Eltûnt templomok és települések nyomában Tolnában

Egyedülálló monográfiával jelentkezett a közelmúltban K. Németh András régész, a simontornyai vármúzeum igazgatója, aki a középkori Tolna templomait vette számba a teljesség igényével. Kutatásai nyomán egy virágzó, a mainál jóval sûrûbben lakott megye képe bontakozik ki. A templomkataszter további gazdasági, településtörténeti kutatás kiindulópontja lehet.

A Pécsett megjelent hiánypótló mû az elsõ átfogó egyházi topográfiai feldolgozás, amely egy középkori – és nem a mai határok közötti – megye területén térképezi fel az egyházas helyeket. Eddig Pest, Békés, Veszprém, Somogy és Arad megyérõl készült hasonló munka. A 289 oldalas mû 374 templomot sorol fel, amelyek közül 322 igazolhatóan állt.
"A korszak templomainak négyötöde eltûnt, közülük már csak három látható romként, Cikón az eszterpusztai és a széplaki, illetve Regöly határában a somolyi rom. Zsibriken egy erdõben is áll a középkori templom egy néhány méteres fala" – mondta az MTI-Pressnek a 35 éves régész, aki 15 éves kutató munkáját foglalta össze a monográfiában. A kötet húsz légi fotón mutatja be egykori templomok – csak madártávlatból kivehetõ – alapjait.

Mint K. Németh András megjegyezte, Tolna egyedisége a téma szempontjából leginkább abban áll, hogy a korban az egyik legsûrûbben lakott terület volt az országban, amire utal az is, hogy minden második településen épült templom. Eszerint a mai, valamivel több mint száz településsel szemben 600 körül volt a falvak, mezõvárosok száma. A Dunántúl egyes részein a településszerkezet a török hódoltság után megõrzõdött, míg Tolnában jelentõs pusztulás következett be. A szerzõ elmondása szerint  a kutatómunka nem egy meglepetéssel szolgált.
"Somogyszil és Várong között volt egy Marosd nevû falu, amelyet már 1290 körül okleveles forrás említ. Hiába kerestem, nem találtam semmit. A környéken a dûlõktõl egy kilométerre volt egy középkori faluhely, és a környékén Magyaródra utaló helynevek vannak. Rá kellett jönnöm, hogy ez a középkori Marosddal azonos, csak nem ott van, ahol ezt a dûlõnevek jelölik" – mesélte. Hasonlóan meglepõ volt, hogy egy középkori templom helyét szájhagyomány õrzi, más adat ugyanakkor nincs róla. Ilyen Varsád középkori temploma.
"A Kisvarsád-dûlõben – az elnevezés gyakran a középkori településre utal – egy XIX. századi forrás említ egy templomot, de nem találtam meg. Ezzel szemben a helyiek azt mondták, hogy a belterületen egy löszfalból "lóg ki" a középkori templom alapja, ami így is van: egy pusztuló löszfalban találtam rá az alapra, amely félõ, hogy hamarosan el fog tûnni. Elég furcsa, hogy 2008-ban a falu közepén a helyiek mutatnak egy középkori templomot, amelyrõl korábban senki nem tesz említést" – magyarázta.

A kutató érdekességként említette azt is, hogy bekerült a kataszterbe több, a Sárvíz mentén valaha állt besenyõ település temploma is. A körzetben jelentõs középkori besenyõ kolónia volt. További kutatások deríthetnének fényt arra, hogy miután a nomád besenyõket "beterelték" a keresztény szokásrendbe, és már a templom köré temetkeztek, esetleg elõkerülnek-e a besenyõ viselet, kultusz nyomai, hasonlóan a kunok lakta települések régészetileg megismert templom körüli temetõihez. A több mint kétszáz templom pusztulása nem minden esetben írható a török hódoltság számlájára, bár javarészt akkor sérülhettek meg.
A bedegi – a ma Somogy megyéhez tartozó Bedegkér egyik középkori elõdje – templomot például törökök bontották el, anyagát várépítéshez használták fel, de javarészt a XVIII. században magyar és sváb parasztok hordták szét az építõköveket gazdasági épületekhez. Az 1780-as években készült elsõ katonai felmérésben Tolnában még 29 templomrom szerepelt. Elõfordult, hogy az elbontott templom köveit helyben beépítették az új templomba, de Faddon például csak 1864-ben bontották le a középkori építményt, anyagát eladták, és az árából építettek újat. K. Németh András 170 templom helyét azonosította be, és 95 épület helyét GPS-szel is meghatározta, az adatokat pedig eljuttatta az örökségvédelem adatbázisába.

A régész szerint a templomok átépítésein keresztül követni lehet, hogy miként gyarapodott a település. "Fel lehet tárni harminc házat és ezer sírt, de ez pénz és idõ. A templom helyén két kutatóárokból meg lehet mondani az épület korát, méretét, azaz viszonylag kis munkával sok következtetés levonható" – érvelt.

Emellett a templomkataszter regionális összehasonlításra is lehetõséget ad. A tolnai és a Békés megyei anyagot összevetve megállapítható, hogy a nagyjából hasonló számú, 30-40 feltárt templom között az alföldi megyében mindössze egynek van gótikus periódusa, amelyre sokszögzáródású szentély utal. Tolnában ugyanakkor alig van olyan templom, amelynek ne lenne gótikus korszaka. A XV. századi fellendülést demográfiai és gazdasági adatok is bizonyítják. Mindezen túl az egyházi topográfiai kutatások a települések hierarchiájára is utalnak; újabb kutatások szerint a templomhajó mérete sok mindent elárul a falunak vagy mezõvárosnak a környéken betöltött szerepérõl.
"A régészek annyira le vannak terhelve, hogy klasszikus terepbejárást ma már kevesen végeznek"- jegyezte meg a szerzõ. Mint kifejtette, az örökségvédelmi hivatal közhiteles lelõhely-adatbázisában körülbelül 70 ezer lelõhely szerepel, miközben becslések szerint számuk 200 ezer lehet. Egy hasonló kutatás az 1960-as években elkezdõdött, mára háttérbe szorult régészeti topográfia számára is hasznos, hiszen más lelõhelyekkel is gyarapodik a lelõhelyek regisztere.

(Forrás: MTI)