A március 15-i városi ünnepség keretében ketten vehették át a Perczel-díjat, egyikük Steib György, aki 1940. május 3-án született Bonyhádon. Pécsett szerzett gépésztechnikusi szakképzettséget 1958-ban. Néhány hónapig Budapesten, a Csepel Mûvekben, majd 1997-ig, nyugdíjba vonulásáig a bonyhádi zománcgyárban dolgozott, különbözõ munkakörökben. Leginkább technológusi tevékenységét kedvelte: az új gyártmányok gyártásba történõ bevezetése, korszerû technológiák kikísérletezése a fejlesztés és alkotás fázisait jelentették. Üzemvezetõként emberpróbáló feladatot jelentett számára az újonnan épült leszabó üzem integrálása a gyári folyamatba, a gyártás személyi és tárgyi feltételeinek megteremtése.
1961-tõl kezdõdõen két éves sorkatonai szolgálatot teljesített Budapesten. Állandó kimaradási engedélye birtokában gyakran csillapíthatta kultúra iránti szomját: látogatta az antikváriumokat, a színházakat és az akkor megnyílt jazz-klubot. 1968-tól 1974-ig – a zománcgyári kultúrotthon igazgatójaként – a közmûvelõdés területén is aktívan tevékenykedett. A nemesebb kulturális feladatok mellett kiszolgáltak populáris és politikai jellegû igényeket is. Mûködtettek irodalmi színpadot, fotó-, film- és kézimunka szakkört, meghívtak országos hírû elõadókat, létrehozták az Orion zenekart. Volt könyvtárszolgálatuk, ifjúsági klubjuk.
Személyes feladatának tekintette a gyár történetének felkutatását. 1973-ban jelent meg „A bonyhádi zománcgyár története” címû monográfiája, melyet Tarcsay Istvánnal közösen készítettek. Összegyûjtötte a gyár történetének fontos tárgyi emlékeit, melyekbõl állandó tárlatot létesített a zománcgyár területén. Sokoldalúságát mutatja, hogy fõbb feladatai mellett szervezõje és intézõje volt egy kosárlabda csapatnak, irodalmi- és jazz-történeti TIT-elõadásokat tartott, dobolt egy tánczenekarban. Két irodalmi színpadi összeállításával díjakat nyert.
Filmes pályáján is számos sikert tudhat magáénak. Mintegy 10 évig filmezett 8 mm-es celluloid szalagra. Alkotásai közül legnagyobb elismerést a „Gépek” címû filmetûd hozta: Békéscsabán, az Országos Filmszemlén 2. helyezést ért el, emellett a Szakszervezetek Országos Tanácsának különdíjával jutalmazták. A ’70-es években Siklósi Mihállyal közösen mûsorsorozatot szerkesztettek „Bonyhádi filmhíradó”címmel, melyet a játékfilmek elõtt vetítettek a bonyhádi moziban. Munkahelyén évekig naplót vezetett. Ezeknek szerkesztett változataival négyszer vett részt az „Üzemünk történetének egy éve” elnevezésû országos pályázaton, melyen rendre elsõ helyezést ért el. 1997-tõl 2010-ig 75 portréfilmet készített Bonyhádhoz kötõdõ személyiségekrõl a Bonyhádi Városi Televízióban „Bonyhádi arcképcsarnok” címmel.
1996-ban kezdte kutatni az ’56-os forradalom és szabadságharc bonyhádi eseményeit. Kutatómunkája eredményeként 1999-ben 3. helyezést ért el a Tolna Megyei Levéltár helytörténeti pályázatán a „Bonyhád 1956” címû pályamunkájával. A könyv 2001-ben jelent meg. Ugyancsak a levéltári pályázaton kapott elsõ díjat 2006-ban Sztrilich Lajos bonyhádi szemészorvos és kórházigazgató életérõl és munkásságáról írt dolgozata, valamint 2008-ban a bonyhádi kórház történetérõl készült pályamunkája. A két dolgozat összevonva, „A bonyhádi kórház története” címmel jelent meg 2009-ben. Ugyanebben az évben látott napvilágot a 100 éves zománcgyárról készített, „Zománcgyári centenárium” címû munkája is.
1967-ben kötött házasságot Schmidt Erzsébet ének-zene szakos tanárnõvel. 1969-ben született Krisztina lányuk, aki német nyelvtanár, 1989-ben pedig megszületett unokájuk, Dalma. Steib György így vall magáról és családjáról: „Legjobb barátaim a könyveim. Eszmevilágom a szabadság és a személyiség tisztelete köré épül. Szeretet és harmónia vesz körül családomban.”