A hivatalos adatok szerint évente mintegy 20 ezren másszák meg a 4808 méter magas Mont Blanc-t. A siker érdekében érdemes jól felkészülni, megfelelõ ételeket fogyasztani és kellõ mennyiségû vizet inni, hogy olyan jókedvûen és egészségi problémáktól mentesen érhessen fel az ember a csúcsra, mint az a két bonyhádi fiatalember, akik augusztusban hódították meg a Blanc-t, és akikkel hazatérésük után beszélgettem.
– Hogyan lett a hobbitok a mászás?
– Szerintem a mászás õsi dolog, óvodában a nagyfiúkkal már lehetett menni löszfalra, megnézni költ-e a parti fecske – emlékszik Fritschi Róbert. – Aztán ahogy az ember olvasgat kalandosabb regényeket, pl. Benedek István Csavargás az Alpokban c. könyvét, elindul a fantáziája. A 90-es évek közepe táján a bonyhádi focipályára hozott egy mûfalat Altvater Csaba, aztán vele mentünk elõször a Mátrába és Pécsre a Tettyére is.
– Én a természetjárással kezdtem. Volt egy barátom, akivel sokat bicikliztünk az erdõben, ebbõl túrázás lett, aztán õ kitalálta, hogy másszunk sziklát és így találkoztunk Robival – mondja Vanya Balázs.
– Aztán a baráti kört és a rokonságot is bevontuk, vittük õket a Tettyére, Mórágyra, Szászvárra. Akkortól lett rendszeresebb a dolog, mikor a bonyhádi gimnázium tornatermében megépítettük a mûfalat és ott edzünk hetente kétszer.
– Mi a különbség a különbözõ felületen való mászások között?
– A hegymászásnak igazából már semmi köze nincs a sziklamászáshoz vagy a sportmászáshoz. A hegymászás az õs sport, ebbõl született sok minden, ami a heggyel kapcsolatos. Reméltük, hogy a gimnazisták kedvet kapnak, illetve hogy a testnevelés óra anyagába beépítik a falmászást. Mikor a gimisek egy csoportja a testnevelõkkel sítúrára ment, akkor kaptunk lehetõséget az itthon maradottakat mászatni, de nem hozott átütõ sikert ez a lehetõség.
– Hogy jött a Mont Blanc meghódításának ötlete?
– Magyarországon nincs hegy, csak szikla, azok is csak 10-20 méteresek, illetve ha nagyon messze megyünk az országban, találunk 50 méterest is. Aztán jött a vágy, hogy másszunk nagyobbat. Fölvettük a kapcsolatot egy szekszárdi tapasztalt mászóval és mondtuk a tervünket, hogy szeretnénk a Mont Blanc-ra feljutni. Elmondta, hogy ehhez sok dolgot kell még megtanulnunk. Ez kb. 10 éve volt. Azóta is évente 2-3-szor járunk hegyre, a nagyfalas technikát is elsajátítottuk, de valahogy idõközben egyéb célok jöttek és a nagy terv megvalósítása elmaradt. Egy kedves szekszárdi barátunk, Marton Balázs Szegeden hozott létre egy céget, túravezetéssel foglalkozik. Õ mondta a tervei között a Mont Blanc-t és mi csatlakoztunk ehhez a túrához. Elõször egy kisebb hegyet másztunk meg, így immár negyedszer mentünk fel a Glocknerre, de most egy sziklaúton, ami egy 3-4-es erõsségû sziklamászás volt 3200-ról 3800 m-re a csúcsig és vissza. Ideális volt az idõ, jó erõben voltunk. Utána átmentünk Franciaországba a Mont Blanc-hoz. Ez egy öntapasztalás is volt, hogy bírjuk a magasságot, hogy viselkedünk extrém körülmények között.
– Kilenc napos volt a túra – veszi át a szót Balázs. – Elõször ugye elmentünk akklimatizálódni a Grossglocknerre, majd maga a Mont Blanc megmászása 3 nap volt. Az elsõ menedékház 3100, a második 3800 m-en volt, aztán a harmadik hajnalon felmentünk a csúcsra és még aznap teljesen le is jöttünk a hegyrõl.
