Szeptember 30-án ünnepélyes keretek között – a Völgység polgármesterei és önkormányzati képviselõi, Tolna megye és Szekszárd elsõ emberei, illetve a volt és a jelenlegi kórházi dolgozók jelenlétében – avatták fel a megújult Bonyhád Városi Kórház és Rendelõintézet épületét. Az intézmény szakmai-infrastrukturális fejlesztése a TIOP-2.1.3-07/1-2008-0003 pályázat keretében valósult meg, a közel 1 milliárdos beruházáshoz 777,655 millió Ft támogatást biztosítottak a pályázat kiírói. A projekt az Európai Unió támogatásával, az Európai Regionális Fejlesztési Alap társfinanszírozásával valósult meg. A kivitelezés 2009 nyarán kezdõdött, idén januárban elsõként az új, 40 ágyas ápolási osztály készült el. A megújult épület teljes körûen akadálymentesített, a meleg víz elõállítását napkollektorok segítik, szem elõtt tartva a gazdaságos mûködtetést és a környezetvédelmi szempontokat. A beruházást Dr. Szócska Miklós, Egészségügyért Felelõs Államtitkár, Potápi Árpád János, Bonyhád Város Polgármestere, dr. Barcza Zsolt igazgató-fõorvos, és Simcsik Pál, a kivitelezõ PSN Kft. ügyvezetõje avatta fel.
Dr. Barcza Zsolt köszönetet mondott: Bonyhád város és a Völgységi kistérség valamennyi lakójának az építkezés 15 hónapja alatt tanúsított türelemért, a kórház valamennyi dolgozójának áldozatos munkájáért és mindvégig pozitív hozzáállásáért, Bonyhád Város Önkormányzati Képviselõ-testületének, mint fenntartó tulajdonosnak a töretlen támogatásért, valamint a pályázatíróknak, a projektmenedzsmentnek, a projektmenedzsernek, a kivitelezõ PSN Kft-nek, az alvállalkozóknak, a mûszaki ellenõr Planéta Kft-nek, és mindenkinek, aki munkájával hozzájárult a projekt sikeres megvalósításához.
– Nem érdemli meg a jelent és a jövõt az, aki nem tiszteli, és nem ismeri el a múltját és elõdeit – mondta Barcza Zsolt. – Ezért engedjék meg most nekem, hogy a bonyhádi kórház 1959 óta íródott történetében igazgató elõdeimet név szerint fölsoroljam: dr. Sztrilich Lajos, dr. Dettre Gábor, dr. Péntek Zoltán, dr. Váci József, dr. Bálint Júlia, dr. Bûcs Gábor, dr. Hegedûs Éva, dr. Kovács Elemér, dr. Winkler László. Bízom abban, hogy közülük a jelenlévõk most úgy érzik, hogy a sokszor nagyon kényelmetlen igazgatói székben eltöltött éveik nem voltak hiábavalóak. Úgy gondolom, hogy valamennyiük munkája, és a kórház összes volt és jelenlegi dolgozójának a munkája itt van velünk az új épület falaiban, és a lelkünkben is. A filozófus, költõ Seneca mondta egykor: „Semmilyen szél nem kedvezõ annak a hajónak, mely nem tudja, hogy milyen kikötõbe tart.” Nos, a rossz emlékû 2007-es évben, amikor a bonyhádi kórház hajója a többi magyarországi egészségügyi intézmény hajójával együtt, az akkori egészségpolitika viharos tengerén hánykolódott, Molnár Lajos egészségügyinek nevezett miniszter két igen fájdalmas ponton csonkított meg minket: bezárták a sebészeti és a szülészeti-nõgyógyászati aktív osztályunkat. Ezt a völgységi emberek, a bonyhádi lakosság soha nem fogja megbocsátani. Aztán pályázat útján elnyertük, és 2007 augusztusától saját jogon elkezdtük mûködtetni az egynapos sebészetet. Egy évre rá a TIOP pályázatot nyertük el, melyet két év alatt sikeresen meg is valósítottunk, és most felavathatjuk a megújult épületet.
Ebben az ünnepi pillanatban sem hallgathatom el azonban kétségeinket és félelmeinket, melyek elsõsorban az intézmény további mûködtetésére vonatkoznak. Azt kell mondjam, amennyiben a közeljövõben nem változik a finanszírozás, nem történik valamilyen mértékû adósságkonszolidáció, akkor bizony nagyon nehéz, és lassan kilátástalan helyzetbe kerülhetünk. A jelenlegi kórházi struktúrában itt Bonyhádon három olyan terület van, melyben jelentõsen meghaladjuk a nekünk engedélyezett teljesítményeket: a 20 aktív belgyógyászati ágy, az egynapos sebészet, és a járóbeteg szakellátás. Ezekben a szolgáltatási spektrumokban én úgy gondolom, hogy mind betegforgalmi, mind orvos szakmai szempontok alapján abszolút indokolt lenne a kapacitás bõvítése. Ezenkívül a pályázati szerzõdés szerint a projekt befejezésekor – tehát most – plusz kapacitásokhoz jutunk az egynapos sebészet, a járóbeteg szakellátás, az úgynevezett kúraszerû és a nappali kórházellátások, illetve az otthoni szakellátás területén. Egyelõre azonban nem tudjuk, ezeket a plusz kapacitásainkat mikor lesz lehetõségünk realizálni. A kórház vezetõsége június óta megtett mindent ebben az ügyben, az ÁNTSZ és az OEP felé elküldtük a pályázati szerzõdés vonatkozó passzusait.
