A Keleti-Mecsek egyik csendes völgyében ered a Völgységi-patak forrása, a Csengõ-forrás. Tasnádi János barátommal foglaltuk 1997-ben, nem sokkal Solymár Imre barátunk halála után. Sokáig kerestük Bonyhád környékén azt a helyet, ahol méltó emléket tudtunk állítani turistatársunknak, de nem találtunk. Ezután kezdtünk el a Mecsekben kutatni. Nem kellett sokáig, hiszen emlékeztünk Imre mondásaira, amit közös beszélgetéseink és túráink során tett. Egyik álma volt a sok közül – ami nem valósulhatott meg – egy film készítése a Völgységi-patakról, a két földrajzi kistáj, ahogy õ használta a „történelmi Völgység” területén kanyargó legnagyobb vízfolyásról. „Én megírom a forgatókönyvet, te meg elkészíted a felvételeket” – mondta sokszor, amikor a Keleti-Mecsekben a patak közelében túráztunk. Sajnos csak terv maradt ez is, mint sok más elképzelése, melyeket az általa imádott Völgység rejtett kincseinek bemutatására gondolt ki. Váratlan halála számomra is megakadályozta sok kedves tájrész közös bemutatását Bonyhád környékének természeti szépségeibõl.
A Völgységi-patak eredõ forrásainak meghatározásakor sincs egységes vélemény a forráság megnevezésében. A helyszíni bejárásokat és Imre véleményét is szem elõtt tartva a Takanyó-völgy fölötti forrásmezõk környékét jelöltük ki 1997-ben a legtávolabbi eredõ forrásnak. Ebben a turistatérképek voltak segítségünkre. Szõts Zoltánnal, a Völgységi Múzeum igazgatójával és Tóth István Zsolttal, a Keleti-Mecsek Tájvédelmi Körzet természetvédelmi õrével (akik Solymár Imrével együtt a Völgység Turista Egyesület tagjai voltak) jártuk be 1997. augusztus elején a környéket és jelöltük ki a terepen a megépítendõ forrás helyszínét. A kiválasztott helyszínben mind a hárman egyetértettünk és a forrás építõjének, Tasnádi Jánosnak is tetszett a környék. A szükséges engedélyeket forrás foglalásához a Duna-Dráva Nemzeti Park Igazgatóságától és a Mecseki Erdészeti Részvénytársaságtól rövid idõn belül beszereztem. Az építéshez szükséges köveket az erdészet biztosította és szállította a helyszínre, a többi építõanyagot a Tolna Megyei Természetbarát Szövetség vásárolta meg. A munka több mint egy hónapig tartott. Tasnádi János hétvégéit és szabadságát áldozta, hogy Solymár Imre ötvenedik születésnapjára elkészüljön a forrás. Jánost felesége mellett több turistatársa segítette az építésben.
A Csengõ-hegy lábánál található ideiglenesen foglalt forrásból, amit a pécsi ifjú turisták végeztek 1995-ben, a Mecsek „jó barátja” Csokonai Sándor háza, a „Csengõ-lak” alatt, készült el a Völgység Turista Egyesület elsõ foglalt forrása. A forrás tábláján a következõ felírás található: Völgység-patak Csengõ-forrása Solymár Imre 1947 – 1997 Völgység kutató emlékére 1997. A táblát Oroszki István, Bonyhád Város akkori polgármestere készítette.
A forrás avatása 1997. szeptember 21-én, vasárnap 11 óra 30-kor történt. Az ünnepségre a turisták két túrát, egy rövidet és egy hosszabbat terveztek. A rövid túra: Zobákpuszta – Pap-rét – Csengõ-forrás – Püspökszentlászló – Hosszúhetény, a hosszú túra: Zobákpuszta – Pap-rét – Csengõ-forrás – Püspökszentlászló – Hárs-tetõ – Cigány-hegy – Kisújbánya – Óbánya útvonalon volt. A túrákat most is ajánlom az érdeklõdõknek. Egy jó Mecsek turistatérkép segítségével könnyû végigjárni mindkét útvonalat. A forrásavatásra közel kétszázan jöttek el, köztük Solymár Imre családja és nagyon sok barátja.
1998. szeptember 20-án, egy vasárnapi napon Tolna megye és Bonyhád turistái emléktúra keretében emlékeztek a Csengõ-forrásnál Solymár Imre születésnapjára és a Csengõ-forrás átadására. Ezen a napon került sor Tolna megye legmagasabb pontján, a Dobogón egy kopjafaavatásra. A Völgység és Tolna megye turistái minden ötödik évben emléktúra keretében emlékeznek turistatársuk, Solymár Imre születésnapjára. Így volt ez 2002. szeptemberében is. Ezen a napon a túrán résztvevõk egy erre a napra készített kitûzõt kaptak ajándékba. A Keleti-Mecsek minden évszakban várja a kirándulókat. Érdemes útba ejteni túráik során a Hármas-hegy és a Csengõ-hegy közötti völgyben fakadó Csengõ-forrást. Kellemes ízû vize felfrissíti a szomjas vándort.
Nyomtatásban megjelent: HON-LAP.Bonyhád 2005. augusztus 26.