– Mikor felérünk egy házhoz, kis pihenés és evés után kicsit magasabbra is megyünk akklimatizálódni és megnézni az utat, hogy merre fogunk menni hajnalban – magyarázza Robi. – A csúcsmászás napján éjjel 1-kor keltünk a menedékház étkezdéjében – földön alvás volt, mert sokan voltunk a szálláson, és mindössze 3 órát aludtunk. A csúcson hatalmas felhõ és köd fogadott bennünket, mínusz 13 fokot jeleztek, de a széllel szerintem mínusz 20 is lehetett. Az utolsó gerincen ezt éreztük is, mert a ruhánk ránk deresedett, a szempillám is összefagyott. Mikor felértünk, akkor jött föl a nap, de a felhõk betakarták a környezõ hegyeket, és csak mi látszottunk ki a fölsõ csúcsrészen. Negyed órát lehettünk fent, lefelé már napsütéses volt az idõ.
– Stílusosan szólva igazi csúcsélmény volt – mosolyog Balázs. – Mivel betartottuk a fokozatosság elvét a mászásban, nem voltunk túl fáradtak. Lefotózkodtunk az egyesületi zászlóval (Völgység Turista Egyesület, Bonyhádi Hegymászó Klub), eszünkbe jutottak az otthoniak is.
– Ilyenkor már tervezitek a következõ mászást?
– A következõ terv már ott született, merthogy annyira jól akklimatizálódtunk, hogy akár már másnap mentünk volna föl valamire – nevet Robi. – Régi tervünk a magashegyi sziklamászás, vagyis 4 ezer m magasságában nagyfalat mászni. A Mont Blanc igazából havon sétálás különbözõ meredekségben. A következõ túránk lehetne egy kéthetes Chamonix környéki kempingezés, onnan több 600-800 m magas sziklatûre is felmászhatnánk. A mászás igazi kaland, rengeteg szabadságot ad, újraértékelsz kismillió dolgot magadban. Minden egyes alkalommal látsz új formákat, tapasztalsz új dolgokat – ugyanazon a hegyen is. A szél úgy tudja cifrázni a havat a sziklára, hogy az hihetetlen, vagy a csúcskeresztre vízszintes jégzászlót csinál. Mindig más és mindig érdekes, gyönyörû színek vannak.
– Mit ajánlott hegymászáskor enni-inni?
– Nekünk bevált a házi szalonna, kolbász uborkával, „fagyasztott” kenyérrel. Balázs mindig hoz Erõs Pistát, érdemes egy kis pálinkát is vinni a fertõzések elkerülése végett. Ilyenkor játszanod kell a saját szervezeteddel. Igazából enni nem kívánsz és inni is kevesebbet, mégis be kell diktáld a szükséges mennyiségû vizet, különben pórul jársz, besûrûsödik a véred. Ötezer m-en csak 50% az oxigén, mi is hasonló körülményeket éltünk át a Mont Blanc csúcsán. Nem emésztesz jól, 2600 m fölött mindenkin elõjön a hegyibetegség valamilyen tünettel, ezért kell az akklimatizációs lépéseket betartani. Az emésztésen is nagyot változtat a magasság és bizony nem kellemes, mikor a csúcsközelben egy gerincen haladva, egymásután kötve megyünk és valakire rájön a hasmenés… De ha alapdolgokat eszel és nem túl sokat, akkor megúszhatod. Bármikor indulunk, ha hajnali 2-kor, én akkor is eszem egy rendes reggelit. Napközben sokszor csak édességet, kekszet, étcsokit majszolunk. A csúcson viszont mindig illik enni egy kis csokit, mert jó élmény azt megosztani a társunkkal.
A fiúk fotókat és videofelvételeket is készítettek, melyekbõl hamarosan készül egy összeállítás, hogy minden érdeklõdõ betekintést nyerhessen a Mont Blanc meghódításának napjairól.