Potápi Árpád János polgármester beszédét szintén a múlttal kezdte: – 2000-ben minden település megkapta a Millenniumi zászlót, akkor több helyen elhangzott, hogy a lobogónak csak az egyik oldala van kihímezve, a másik üres. Több helyen hallhattuk a választ: az nem egy üres oldal, azt a következõ években, évtizedekben a települések lakossága, civil szervezetei fogják megtölteni. Ma elmondhatjuk, hogy az elmúlt 10 évben nagyon sok minden történt hazánkban, illetve itt helyben, Tolna megyében és Bonyhádon egyaránt. Városunkban több mint 700 millió Ft-tal új ivóvízbázist teremtettünk, felépítettük az új Városházát, megnyitottuk a sétálóutcát, sikerült a fõbb útjainkat felújítani. És most egy sikeres pályázatnak köszönhetõen átadhatjuk a felújított kórházat.
A pályázatnak köszönhetõen 778 millió Ft-ot nyert el az önkormányzat, és ehhez – az Ablonczy-ház felújításával együtt – közel 380 millió Ft önerõt biztosítottunk. Tettük mindezt úgy, hogy mikor a pályázatba belevágtunk, azt tudtuk, hogy az önerõ 10 %-os, tehát közel 80 millió Ft-ot kell biztosítanunk. Ez idõközben 380 millióra emelkedett, de nem hátrált meg sem az önkormányzat, sem a kórház, és végrehajtottuk a feladatot. Tettük ezt azért, mert 2007 februárjában 9 nap alatt 15 ezer ember döntött úgy aláírásával, hogy szükség van erre a kórházra, mely nem csak a várost, de a kistérséget, közel 40 ezer embert szolgál ki. Sehol az országban ilyen rövid idõ alatt ennyi aláírást nem sikerült összegyûjteni. Ez számunkra egy olyan akarat megnyilvánulás volt, ami a helyi politikának nem is adott lehetõséget a gondolkodásra, csak arra, hogy mindig úgy döntsünk: erre a kórházra és rendelõintézetre szükségünk van. Köszönet a megyei önkormányzat és a megyei kórház segítségének, ezzel az összefogással tudtuk csak az intézményünket megmenteni 2007-ben, és ennek köszönhetõen tudtunk indulni ezen a pályázaton. Ma büszkén mondhatjuk, hogy mind Tolna megyében, mind a Dél-Dunántúlon az egyik legkorszerûbb egészségügyi intézménnyel rendelkezünk. Úgy gondolom, eddig az akadályokat sikeresen vettük, eztán is ezt fogjuk tenni.
Dr. Szócska Miklós államtitkár beszédébõl idézünk: – Úgy gondolom, hogy normális helyzetben egy ilyen fejlettségû országnak egy ilyen térségben kell lennie egy ilyen típusú intézménynek. Az, hogy aggódunk egy ilyen intézmény fenntarthatóságáért, szerintem ez a nem normális. Az igazgató úr által idézett mondat az egészségpolitika és az egészségstratégia egyik alapüzenete. És be kell vallani, amikor ezt a hajót, ezt az új intézménymodellt itt Bonyhádon vízre bocsátották, akkor szerintem az aki ezt kitalálta, nem igazán tudta, hogy melyik kikötõbe akarja eljuttatni. Stratégiahiányos idõben születtek meg ezek a gyors döntések, aminek mi látjuk most bizonyos következményeit. Azt tudom mondani, hogy ugyanakkor az, hogy járóbeteg és alapellátási intézményekben vagy szinten nyújtsunk definitív ellátást, az teljességgel egybeesik a mi egészségpolitikai gondolkozásunkkal is. Úgyhogy biztos vagyok benne, hogy partnerként, közösen fogunk azon dolgozni, hogy egy fenntartható szakmai programot alakítsunk ki a kórház számára.
Úgy gondolom, hogy itt a megyében a klinikai és gazdasági együttmûködéseknek még van tartaléka, bíztatnám is az intézményeket, hogy dolgozzanak együtt. A gazdasági döntéshozóknál szeretném elérni, hogy hajlandóak legyenek áthangolni a társadalmi prioritásokat, hogy megfordítsuk azt a trendet, hogy az 5,5 kritikus %-nyi egészségügyi közfinanszírozásból 4,3 % lett az elmúlt idõszakban. Ezzel az egészségügyi intézményrendszerünk a fenntarthatóság szélére sodródott, a benne dolgozók munkahelye megkérdõjelezõdött. Ezt nekünk, az egész társadalomnak, Önöknek választópolgároknak, a helyi vezetõknek együtt képesnek kell lenni kihozni a politikai vezetõkbõl. Ez egy nagyon komoly feladat a számunkra. Ugyanakkor a plusz kapacitásokat befogadták, errõl döntés van, ezek érkezni fognak egy alkotmányos rend szerint.
Az, hogy itt a térségben van egy intézmény, az felelõsséggel is jár. Az ország népegészségügyi helyzete nagyon rossz. Én azt kérném, hogy ne csak az ellátásban, hanem a népegészségügyben is vállaljon felelõsséget ez az intézmény, a térség egészségközpontja. Igyekszünk a jövõben odafigyelni arra is, hogy az ilyen intézményeket ezzel a feladatcsoporttal is meg tudjuk erõsíteni, és ez is hozzájáruljon a fenntarthatóságukhoz. Nekem székely és sváb felmenõkbõl is kijutott, és amikor ennek a kórház-rendelõintézetnek a sorsáról gondolkodom, akkor barátom szavaival tudnék válaszolni: bízom a fajtámban és nem aggódom nagyon a jövõrõl. Ami a részünkrõl partnerségben megtehetõ azért, hogy ez egy virágzó intézmény legyen, azt igyekszünk megtenni, akár a lehetõségeinken túl is.