Március 15-én testvérvárosi szerzõdést írnak alá Bonyhád Város és a szerbiai Pancsova képviselõi. A jeles eseményhez kapcsolódóan a bonyhádi mûvelõdési központban március 13-án 18 órakor, míg a kakasdi Faluházban március 14-én 18 órakor vendégszerepel a Pancsovai Petõfi Sándor Mûvelõdési Egyesület társulata. A Vidám est címû mûsor kabaré jellegû, vagyis vígjátékból, táncos-dalos jelenetekbõl tevõdik össze (nép- és magyar tánc, magyar nóták és örökzöld dallamok), de a monológ, az élcvers és a vicc sem marad ki.
Rancz Károly, az Egyesület elnöke így vall magukról: Pancsováról, kb. 130 ezer lakosú községbõl, Szerbiából jövünk. Tény, hogy a szél a két népszámlálás közötti idõszakban magával sodort 1.000 pancsovai magyart, és ma már csak 4.100-an vagyunk, vagyis az összlakosság 3,2 százalékát alkotjuk, 1953-ban azonban még 6.400-an voltunk, ami az akkori népesség 18 százalékát képezte. Sajnos a magyarok száma nemcsak Pancsován csökken, hanem az egész Vajdaságban. Mindezek ellenére a sorsunk urai óhajtunk maradni. Talán ebben a szellemben alakult meg 1946-ban a Pancsovai Magyar Kultúrkör, azaz a mai Petõfi Sándor Mûvelõdési Egyesület is, és ilyen elhatározással kezdõdött el 1947-ben kulturális életünk.
Kezdõdött!? – kérdezhetjük, hiszen az itteni helyzetünket jól ismerõk 1881-hez kötik a pancsovai magyarság mûvelõdési életének a kezdetét, mert akkor lépett színre a Pancsovai Magyar Dalkör. Tehát 130 éves jubileumot is ünnepelhetünk. Ma szabadon kimondhatjuk, hogy régtõl fogva itt vagyunk, és itt is óhajtunk maradni. A mi egyesületünk egyike azon egyesületeknek, amely vállalja a megmaradásunkért folyó tevékenység egy részét. Az elmúlt 64 évben mintegy 1.900 rendezvény szerepel az adattárunkban. Ebbõl a tánccsoport, a férfi kórus, a citerások, a színjátszók, a komolyzenei csoport, az ifjúsági népzenekar és a könyvtár mûködését, rendezvényeit emeljük ki. A tánc- és a magyarnóta estek sem maradtak el. Természetesen vendégegyesületeket is fogadtunk, mind hazaiakat, mind külföldieket. Sikeres fellépések voltak Svédországban, Hollandiában, Németországban, Romániában és Magyarországon.
Napjainkban mintegy 250 személy tarja számon otthonaként a telekkönyvileg is tulajdonunkat képezõ székházunkat. Ideköt bennünket a tartalmasan, szépen eltöltött szabadidõ. Szórakozva tanulunk és szórakoztatva tanítunk. A megmutatkozás lehetõsége, a sikerélmény, régi és új barátságok, ez mind sokat jelent a fiataloknak. Utazásaink során sok tapasztalatot szereztünk, világot láttunk.
Minden ember egy bizonyos nemzethez, kisebbségi csoporthoz, párthoz vagy egyéb közösséghez tartozik, ami határozott kiállást követel tõle egyes dolgokban: részt vállal-e saját közössége problémáinak megoldásában, ami tulajdonképpen a megmaradás alapja, vagy tudatosan félreáll, másoknak engedve át ezt a feladatot, és továbbra is tétlenül szemléli nemzete fogyatkozását, önkéntes beolvadását a többségbe, vagyis az évtizedek óta tartó (vajdasági) asszimilációt. Az együvé tartozás igényében és vállalásában rejlik egyesületünk és a sorsunk jövõje is. Ez a gondolat az útmutatónk.