Termékeny, és gyakran, sokfelé kiállító művész Stekly Zsuzsa. A szekszárdi tárlata a kétszáznyolcvannegyedik lesz. Lakóhelyén, Bonyhádon, háromévente mutatja be új anyagát a művelődési házban, de Győrtől Békéscsabáig mindenütt megnézhették már az érdeklődők színpompás, tűzben született munkáit. Külföldi kiállítása eddig kettő volt: Krakkóban és Wernauban. (Ez Bonyhád német partnervárosa.)
Kisebb-nagyobb művei országszerte megtalálhatók magánszemélyek és közintézmények tulajdonában. Készített három kálvária-képsorozatot is: Bonyhádra, Palotabozsokra és Mélykútra. A legnagyobb, kilencvenhat négyzetméteres alkotása egy székesfehérvári ház falán látható.
Az utóbbi időben Mohácsra, a Pándy Kálmán Otthonba jár Stekly Zsuzsa, ahol a nevelőket tanítja zománcozni. Ebben az intézményben sérült emberek élnek, kialakítottak számukra szövőműhelyt, kerámiaműhelyt és most már zománcos műhelyük is van. Az oktatók, ha beletanulnak, továbbadhatják a tűzzománckészítés mikéntjét a bentlakóknak.
Sok szakrális képet készít a hatvanhárom éves bonyhádi alkotó. Van családja, férje, gyereke, unokája, de a hit is része a mindennapjainak. Egy helyen erről így ír: „Köszönöm Uram, hogy ezt a napot is megérhettem! Köszönöm Neked szerető családomat, egészségemet, s néhány szerető barátomat. … Köszönöm, hogy egész valómat elégedettséggel töltöd el, elmém nem háborog hiábavalóságokért… Remélem, hogy lelkem temploma éppen olyan jól szolgál majd, mint eddig, és mindvégig megadatik nekem az a képesség, hogy gondolataimat képekké formálhassam.”