A bonyhádi Terescsényi Katalinnak tegnap nyílt az elsõ fotókiállítása, a paksi Könyvtár-Galériában. Kati 17 évesen kezdett tudatosabban fotózni, amiben szerepe volt a genetikának is, hisz édesapja szintén alkotó ember volt. A formák és a szépség iránti érzékenységet a festészet és a fotózás terén egyaránt örökölte Kati, és mesterien továbbfejlesztette. Tiszaalpáron rendszeresen részt vesz az alkotótáborban, ahol elsõsorban festeni szokott, de mintegy pihenésképpen fényképezi a gyönyörû tájat. A környezetünk minden napszakban tartogat újdonságokat számunkra, és ezek megörökítéséhez igazi szenvedély szükséges. Így történhet, hogy Terescsényi Katalin nem restell megfelelõ magasságba felmászni, vagy akár a földre feküdni és kúszni, hogy a legjobb látószögbõl örökíthesse meg a látványt, a földtõl a vízen át a Holdig.
Kati alkotásainak többsége a természetszeretetét tükrözik, de mint a paksi tárlata bizonyítja, emberábrázolásban is tökéletesen helytáll. Fantáziája is élénk, olyan alakokat is meg tud örökíteni, amelyek nincsenek is jelen. Így láthatjuk az õ szemüvegén keresztül a „cápát” a Tiszában, vagy épp a teknõsbékát a kisújbányai erdõben.