A BONI Vörösmarty Mihály Általános Iskolában elõkészítés alatt áll a bekapcsolódás egy európai iskolák közötti nemzetközi Comenius-együttmûködésbe. A Tempus Közalapítványnál elnyert pályázat által vehetett részt Horváthné Bék Mária munkaközösség-vezetõ októberben a törökországi Aksaray városában egy elõkészítõ látogatáson. Az elõkészítõ munka célja az volt, hogy a 2012/2013-as tanévtõl kezdve egy többoldalú és aktív európai együttmûködés induljon el egy török, egy magyar, egy német és egy olasz általános iskola között.
– Az egyik német testvérvárosunk, Treuchtlingen iskolájából keresték meg intézményünket a lehetõséggel. Õk már ötödszörre vesznek részt ebben a programban és partnereket kerestek. Nyáron készítettük el a pályázatunkat az elõkészítõ látogatásra, és a Comenius program keretében tölthettem egy hetet Törökországban, az utazásomhoz és az ott tartózkodásomhoz ezer eurót nyertük a pályázaton – tájékoztat Horváthné Bék Mária.
– Mirõl szól pontosan a közös projekt?
– A németek a projekt koordinátorai, az olaszok és a törökök visszatérõ partnerként vesznek részt, mi pedig elsõ alkalommal csatlakozunk. Az egy hét alatt egy projekt kidolgozását kezdtük meg. A németek elõre meghatározták, hogy ez egy környezetvédelmi projekt lesz. A közvetítõ nyelv és a projekt nyelve egyaránt az angol lesz, az elõkészítõ munka is angolul zajlott. Jövõ év elején fogja kiírni az Alapítvány a pályázatot, ami ennek a környezetvédelmi projektnek a megvalósítására szolgál. A projekt címe: Építsünk hidakat! Vagyis hozzuk közelebb egymáshoz a különbözõ kultúrákat, gyerekkorban lehet igazán az erre való nevelést elkezdeni, hogy jobban megértsük egymást és elfogadóbbá váljunk más kultúrák és népek iránt.
– Mindegyik résztvevõ nemzet külön nyújtja be a pályázatát hazájában?
– Igen. A projektnek kb. 90%-át dolgoztuk ki közösen, a fennmaradó rész helyi jellegû: adatokat kell beírni, illetve hogy hogyan tudjuk majd beépíteni a projekt elemeit a pedagógiai programba. Havi bontásban elkészítettük a programokat.
– Hogy tartják egymással a kapcsolatot?
– Ennek több formája van. Ki kell építenünk egy internetes csetelõs, konferenciabeszélgetésre is lehetõséget nyújtó programot, ezt a kijelölt osztályok diákjai használhatják egymás között. Készítünk egy közös szótárt: minden iskolában ötleteket gyûjtünk, aztán kiválasztunk 10 szót és közmondást, ami népszerû lehet, és ezeket lefordítjuk magyarra, angolra, németre, olaszra, törökre. Ehhez hangot is kell szerkesztenünk. Feladatunk egy közös logó készítése, és majd szavazás során dõl el, melyiket fogjuk használni. Fontos lesz a tanárok közötti együttmûködés, egyrészt segítve a gyerekek munkáját, másrészt évente 2-3-szor lesz projektmegbeszélés a különbözõ országokban. Ezekre az utazásokra is lehetõséget ad a pályázat, utazhat 2-3 tanár is, tanulmányozhatjuk az adott ország oktatási rendszerét, beülhetünk tanórákra új módszereket tanulni. A kétéves projekt során valószínû barátságok is szövõdnek majd.
– Hogy telt az egy hét Törökországban?
– Nem nyaralás volt, hanem nagyon komoly munka. Egy délután voltunk kirándulni, illetve esténként voltak kulturális programok, melyek keretében lehetett ismerkedni az országgal. Én elõször jártam Törökországban és azt tapasztaltam, hogy nagyon vendégszeretõek, sok érdekes szokást ismertem meg, tanultam néhány szót is. Amellett, hogy jól elfáradtam, sok mindennel gazdagodtam. Volt egy fogadóiskola, ahol kidolgoztuk a projektet, de több iskolában is jártunk, órákat látogattunk. Természetesen megnéztünk egy dzsámit is. Aksaray nagyjából Törökország közepén van, nem messze található Kappadókia, amely a Világörökség része. Itt barlanglakások vannak a hegyekben kõbe vájva, ami rendkívül érdekes. Ehhez a barlangrendszerhez egy ókeresztény templom is tartozik, szintén barlang formában, itt bujkáltak az ókeresztények.