Egészségünket nem kizárólag testi tényezõk alakítják. Közérzetünket ugyanolyan szinten befolyásolják a lelki és a szociális összetevõk is.
Mi a stressz?
A stressz egy válaszreakció, amely különbözõ ingerek hatására következik be az emberi szervezetben. Ezek a válaszreakciók õseink mindennapjaiban alakultak ki az élelem megszerzése kapcsán elõforduló veszélyhelyzetekben. Ezeket a helyzeteket abban az idõben a „harcolj, vagy menekülj” reakciókkal tudták megoldani. Ehhez idomult a szervezet, és ilyen esetekben azok a funkciók kapcsolnak be, amelyek a fizikai igénybevételhez szükségesek: vérnyomás és pulzus emelkedik, megfeszülnek az izmok, a zsigerekben az erek összehúzódnak, hogy minél több vér és oxigén jusson az agyba és az izmokba. Ebbõl láthatjuk, hogy a veszélyekre adott reakciók alapvetõen jók és a túlélést segítették évezredeken át.
A probléma napjainkban abból adódik, hogy a jelenkor okozta stresszhelyzeteket nem tudjuk megoldani a hagyományos „harcolj, vagy menekülj” módszerrel. A szervezet a már említett reakciókkal válaszol, de nincs „kioldás”, fizikai aktivitás, így ezek a folyamatok önmagunk ellen fordulnak. Ha tartósan fennáll ez a fokozott készültségi állapot, kialakulnak az ún. stresszbetegségek (pl. gyomorfekély, lelki egyensúly felbomlása, depresszió, alkoholizmus, magas vérnyomás, testi-lelki kimerülés stb.).
Hogyan segíthetjük lelki épségünk megõrzését? Mi kell ahhoz, hogy megbirkózzunk a mindenkit érõ stresszel?
Az alvás elengedhetetlen szükséglet. Ha nem tudjuk kipihenni magunkat, az megbetegít, és nem tudunk jól megküzdeni a mindennapos negatív hatásokkal.
Az alvászavar gyakori okai: rendszertelen életritmus, élénkítõszerek használata /tea, kávé/, nem megfelelõ táplálkozás, mozgásszegény életmód, állandósult stressz, megoldatlan problémák, nem megfelelõ alvási környezet, betegségek, fájdalom.
Az alvászavar kezelési lehetõsége: a fentiek elkerülése, rendezése és szükséges esetben átmenetileg (!), szakember javaslatára gyógyszeres kezelés is szóba jöhet, az elõnyök és kockázatok mérlegelése után. (Pl. melyik árt többet: ha egy nagyon nehéz élethelyzetben hetekig nem alszik valaki, ezáltal teljesen kimerül, vagy átmenetileg, kontrollált módon alvást segítõ természetes módszert, vagy gyógyszerkészítményt alkalmaz? Alapos mérlegelés után felelõs döntést kell hozni!)
Testmozgás: nagyszerû módja a feszültség levezetésének, a belsõ örömhormonok termelésének.
Kiegyensúlyozott étrend: a megfelelõ vitaminok, ásványi anyagok bevitele hozzájárul a jó közérzetünkhöz, ezáltal a „jól érzem magam a bõrömben” érzéshez.
Tiszta környezet: kimutatható, hogy az emberek sokkal eredményesebben mûködnek minden területen, ha tiszta, rendezett környezet veszi õket körül. (Megfigyelés, hogy sokan – különösen a nõk – a lelki problémájukra öngyógyító technikaként takarítani, pakolni, selejtezni kezdenek.)
Kikapcsolódási lehetõségek keresése: ez érdeklõdésnek megfelelõen bármi lehet, ami örömet okoz, ellazít (akár könyvolvasás, társas összejövetel, kirándulás, filmnézés, kreatív tevékenységek, stb.).
„Legyen legalább 1 ember, aki…”: akivel megoszthatjuk a gondjainkat, örömeinket (ezt sokszor elmulasztjuk!), aki megért, meghallgat, és biztos támaszt nyújt.
A krízishelyzetek
Minden lélekvédõ technikánk ellenére is kerülhetünk olyan nem várt, kritikus élethelyzetbe, ami krízist okoz számunkra. A leggyakoribb krízishez vezetõ okok: haláleset vagy súlyos betegség a családban, válás, munkahely elvesztése, traumatikus események.
A krízis mindig Janus-arcú jelenség: esély és veszély egyben. Veszély, mert a krízisben lévõ ember akár öngyilkosságot is elkövethet, pszichotikus állapotba kerülhet, vagy a továbbiakban – ha nem tudja földolgozni a krízist – diszfunkcionális módon tud csak tovább élni. (Pl. alkoholhoz, gyógyszerekhez menekül, depresszióba esik.)
De egyben esély is arra – ha jól tudja megoldani a krízishelyzetet –, hogy magasabb szinten tudja tovább élni az életét. Például kijön egy méltatlan helyzetbõl és újra talpra áll, vagy sikerül legyõznie egy komoly betegséget és a továbbiakban változtat az addigi életmódján, vagy egy traumatikus élmény hatására újra közel kerülnek egymáshoz a családtagok. Ezek szerencsés kimenetelek.
Ahhoz, hogy ez utóbbi következzen be, a környezetnek segítenie és támogatnia kell a krízisben lévõ embert õszinte odafordulással, a helyzet objektív tisztázásával (néha beszûkül a látóköre annak, akinek gondja van) és – ha szükséges – szakember igénybevételével.
Laufer Éva egészségfejlesztõ-mentálhigiénikus
