Másfél évvel ezelõtt alakult meg Bonyhádon a Sally Gardens, tradicionális ír népzenét játszó együttes. A hattagú csapat május 24-én adott koncertet a bonyhádi mûvelõdési központban, a szépszámú közönség elsõ cd-jük dalait is meghallgathatta. Az együttes alapítóját, vezetõjét, Ányos Andrea zenetanárt kérdeztem a kezdetekrõl és a tervekrõl.
– Másfél éve szerveztem egy koncertet a zeneiskolás gyerekek szüleinek és nagyszüleinek a részvételével, és arra az alkalomra álltunk össze. A tanítványaim szüleirõl, a Scheidler házaspárról tudtam, hogy Géza gitározik, Inez pedig tanult furulyázni. A férjemet, Juhász Andrást meggyõztem, hogy énekeljen. Wiandtné Gál Zsuzsával már hegedültem együtt régebben is, hisz õ is énektanár. Jenei Józseffel egy másik produkcióban játszottam együtt, és hívtam hogy csatlakozzon hozzánk, mert kellett egy ütõs. Így alakult meg a Sally Gardens, melynek névadója egy ír dal címe, mely természetesen az elsõ cd-nken is elhangzik.
– Miért épp ír népzenét játszotok?
– Egy évet éltem Németországban, és ott megtetszett egy ír zenekar, tõlük tanultam a hegedülési módot, és tõlük kaptam kottákat. Utána Írországban is jártam és ott is vettem kottákat. Az elsõ, a zeneiskolai koncertes fellépésünk alkalmával úgy döntöttek szülõtársaim, hogy folytathatnánk a közös zenélést. Kezdetben mindössze két dalt tanultunk meg, ma már 2 órás mûsort tudunk adni. Játszottunk már többek között Baján, Harkányban, Tevelen, Kakasdon, és júniusban fellépünk Szekszárdon és Óbányán is.
– Mennyit gyakoroltok?
– Hetente egyszer vagy kétszer próbálunk. A mostani fellépés elõtt minden nap összejöttünk gyakorolni, hogy tényleg flottul menjen. Rájöttünk, hogy a népzenét nem lehet kottából játszani, úgyhogy nekiálltunk megtanulni kívülrõl a dalokat. Ez volt a sok idõ, és hogy mindezt igazi népzenészként tudjuk elõadni. Nemrég felkértek bennünket, hogy egy lakodalomban a vacsora idején zenéljünk. A võlegény ír származású, így voltak ír vendégek. A leves után felálltak, és jöttek táncolni. Volt egy ember, aki elkezdte betanítani a magyaroknak az ír táncot. Aranyos 
momentum volt, hogy odajött hozzánk egy bácsika, és szeretett volna számot kérni tõlünk, mint a hivatásos zenekaroktól szokták. Örültünk, hogy hitelesek voltunk. Igyekszünk tradicionális ír zenét játszani, autentikus hangzásban, eredeti hangszereken, basszusgitár és dobfelszerelés nélkül, amivel mostanában ki szokták pótolni az ír zenekarokat.
– Milyen terveitek vannak?
– Sokfelé hívnak bennünket fellépni, igyekszünk megfelelni a felkéréseknek. Vannak újabb számok, amelyeket már elkezdtünk gyakorolni. Általában a pörgõs számokat kérik, úgyhogy most egy csomó lassú balladát sajnos félre kellett tennünk, a cd-n is többnyire gyors zenék kaptak helyet. Talán majd a második cd-n…
Bepillantás a bonyhádi koncertre: http://www.youtube.com/watch?v=cGyJMUhE-dU