„Mindenki egyforma! Mindenki egy forma? Te minek hiszel? A feketének? A fehérnek?” – e szavakkal kezdõdik az a szórólap, mely felkeltette a kíváncsiságomat. Tovább olvastam: „Türelem, Tolerancia, Megértés – filmes eszközökkel. Fogadj el! Filmklub középiskolásoknak.” Még mindig érdeklõdtem az újfajta kezdeményezés iránt, így utánanéztem, mirõl is van szó pontosan. A bonyhádi Vörösmarty Mihály ÁMK-ban november 16-án, 19 órakor lesz az elsõ vetítése a filmklubnak, és várhatóan májusban a befejezõ. A sorozat célja: a mássághoz kapcsolódó tolerancia fejlesztése a filmmûvészet eszközeivel, egy belsõ motiváción alapuló közösség kialakítása, a „másság” megismerése és elfogadása, a kisebbségi csoportok, személyek iránti empátia kialakítása, illetve fokozása. Fogalmak megismerése és helyes értelmezése a hozzá kapcsolódó filmek segítségével. Olyan közösség létrehozása, mely a késõbbiekben megfelelõ módon képes a másság kommunikációjára, elfogadtatására.
„Másnak” lenni rendkívül sok szempontból lehet. Azonban minden társadalomban fokozott hangsúlyt kap néhány olyan dimenzió, amelyet az adott kultúra különösen fontosnak tart. A szociálpszichológiai kutatások szerint a másság ma az alábbi dimenziókban tematizálódik legmarkánsabban: etnika és civilizáció, vallás, generációs különbségek, szexuális orientáció, testi- ill. szellemi fogyatékosság, pszichés sérülésekbõl adódó másság, átlag feletti gazdagság vagy átlag alatti szegénység, tudáskülönbségbõl adódó másság.
A filmelemzés különösen szerencsés eszköz a „másság”-ról alkotott elképzelések tanulmányozására. A kamera vagy a fõhõs szemével láttatja velünk a világot, vagy tartósan követi a fõhõst, ami azonosulást vált ki a nézõbõl, s így a hõs szemével látott, hozzá viszonyított „idegennel”, „mással” szemben segít csökkenteni az adott „mássággal” szembeni elõítéletet, illetve hozzájárulhat a „másságra” vonatkozó sztereotípiák feloldásához. A film segítségével a saját világból való kilépés egy fiktív valóságba, fantáziavilágba, egyrészt egy menekülõút a saját lét valóságától, másrészt lehetõség a saját lét és a más létformák közti feszültség kezelésére. A fiktív valóság nyújtotta menekülési lehetõség visszaépül a valóságos életbe, magával hozva az elfogadás és tolerancia élményét.