Az idén is, mint minden évben vidáman indultunk a táborba. Sajnos a nagy esõ elmosta a kirándulás lehetõségét. A kis táborlakókat azonban ez nem zavarta. Az esõ ellenére is kint játszottak. Esõkabátban, gumicsizmában tapicskoltak a vízben. Több szülõ meg is ijedt és hazavitte volna gyermekét, de a lurkók nem akartak hazamenni, mondván hogy otthon nem mehetnek ki az udvarra. Szerdára jobb idõ lett, így a már elõre betervezett fürdés nem maradt el. Sikondára utaztunk egy külön busszal. Körbejártunk a szép tavat, finom étkeket ebédeltünk a strandon, utána jöhetett a fürdés.
Csütörtökre kisütött a nap. A gyerekekkel nemezbõl ékszert és kulcstartót készítettünk kint az udvaron. A nemez megmunkálását néhányan unalmasnak tartották, de az eredmény motiválta õket a munkában. Délután íjászok érkeztek és bemutatót tartottak számunkra. A gyerekek kipróbálhatták, milyen ügyesek ebben is.
Este a tábortûznél indián táncokat adtak elõ a bátrabbak, majd késõ estig közösen énekeltünk. Mindenki elmondhatta zárásként a véleményét. Összefoglalva megállapították a kis „indiánok”, hogy azért voltak jobbak az elõzõ táborok, mert sokat kirándultunk az erdõben. Idén sajnos az esõ miatt ez a program, és a papucsos túra is elmaradt. Péntek volt a legszomorúbb napja a hétnek, amikor lehúztuk az ágyat, összepakoltunk és elbúcsúztunk egymástól.
Mivel az esõ miatt többször beszorultunk a terembe, próbáltunk érdekes elõadókat hívni. Így ismerkedhettek meg a gyerekek egy filmvetítés keretében az erdõ különbözõ állataival és növényeivel. Egy izgalmas interaktív bemutató keretében pedig megtapasztalhatták, hogy élnek a mongolok. Kinti programot nem tudtunk szervezni az esõ miatt, ezért kézmûves foglalkozásokkal kötöttük le a gyerekeket. Készíthettek bõrbõl kis indián talizmán tartót és ékszereket is. Mivel a tábort az idén indiános tábornak hirdettük, ezért indiános pólót is festhettek a gyerekek. Természetesen mindenki ebben utazott haza Bonyhádra a tábor végeztével.