A legnagyobb kihívás, amellyel minden nyelvtanuló szembesül, az, hogy az idegen nyelven megszólaljon, valamint, hogy képességeihez mérten választékosan fejezze ki magát. A középiskolás korosztályban – más korcsoportokhoz képest – e tekintetben gyakran nagyobb a félsz, hiszen a társaknak való megfelelés vágya inkább a hallgatásra sarkall, és ez sok esetben erõsebb, mint az a szándék, hogy magabiztosan fejtsék ki véleményüket egy témával kapcsolatban a célnyelven.
Hét év tanítási gyakorlattal a hátam mögött – jelenleg negyedik éve a bonyhádi Petõfi Sándor Evangélikus Gimnázium és Kollégium nyelvtanáraként – még ma is nagy kihívás és nehéz feladat a kevésbé bátor és csekély magabiztossággal rendelkezõ diákok szóra bírása.
A Tempus Közalapítvány által meghirdetett Comenius pályázatra 2013. januárban jelentkeztem. A továbbképzések pedagógusoknak szólnak, akik szívesen vesznek részt más európai országokból érkezõ motivált kollégáikkal egy olyan kurzuson, ahol tapasztalataikat és ötleteiket megoszthatják egymással.
Az általam választott továbbképzés az Egyesült Királyság Devon megyei Exeter városában került megrendezésre. A kurzus kifejezetten a beszédkészség fejlesztésére koncentrált, hogy mi módon tehetjük óráinkat még mozgalmasabbá, érdekesebbé, és hogyan bírhatjuk rá diákjainkat, hogy gátlásaikat leküzdve, esetleges hiányosságaik ellenére is szívesen vállaljanak aktív részvételt a nyelvórán.
Az International Project Centre-ben Sophie, rendkívül lelkes anyanyelvi tanárunk, a reggeleket ‘eavesdroppingokkal’ indította, melynek keretében az általunk „kihallott, kifülelt” mindennapos kifejezéseket, hétköznapi szófordulatokat beszéltük át, sajátítottunk el. A képzés amellett, hogy módszertanilag rengeteget nyújtott, saját nyelvi készségeink fejlesztésére is lehetõséget nyújtott. Az alapos felkészülést tükrözõ és jól megkomponált tanórák a legkülönbözõbb témákat érintették, melyeket a legkülönfélébb módszerekkel közelítettünk meg. A rappelés, versírás, az elmaradhatatlan angol humor és a légycsapókkal vívott küzdelmeink sosem fulladtak kudarcba, és garantáltan mosolyogva fejezte be mindenki a napot – természetesen nem a megkönnyebbülés jeleként. Az órák közti szünetek lehetõséget adtak arra is, hogy a más országokból érkezett kollégákkal vitassuk meg az oktatási rendszer, a tanítási módszerek hasonlóságait és különbségeit. A második hét egy-egy napján a résztvevõ tanárok is górcsõ alá kerültek. Egy adott témát egy kollégával közösen feldolgozva, bemutathattuk, milyen módszerekkel közelítünk meg, teszünk diákjaink számára emészthetõbbé. Kezdetben az „akasztják a hóhért” hangulat uralkodott a teremben, hiszen tanárokat tanítani valóban nagy kihívást jelent. Végül azonban mindenkinek sikerült a feladatot – újabb és újabb, változatos módszereket bemutatva – abszolválni, így mindennapi tanítási gyakorlatunkba beépíthetõ, a tanórákon hasznosítható ötletekkel gazdagodhattunk, melyeket szeptembertõl saját csoportjainkban tesztelhetünk.
A 12 országból érkezett, közel 80 tanárnak – akik többségében a Comenius pályázatnak köszönhetõen vettek részt az IPC tanfolyamain – nem maradt ideje unatkozni, ugyanis a továbbképzõ intézet a legkülönfélébb szabadidõs programokat kínálta, hogy az angol kultúrából is szemezgethessen. Lehetõségünk nyílt az Atlanti-óceán partjára való kirándulásra, látogatásra – a tavalyi év során az „Év múzeuma” kitüntetést nyert – Royal Albert Múzeumban, a tradicionális ceilidh táncra, sõt a bátrabbak, akik az idõjárás viszontagságait jól viselték, még egy kenutúrán is részt vehettek. Ezenfelül a szabadidõnkben ellátogattunk Bath-ba, Anglia fürdõvárosába, valamint Sidmouth-ba, egy gyönyörû és rendkívül hangulatos városkába a tengerparton.
Spanyol lakótársam, Esther és jómagam, egy tündéri angol házaspárnál kerültünk elszállásolásra. Õk szívüket-lelküket kitették, hogy jól érezzük magunkat, mint családtagok. A szombati barbecue-parti a barátaikkal, ahová mi is hívhattunk vendégeket, vagy az utolsó esti fish-and-chips a közeli tengerparton olyan élmények, amely miatt az embernek érdemes Angliát a szívébe zárni.
Végül úgy gondolom, hogy minden kollégám, akivel a kurzuson megismerkedtem, gazdagabbá tette az életem, hiszen barátságok kötésére is remek alkalom volt ez a két hét. Minden kollégámnak ajánlom ezt a nyelvterületen való továbbképzést, tudásfrissítést… nem csak hétévente!
Friedszám Edit