nyílt napnak tekintünk. Az egyik autó kint lesz a verseny helyszínén, benne lesz a bábú, ki lehet próbálni az újraélesztést. Az állomásra is be lehet jönni, körbevezetjük az érdeklõdõket, válaszolunk a kérdéseikre. Szeretnénk minél jobban megismertetni a munkánkkal a lakosságot.
– Milyen terveitek vannak, melyek megvalósításában segíteni tud a jótékonysági rendezvény?
– Mind a 2 autóban megvan a kötelezõ alapszintû felszereltség, ami kell az újraélesztéshez, ellátáshoz, rögzítéshez. Viszont vannak alapítványokon keresztül beszerezhetõ modernebb eszközök, melyek segítenék a munkánkat, ezek közül szeretnénk néhányat vásárolni. Terveink közt szerepel a kerítésünk, ill. egy felújításra szoruló helyiségünk lefestése. Ezt társadalmi munkában megoldjuk, de az anyagokat is a befolyt összegbõl tudjuk beszerezni majd. Az öltözõnk is felújításra szorul…
Lovag Tibor még körbevezetett a mentõállomáson, és láttam, hogy nagy izgalommal folyik a készülõdés a szombati rendezvényre. Bíztatom a sportolni szeretõket és az adakozó szándékúakat, hogy találkozzunk szombaton a Bonyhádi Mentõállomásnál, ezzel is bizonyítva, hogy megbecsüljük az itt dolgozók munkáját, akik valóban életbevágóan fontos tevékenységet végeznek.