“Ha fáj a lélek…” – depresszió, szorongás, pánikbetegség

A test és a lélek kétirányú utca. A feldolgozatlan stressz, az érzelmek fizikai tüneteket, sõt megbetegedéseket okozhatnak, illetve ronthatják a fennálló egyéb betegségeket. Ugyanakkor a fizikai megbetegedések – különösen, ha tartósan fennállnak, esetleg megnehezítik a mindennapokat, vagy testképünk megváltozását idézik elõ – lelki folyamatokat indítanak el és vezethetnek pszichés megbetegedésekhez. A lélek tûr, tûr, aztán fölbillen az egyensúlya és megbetegszik.

A legjellemzõbb lelki megbetegedések: a depresszió, a szorongás, és egyre gyakoribb a pánikroham, pánikbetegség.

A depresszióról:

Köznyelvi szóvá vált, de nem minden nyomott hangulat depresszió! Olyan állapot, amelyben az élet sivárnak, terhei nyomasztónak tûnnek. A hangulati élet zavarait testi tünetek jelentkezése kíséri. Felnõttkorban a nõk kétszer olyan gyakran betegednek meg, és az átlagos életkor, amelyben a depresszió kialakul, egyre korábbra tolódik. A különbözõ etnikai csoportoknál a betegség elõfordulásában gyakorlatilag nincs különbség. Az életkori eloszlásra jellemzõ, hogy gyakori a megjelenés 15-19, ill. 45-50 éves korban. Az embereknek kb. 5-10%-a érintett. (Egyes kutatások szerint azonban az elõfordulása már 15% fölött van!)

A depresszió okai:

A depresszió okairól számos magyarázat született, amelyek mind más szempontból közelítenek a problémához. A biokémiai magyarázat szerint az agyban lévõ anyagcsere-folyamatok egyensúlyának fölborulása miatt alakul ki a depresszió. A genetikai kutatások fényt derítettek arra, hogy a betegségnek van örökletes tényezõje. A hormonális összefüggéseket megvizsgálva arra jöttek rá, hogy a depressziós epizódok gyakrabban fordulnak elõ akkor, ha a stresszhormonok szintje magas. Vagyis a megoldatlan élethelyzetek, veszteségek (gyász, szeretett személy elvesztése), tartós idegfeszültség (problémás élethelyzetek, pl. munkanélküliség, anyagi problémák) vezethet depresszióhoz, kilátástalanság-érzéshez. A túlzott alkoholfogyasztás és a droghasználat is rizikófaktornak minõsül. A sokféle kutatás, többféle megvilágítás arra mutatott rá, hogy a depresszió többféle tényezõ együttes fennállása esetén a legvalószínûbb.

A depresszió tünetei:

A depresszió tünetei sokféle formában jelentkezhetnek, de összeállítható egy „lista”, amely alapján megállapítható, hogy valaki „valódi”, orvosi értelemben vett depresszióban szenved:

1) a nap legnagyobb részében rossz, levert hangulat (A betegek arca rendszerint állandóan tükrözi a gondterheltséget, a gesztikuláció megszûnik, a hang gyenge, elhaló. A beteg könnyen elsírja magát, de súlyos állapotban a sírás készsége is megszûnik.)

2) az érdeklõdés és az öröm csökkenése, kilátástalanság érzése

3) az étvágy változása, súlycsökkenés vagy súlynövekedés

4) alvászavar, álmatlanság vagy fokozott alvásigény

5) nyugtalanság, agitáltság vagy gátoltság érzése a mindennapi tevékenységekben (Enyhe esetben a beteg mindig fáradtnak, lassúnak érzi magát, de elõfordul, hogy egész nap fekszik, és nem látja értelmét felkelni az ágyból. Más esetben a beteg a szorongás következtében erõs mozgásos nyugtalanságot él át: kezét tördeli, jajgat, testét ingatja.)

6) állandó fáradtság

7) értéktelenség érzése, súlyos bûntudat, nem igazolható önvádlás (Saját magáról kialakított képe negatív, alacsonyabb rendûnek, visszataszítónak tartja magát, az önértékelési zavarok rendszerint igen súlyosak.)

8) csökkent gondolkodási képesség, összpontosítási és döntési képtelenség (Érdeklõdése beszûkül, gondolkodása lelassul, tanácstalanná válik. A depresszió jellemzõen korai tünete a figyelemzavar. A depressziós beteg gyakran panaszkodik az intellektuális képességek romlásáról, de egyes kutatások szerint ennek hátterében a csökkent motiváció figyelhetõ meg.)

9) visszatérõ gondolatok a halálról (A depressziós az élet terhétõl való szabadulás végsõ eszközének az öngyilkosságot tartja.)

Fontos kritérium, hogy a fenti tünetek közül legalább öt egyidejû jelenléte szükséges legalább 2 héten át tartóan ahhoz, hogy megállapítható, diagnosztizálható legyen az orvosi értelemben vett depresszió. Visszatérõ depresszióról akkor beszélünk, ha a beteg egy éven belül legalább három epizódot élt át. A depresszió szezonálisnak számít, ha az évszakok változásának függvényében alakul ki; az õszi, illetve a téli jelentkezés különösen gyakori. Gyakran testi tünetekkel társul: fejfájás, szédülés, emésztési zavarok, alvászavar, szívdobogás-érzés (ki kell vizsgálni!). A szexuális késztetés minden esetben csökken.
A depresszió kezelése:

Kezelhetõ, DE! Mivel tabutéma, ritkán kerül sor a szakorvosi ellátásra, pedig eredményesen kezelhetõ: 1) gyógyszeres terápia, 2) pszichoterápia (pl. örömlista készítése), 3) segítõ személyek.

Gyakori, hogy a depressziós tüneteket szorongás és pánikrohamok fedik el, ezért errõl a két kórképrõl is említést kell tenni.

Szorongás: aránytalanul nagy, állandó aggodalom, sokszor megmagyarázhatatlan, irracionális félelem. Ettõl fizikailag és lelkileg is kimerül az ember. Nõknél gyakoribb, gyakran gyermek-, vagy serdülõkorban kezdõdik, az emberek 3-5%-a érintett. Gyakori tünetei: fáradékonyság, nyugtalanság. A szorongás kezelése elsõsorban gyógyszeres, de mindenképp ki kell egészíteni pszichoterápiával. Ezen kívül nagyon sokat segíthet a relaxáció, jóga, tudatos önfegyelmezés, gondolatelterelés.

Pánikroham: A pánik hirtelen támadó, rendkívül erõs szorongás, melyet szervi tünetek kísérnek. A lakosság kb. 1%-a érintett, általában serdülõkorban, fiatal felnõttkorban kezdõdik.

A pánikroham tünetei 10 percen belül tetõznek, aztán oldódnak: légszomj, szédülés, gyorsult szívmûködés, fulladásérzés, mellkasi fájdalom, halálfélelem!

A pánikbeteg ember gyakran elszigetelõdik, fóbiái lesznek, bezárkózik, kialakul a pánikbetegség.

A pánikbetegség kezelése: 1) gyógyszerrel, 2) pszichoterápiával, 3) hozzászokás a pánikot kiváltó szituációhoz.           

                                                                                          Laufer Éva egészségfejlesztõ-mentálhigiénikus

20141125-1.jpg