A Laurus Alapítvány kirándulásra hívott bennünket, váraljai tanodásokat a Mórágyi Lovastanyára. Izgatottan készültünk a kétnapos táborba, mert azt ígérték, nem fogunk unatkozni, egymást érik a tartalmas programok. Így is lett! Mert „munka közben” barátkozhattunk a lovakkal, vagyis megismerkedtünk néhány gondozási eszközzel és fortéllyal, majd pedig nyeregbe szálltunk. Néhányan már önállóan irányították õket, de a kezdõknek se kellett félni, hiszen vezetõszárral róhatták a köröket. Ebben az ott táborozó fiatalok segítettek jó szívvel, türelemmel.
A tábor vezetõje, Ildi néni változatos játékokba vont be valamennyiünket. Érdekes volt a bevezetõ közösségépítõ ismerkedés, késõbb pedig az akadályverseny. Hát még a portyázgatások! A csillámló gránit-sziklafal, a környékén folytatott expedícióval. Hogy az éjszakai bátorságtúráról ne is szóljak…
A jó kosztot a sütögetéshez elõkészített sonka, szalonna koronázta meg finom ízével és az esti tûz nagyszerû hangulatával. Csak ne múlt volna olyan gyorsan az idõ! Aludni se igen értünk rá, pedig szálláshelyünk kényelme ezt biztosította. Ennyi élmény mellé még külön ajándékot is kapunk? Bizony így lett, mert táborzárásra festékdobozok és gipszbõl öntött „lókifestõ” emléktárgyak kerültek elénk. Tetszett ez a kézmûves foglalkozás, amit a fõmeglepetés követett: A rólunk lovaglás közben készült fényképek, és hogy a képkereteket magunk mûvészkedhettük hozzá. Ez az emlékezetes program nagyon megszépítette vakációbúcsúztató napjainkat. Köszönet érte a szervezõknek és a lovastanya gazdáinak.
