Csehországban rendezték meg június végén a nõi U17-es Európa-bajnokságot, ahol a Róth Kálmán vezette magyar válogatott negyedik helyen végzett. A csapat erõssége volt a bonyhádi Szekerczés Luca, aki sportos család sarjaként tízévesen kezdett el szivacslabdázni testnevelõ tanár édesapja csapatában. Aztán a nõvére Szekszárdra ment kézilabdázni, és hívták Lucát is az alacsonyabb korosztályba. S miközben még Bonyhádon járt általános iskolába, már hetente 5-ször bejárt Szekszárdra edzeni. Ma az UKSE Szekszárd jobb átlövõje.
Két éve helyet kapott a serdülõ válogatott 16 fõs keretében, és idén léptek feljebb az ifi korosztályba. Közben a junior korosztályba is beválogatták már, beszélgetésünkkor még az esélyét latolgatta, hogy meghívják-e a junior válogatott edzõtáborába, mely a Hollandiában megrendezendõ Európa-bajnokságra készíti fel a sportolókat.
– Nagyon szeretheted a kézilabdázást, ha ennyi edzés és mérkõzés során még nem untál rá.
– Világversenyre készülve még többet kell edzeni, méghozzá együtt, hogy összeszokjon a csapat. Az ifikkel 3 hetet készültünk közösen az EB elõtt, csak hétvégenként mehettünk haza. Kicsit fárasztó volt, kevés volt a pihenõidõ, de én nagyon szeretem a kézilabdát. Igaz, az alapozást nem mindig, mikor mondjuk a medicinlabdáé a fõszerep. Régen edzõ akartam lenni, de arról már lemondtam. Viszont ha továbbra is így megy a játék és nem sérülök meg, akkor szeretném ezt csinálni, amíg tudom.
– Befolyásolja-e a játékodat, hogy milyen a hangulatod?
– Nagyon, ezért kellenek a jó csapattársak, hogy jókedvre derítsenek. Ha szomorú vagy mérges vagyok, akkor nem tudok jól játszani. Azt szokták mondani, hogy a kézilabda durva sportág. Én így 7 év után sem látom annyira durvának, bár néha lila foltokkal megyek haza.
– Hogy értékelnéd a csehországi EB-t?
– A Magyar Kézilabda Szövetség a legjobb nyolcba várt minket, de mi a negyedik helyezésünkkel túlteljesítettük az elvárásokat. A szlovákok, a horvátok és a franciák ellen is megnyertük a csoportmérkõzésünket. A középdöntõben a hollandokat megvertük, a norvégoktól kikaptunk, így kerültünk be a legjobb négybe. Ott az elõdöntõben az oroszokkal szemben sajnos vesztettünk, és a harmadik helyért is kikaptunk a norvégoktól. Kicsit el vagyok keseredve, jó lett volna érmet szerezni, ha már ilyen közel jutottunk hozzá. A saját teljesítményemmel sem voltam teljesen elégedett. Egyébként nagyon jó más nemzetekkel játszani, nagyobb a tét is. Most az EB-n sok magyar szurkoló volt, jöttek a hozzátartozóink is, nagyon jó hangulatot teremtettek.
– Milyen vagy a pályán?
– Azt mondják rólam, a biztosat vállalom be, de azt be is lövöm. Szeretek küzdeni, de nem vagyok túl kemény. Példaképem a világhírû Radulovics Bojana, aki szintén balkezes kézilabdázó. Személyesen még nem találkoztunk, de láttam már játszani. Az egyik barátnõmtõl kaptam egy mezt, ami Bojanáé volt, és mindig abban alszom ha nagyobb versenyekre megyünk.
Luca a Szekszárdi I. Béla Gimnáziumban szeptemberben kezdi a harmadik osztályt, a magyar-történelem szak mellé most vette fel emelt szintre a történelmet és az angolt. Pszichológus szeretne lenni. Sporteredményeinek köszönhetõen 2009-ben Völgység Talentuma díjat vehetett át, 2010-ben õt választották az év serdülõ játékosának Magyarországon, és az UKSE Példakép-díját is elnyerte már.