Március 19-én, csütörtökön 16 órakor a Völgységi Múzeumban Dr. Glósz József: A rendiség alkonya címû kötetét Dr. Gaál Zsuzsanna mutatja be az érdeklõdõknek.
Rövid tanulmányokból összeállított kötet látott napvilágot a szekszárdi dr. Glósz József történész kandidátus, a 18-19. század hazai gazdaságának, társadalmának kutatója szerkesztésében. A kiadvány a szatmári békétõl 1848-ig foglalkozik a Tolna vármegyei középbirtokos nemesség és a megyei városok lakosságának anyagi viszonyaival. Glósz József kötetében rámutat arra, hogyan adósodott el fokozatosan a helyi, egykor jómódú nemesség, mint például a Dõry-, vagy a Perczel-család méghozzá úgy, hogy az 1840-es évekre a tartozás elérte a birtok teljes értékét is, ez a megyei nemesség nagymértékû differenciálódással járt. Míg eleinte a helyi nemesi társaságokat a rokonsági rendszer határozta meg, késõbb a politikai nézet vált uralkodóvá. Mindeközben pedig az elszegényedõ nemesség nagy része a városokba húzódott. A történészkutató mûvében cáfolja azokat a szocializmusban berögzült, dogmatikus álláspontokat, melyek szerint a földesúri kezelésben lévõ föld folyamatosan növekedett, hiszen ezzel ellentétben a valóság az, hogy a 17. században a nemesi szántók még nem érték el az ország szántóinak 10%-át sem, Tolna megyében sem volt más a helyzet. A szerzõ arra is felhívja a figyelmet, hogy a Rákóczi-szabadságharc megerõsítette a tartós kompromisszumot a hazai nemesség és a Habsburgok között. Tanúbizonyság e tényre, hogy 1711-et követõen a szabadságharcban résztvevõ nemesség egytõl egyig visszakapta birtokait, feltéve hogy lojálisak maradtak az udvarhoz. A megyei úri réteg nagy hányada komoly könyvtárakkal bírt, németül, latinul, franciául is beszélt, egyszóval: iskolázottabb, mint ahogy azt el akarták hitetni népünkkel a kommunista érában. Tolna megye nem volt szegény terület, mindig is kiváló földekkel bírt. Pestig, de gyakran Gyõrig szállítottak innen gabonát, Bácskában pedig a szekszárdi bor volt igen népszerû. A 18-19. század eleji tolnai mezõvárosok nem rendelkeztek komoly iparral, maximum kézmûvességgel, lakosaik jövedelmüket a földmûvességbõl egészítették ki.
Forrás: Hun Eszter: Glósz: tévhit, hogy megyénk nemessége iskolázatlan volt