Bonyhád Város Önkormányzata 1993-ban alapította meg a Perczel-díjat, melyet az elmúlt évek során összesen 26-an érdemeltek ki. Az idei két díjazott a mai városi ünnepségen vehette át az elismerést Potápi Árpád János polgármestertõl. Olvasóink szíves figyelmébe ajánljuk a rendezvényen elhangzó méltatásokat:
Fazekas József Bonyhádon született 1960-ban. Négyéves koráig Ladományban laktak, majd Bonyhádra költöztek. Itt járt általános iskolába, az érettségit a Petõfi Sándor Gimnáziumban szerezte. 1980-ban kötött házasságot Domokos Veronikával. Két gyermekük született, József és Judit. Családjával jelenleg is Bonyhádon él. Felnõttként – munkát keresve – elektromûszerész végzettséget szerzett. Dolgozott villanyszerelõként, gépbeállítóként, de egyik sem lett a végleges szakmája. Ebben az idõben 10 évig amatõr zenekarokban dobolt. 1989-ben – részint a munkanélküliségbõl való kilábalás miatt, részint a szíve vágyát követve – nagyot váltott: saját vállalkozásba kezdett. Szinte a semmibõl, egy satuval és egy köszörûvel elindult a vállalkozók nem túl sima útján.
Minden szakmai segítség, támogatás, pénzügyi háttér nélkül tette meg az elsõ lépést a jelenlegi hivatása, a fegyverkovács mesterség felé. Késeket kezdett készíteni, de mivel ez még nem jelentett megélhetést, csiszoló és polírozó munkával cégeknek dolgozott be. Közben autodidakta módon megtanult kovácsolni, késeket és kardokat készíteni. Mindkettõ kihalt szakma, az országban oktatásuk nem folyik. Mester sem volt, akitõl tanulhatott volna (hacsak nagyapja nem súgott föntrõl, aki kovács volt). Folyamatos szellemi és gyakorlati tanulás után, valamint a mûhely bõvítése és felszerelése mellett jutott el a kovácsolás egy magas szintjére, a damasztpengék készítéséig. Munkáival több, mint tíz éve Németországba is jár kiállításokra, három éve tagja a Német Késes Céhnek. A Visegrádi palotajátékoknak köszönhetõen 1995 óta itthon is ismertté vált kardkovácsként. 2004-ben felhívására alakult meg a Késmíves Céh, melynek a mai napig az elnöke. 2005-ben útjára indította a késesek szakmai újságát, a Késmûves magazint. Célja a magyar késkészítõ mesterek megismertetése és a kézi munka értékének megõrzése. 2009-ben könyvet adott ki „A japán kard magyarul” címmel. Az újság és a könyv kiadását szponzori támogatás nélkül, családja segítségével valósította meg. Sokéves kitartó munkájával mára elérte, hogy az emberek megértik hitvallását: a kézzel készített tárgyaknak lelke van. Úgy gondolja, ezért is válhatott a mai magyar irodalom nívós díjává az általa készített Balassi Bálint emlékkard, amelyet már 15 éve adnak át minden évben. Fazekas Józsefet büszkeséggel tölti el, hogy fiát is maga mellett tudhatja nemes hivatásában.
A díjátadási ünnepségen Fazekas József megemlékezett arról a Perczelrõl, akitõl sokat tanult, és akit barátjának is mondhatott: Perczel Bertalanról. A fegyverkovács arról is beszélt, hogy nemcsak a házában, de Bonyhádon mindenhol otthon érzi magát, és hogy a ma átvett díjban azt tartja a legértékesebbnek, hogy akik odaítélték, gondoltak rá és érdemesnek tartották a díjra.
Oroszki István 1967 óta dolgozik Bonyhádon. Az építési igazgatásban, majd a Költségvetési Üzem mûvezetõjeként, magántervezõként, mûszaki ellenõrként tevékenykedett. A ’80-as évek végén a korábban párton kívüli Oroszki István a Magyar Demokrata Fórum színeiben aktív szerepet vállalt az országos és a helyi politikában. 1990 õszén, a „taxis blokád” napjától az elsõ szabadon választott polgármestere lett Bonyhád városának. Az MDF országos választmányának tagjaként, valamint a magyar önkormányzatok alapító és elnökségi tagjaként szerzett tapasztalatait Bonyhád és környéke, valamint a határon túli magyarság érdekében hatékonyan hasznosította. Állami és önkormányzati támogatással, lakossági összefogással intézmény-felújításokat és -fejlesztéseket, infrastrukturális vagyonszerzéseket és fejlesztéseket, munkahely-megtartó, szociális támogató, adósságkezelõ és kárpótlási jegy hasznosító programot szervezett. Tevékenységét a kormányzat Köztársasági Érdemkereszttel, Bonyhád lakossága kétszeri újraválasztással ismerte el.
Szerepet vállalt egyesületek, szervezetek alapításában, újjáalakításában, támogatásában. Az egyházakkal, kisebbségekkel az átlagosnál szorosabb kapcsolatot ápolt. Vezetése alatt a Wernau – Bonyhád partnervárosi kapcsolat tartalmában gazdagodott, sokszínûvé vált. Tardoskeddel és Hochheim am Mein-nal partnerkapcsolatot építettek ki, valamint számos más településsel született kórházi, óvodai, gyermeküdültetési, gyülekezeti, iskolai együttmûködés. A jelentõs adósságállománnyal átvett várost jól mûködõ intézményekkel, külsõ ingatlanokkal, értékes részvényekkel, folyamatban lévõ támogatott vízbázis cserével, átadás elõtt álló bérlakásokkal és a Városháza folyamatban lévõ rekonstrukciójával adta át utódjának.