Július 1. a Semmelweis-nap hazánkban. Ez alkalomból a Bonyhád Városi Kórház és Rendelõintézetben évek óta átadásra kerül a Domokos Sándor által felajánlott elismerés, melyet idén Faluközi Lázárné és Maraszinné Csiszér Márta érdemelt ki.
– A bonyhádi kórházban 1972-ben kezdtem dolgozni – kezdi a bemutatkozást Faluközi Lázárné. – 1982-ben végeztem el az intenzív szakasszisztensit, majd 1993-ban az egészségügyi fõiskolát. Egy bõ évet dolgoztam a sebészeti osztályon, majd miután oda visszajöttek a gyes-rõl a kolleganõk, átkerültem a belgyógyászatra. Azóta is ott vagyok.
Eredetileg nem kimondottan ápolónõnek készültem. Annak idején fölvettek a konduktorképzõbe a pesti fõiskolára, de akkor anyagi okok miatt nem tudtam oda elmenni. Itt a kórházban nagy nõvérhiány volt, augusztus végén bejöttem jelentkezni, és szeptember 1-jén már kezdhettem is dolgozni. Végül a konduktori munkát is megkaptam. Jól érzem itt magam mind a betegek, mind a kollégáim között.
Megtiszteltetés, hogy Domokos úr rám gondolt a díj kapcsán. Az pedig különösen jólesett, ahogy a kollégák velem együtt örültek és gratuláltak – mondja Faluköziné, a belgyógyászat osztályvezetõ fõnõvére.
Maraszinné Csiszér Márta meghatottan emlékszik a pályakezdésére: – Mindig varrónõ szerettem volna lenni, osztályfõnököm javasolta nekem az izményi iskolában, hogy menjek az egészségügybe. A szekszárdi egészségügyi szakiskolában nagyon jó nevelõim voltak. Elõször félelemmel léptem a kórtermekbe, épp ezért nagyon fontos volt az a finom terelgetés, amiben részem volt. Az iskola elvégzése után ottmaradtam a szekszárdi kórházban, 5 évig az orr-fül-gégészeten dolgoztam. Életem nagyon szép szakasza volt, mindenkinek ilyen elsõ munkahelyet kívánok.
Aztán Bonyhádon alapítottunk családot, két lányom megszületése után eljöttem bemutatkozni az itteni kórházba. Másfél éves volt a kisebbik lányom, mikor hívtak is dolgozni. A központi sterilizálóban ajánlottak asszisztensi állást. Aztán a kórház kapott egy gasztroszkópot gyomortükrözéshez, ennek a használatát is elsajátítottam egy képzés keretében, azóta ezt is csinálom. Szeretem a munkám, nagy hangsúlyt fektetek a beteg pszichés elõkészítésére, hiszen többnyire félnek ettõl a kissé kellemetlen vizsgálattól és sokat számít néhány kedves szó.
Szerencsés ember vagyok, hogy kis kórházban dolgozom, mert emberközpontú. Nem futószalag, empátiával fordulunk a beteg felé. 2000 óta vastagbéltükrözést is csinálunk, azt is megtanultam Szekszárdon. Simon tanár úr felajánlotta azt is, hogy menjek oda dolgozni. Mondtam neki, hogy a bonyhádi kórháztól kaptam egy óriási lehetõséget annak idején, nem szeretnék hûtlen lenni.
Nagyon meglepõdtem, hogy díjat kapok. Az erkölcsi elismerés mindig jó, nagyon örültem neki, bár természetesen nem ezért dolgozom. Szeretem a munkám, ami kihívással is jár, de mindig kész voltam továbbképezni magam. Fontos a fiatalok segítése is, Fanni lányom bíztatásomra most kezd továbbtanulni egészségügyi területen.