A bonyhádi származású Rajka Ödön nem ismeretlen az orvostudományban.
Az Életrajzi lexikon az alábbiakat írja róla:
Rajka Ödön orvos, bõrgyógyász, venerológus, az MTA 1. tagja (1949)
(Bonyhád, 1890. július 21. – Bp. 1971. január 19.
Oklevelet a budapesti egyetemen szerzett (1913)
Az I. világháborúban higiénikus és laboratóriumvezetõ orvos volt. 1919-ben a Vörös Hadsereg Duna-Tisza közi higiénikusa. Ekkor fõleg a bõr- és nemi betegségekkel foglalkozott. 1920-tól a Szövetség utcai Apponyi Poliklinika bõrgyógyászatán tudományos asszisztens, majd 1941-ig alorvos, ill. rendelõ fõorvos a Teleiában ( intézet a nemi bajok leküzdésére). 1947-tõl 1966-ig, nyugdíjazásáig a budapesti István Kórház bõrgyógyászati osztályának vezetõ fõorvosa, 1946-ban magántanárrá habilitálták. 1948-ban rk. tanár lett. Az MTA Orvosi Tudományok Osztályának titkára 1949-51-ben. 1932-ben beválasztották a Nemzeti Fénybiológiai Bizottságba. Számos magyar és külföldi lap szerkesztõségi tagja volt. Fõ kutatási területe az allergiás gyulladások (csallánkiütés, ekcéma) és a mikróbák szerepének vizsgálata volt. Többek között kiépítette a gombás és mikróbás „id”-ek tanát, bevezette a depotmódszert, vizsgálta a fénybiológiai problémákat, terápiás módszereket (UV ultraviolett és sajátvérkezelés) dolgozott ki. Mintegy 200 szakdolgozatot írt, több könyve jelent meg. Tiszteletére Rajka Ödön-emlékérmet alapítottak.
Magyar Életrajzi Lexikon
Harmadik kiegészítõ kötet A-Z
Akadémiai Kiadó, Budapest 1985. /956p.