Na de most melyik is a magyar kokárda?

Na de most melyik is a magyar

kokárda?

A kokárda (szalagcsillag) kör alakú, fodros szélû, nemzetiszínû jelvény, melyet eredetileg kalapra vagy sapkára, a nõk esetleg a hajukba tûztek. Franciaországból terjedt el a 18.-19. századi forradalmak idején egész Európában és Amerikában.

A magyar kokárdát március 15-én, 1848–49-es forradalom és szabadságharc kezdetét jelentõ pesti forradalom évfordulóján szokás viselni.

A magyar hagyomány szerint a pesti radikális ifjúság vezérei Petõfi Sándor és Jókai Mór szerelmeiktõl, Szendrey Júliától illetve Laborfalvi Rózától kaptak kokárdát a forradalom estéjén. A francia kokárdától eltérõen nem kalapra tûzték, hanem a kabát hajtókájára vagy mellrészére a szív felõli oldalon.

A teljes kokárda mellett elterjedt még a nemzetiszínû szalag viselete is. Ezt néhány centisre vágva, azonos szabályok szerint hordják, és sokféle hajtási variációja létezik.

A színeket rendszerint a nemzeti zászlóról veszik, tulajdonképpen egy nemzeti színû szalagot meghajlítanak.

Szabály szerint a színek mindig belülrõl kifelé olvasandók: a zászló fölsõ (függõleges csíkozásnál a bal oldali) része kerül a kokárda belsejébe, az alsó része pedig a külsõ szélére. A magyar kokárda piros-fehér-zöld színû, tehát helyesen kívülre kerül a zöld.

Az 1848-as pesti forradalom idején a márciusi ifjak még valóban így is használták, de Than Mór festményein is megfigyelhetõ, hogy a huszárok csákórózsáján is helyesen szerepel a színsorrend.

Téves viszont Szendrey Júlia kokárdája, amit Petõfinek készített, hiszen ezen az olasz színek sorrendje figyelhetõ meg. Valószínûleg már a forradalom idején is használtak téves kokárdákat, nem mindenki tudhatta hogyan kell helyesen hajtani.

Manapság téves történelmi berögzõdések, és a hagyomány miatt legtöbbször a piros van kívül és a zöld belül.

    „… Ugye a kokárda úgy készül, hogy egy nemzeti színû szalagot meghajlítunk. Hogyha azt akarjuk, hogy kétoldalt piros-fehér-zöld jöjjön ki belõle, bizony itt a zöld kerül kívülre és a piros belülre. A kokárda mindig belülrõl kifelé olvasandó. De már 1848-ban a kokárdák többsége fordított volt. Kívül volt a piros, mert úgy csinosabb. Az olasz kokárda amit mi hordunk, mert ugye az osztrák fekete-sárga kokárdát is úgy hordták, hogy a katonának a csákóján egy sárgaréz lap volt és a közepén egy fekete gomb. Fekete-sárga. Tehát így kellene kinéznie a kokárdának.”

Hermann Róbert történész szerint a korszakból ismert kokárdákon mindenhol kívül van a piros, belül a zöld. Egy zászlótörténész állítása szerint az is bonyolítja a kérdést, hogy ha van lelógója a kokárdának, akkor szabályos a kívül piros – belül zöld; ha nincs, akkor viszont a heraldikai szabályok szerint kívül kellene lennie a zöldnek, belül a pirosnak.