Két kórházi dolgozó munkáját ismerték el

A Domokos Sándor által alapított díjat minden évben ketten vehetik át a Bonyhád Városi Kórház és Rendelõintézet dolgozói közül. Az idei évben dr. Bese Cecília és Pörös Györgyné volt méltó az elismerésre.

20100714-1.jpg– Bonyhádon születtem, és a munkám is ideköt – kezdi bemutatkozását dr. Bese Cecília. – 1980-ban fejeztem be tanulmányaimat, egy évig dolgoztam a szekszárdi kardiológiai osztályon, aztán a bonyhádi belgyógyászatra kerültem. 1987-ben szakvizsgáztam belgyógyászatból, ’90-ben reumatológiából. Abban az évben indult itt az önálló reumatológiai szakrendelés, amit azóta én vezetek. Vallom, hogy az élet változatos és mindig tartogat meglepetéseket – régen dolgozom, de mindig akad olyan eset, amilyet még nem láttunk, tehát a mindennapokban is kihívásokkal kell megküzdenünk. Annak ellenére, hogy sokan úgy gondolják, reumás panaszokkal úgysem lehet sokat csinálni, tulajdonképpen sikerélmények is vannak bõven, hiszen a fájdalomcsillapítással a jobb állapot elõidézésében lényeges szerepe van az orvosnak is. Hozzá kell tennem, hogy ez egy csapatmunka.

A legnagyobb csoportot adó úgynevezett degeneratív izületi megbetegedéseknél az orvoshoz fordulás az elsõ lépés, de ahhoz, hogy eredményt érjünk el, mindenképp meg kell nyerni a beteget az együttmûködésre. Aztán nagyon komoly összefogásra van szükség, gondolok itt a fizikoterápia és a gyógytornász munkájára. Ha a team munkája összehangolt, akkor lehet eredményt elérni.

Itt a szakrendelésen a bejárós ambuláns kezeléseket tudjuk végezni. Jól felszerelt a fizikoterápiánk, már több éve gyógytornászunk is van, és kiváló masszõrünk. Így az alap rehabilitációs kezelést el tudjuk itt kezdeni, de komoly kapcsolatokkal bírunk a szekszárdi reuma osztállyal, a mozgásszervi rehabilitációs osztállyal, és az alap rehabilitációt adó Gunarassal illetve a dombóvári kórházzal. Az országos intézmények közül Harkánnyal és Hévízzel jó a kapcsolatunk, nagyon sokan járnak ezekre a helyekre az úgynevezett programozott rehabilitáció keretében. Ez adja a betegeink zömét.

A másik nagy csoport a csontritkulás, ami 15-20 évvel ezelõtt felismert probléma, ott is nagy fejlõdés van, fõleg a gyógyszeres kezelés tekintetében. Ma már számos gyógyszer közül lehet választani, és a beteg állapotának megfelelõ kezelést adni. A következõ csoport a gyulladásos autoimmun megbetegedések, itt a betegek száma szintén emelkedik, egyrészrõl mert a diagnosztikai lehetõségek szélesebbek, tehát elõbb és pontosabban tudjuk diagnosztizálni a bajt. Itt is nagy a terápiás fejlõdés, az alapgyógyszerek mellett most már komoly biológiai gyógyszerek is vannak, amelyekkel az eddig gyógyíthatatlan, csak kordában tartható, egész életre szóló betegségeknél lényegesen jobb állapotot tudunk elõidézni. A pécsi immunológiai és reumatológiai klinikával van e téren komolyabb együttmûködésünk, így a bonyhádi betegek a legkorszerûbb ellátásban részesülhetnek.

– Mit jelent az Ön számára a most átvett elismerés?

– Meglepett a díj, de nagyon jólesett. Ha nincs kifogás a munkámmal szemben, az már azt jelentheti, hogy nagy hibát nem csinálok, rendesen ellátom a dolgomat. Ezenfelül ha még meg is dicsérnek, az igazán jólesik. Köszönöm az adományozó jóindulatát. Az egészségügyben nem egyszerû dolog testileg és lelkileg helytállni, nagyon jó, ha érkezik egy-egy ilyen pozitív visszajelzés. Azt is lelki támogatás, amikor betegtõl jön köszönõ levél. Öröm számomra, ha egy rászorulónak tudok segíteni és a megelégedésére szolgálni.

20100714-2.jpgAz idei másik díjazott Pörös Györgyné.

– 1972-ben kezdtem el dolgozni a Szekszárdi Kórház Szülészetén, az alapvégzettségem szülésznõ volt. Ott dolgoztam két évet, és utána születtek az én gyerekeim. Majd visszamentem Szekszárdra a nõgyógyászati szakrendelésre, egymûszakos állásba, illetve a család- és nõvédelmi tanácsadóba. Összességében 21 évig voltam ott, és 1993-ban hívtak ide Bonyhádra. Áthelyezéssel jöttem a bõrgyógyászatra, tehát teljesen új szakterületre. Azóta is ott dolgozom tulajdonképpen, annyi változás van, hogy az utóbbi években a bõrgyógyászaton már csak hetente kétszer van rendelés. Így most több szakrendelésen is vagyok: egy héten kétszer a bõrgyógyászaton, pénteken az ortopédián, a másik két napon pedig ahol épp helyettesíteni vagy segíteni kell. Nagyon szeretek a reumatológián lenni, és nagyon kevés az a hely a kórházban, ahol még egyáltalán nem voltam. Három éve jött a váltás, hogy nincs mindennap bõrgyógyászat, ami nem túl szerencsés, mert nagyon nagy a betegforgalom a két rendelési napon. Nagyon sok orvossal dolgoztam együtt az évek során, mindegyiknek más a rendelési stílusa, tudok alkalmazkodni. Nem vagyok egy ideges, kapkodó típusú, a betegeink is elégedettek.

Szeptemberben lesz 38 éve hogy munkába álltam. Ezt a díjat annyira jól titkolta az intézmény, hogy én is csak a díjátadás reggelén tudtam meg, amikor elkértek a doktortól, hogy odaérjek az ünnepi értekezletre. Nagyon örültem az elismerésnek, nem is gondoltam, hogy esetleg én leszek az egyik kiválasztott. Nagyon jó érzés, hogy honorálták a sokéves munkámat, köszönöm az adományozónak is.