Hajas Béla Vörösmarty Mihály és Perczel Etelka címû írása I. fejezetében ismerkedhetünk meg azzal a történettel, amely Vörösmarty Börzsönybe kerülését mutatja be. Érdekesség, hogy a jelenlévõ családtagok késõbb másképp emlékeztek vissza az esetre.
"Vörösmarty élettörténetének egyik legfontosabb szakasza az a kilenc esztendõ — 1817 nov. elejétõl 1826 augusztusáig — melyet az ifjú költõ, mint nevelõ egy évi megszakítással — 1822 nov.—1823 nov. — bonyhádi Perczel Sándor tolnamegyei nagybirtokos és táblabíró három kisebb fia : Sándor (8 éves) Móric (6 éves) és Miklós (5 éves) mellett eltöltött. Miképen került a Perczel-házhoz, eddig nyílt kérdése az irodalomtörténetnek. Maga a család az isteni Gondviselés különös intézkedésének tudja be — egyébként azonban még a család körében is többféleképen beszélik el. Gyermekkori emlékei alapján mint szemtanú Perczel Mór honvédtábornok következõképen mondja el.
A Perczel-fiúk a nagy szünetet rendesen Bonyhádon vagy Börzsönyben töltötték, november elején azonban atyjuk mindig Pestre utazott velük. Perczel Sándornak Pesten is szép s tágas lakása volt, s az év nagy részét családjával együtt ott töltötte. Az 1817. év novemberének elején is a szokott úton (Kölesd—Simontornya—Kálózd—Seregélyes—Nyék—Martonvásár) két négylovas hintón s egy poggyász-szekéren Pestre igyekeztek, midõn Nyéken túl a martonvásári országúton egy boroshordót szállító törött szekérrel találkoztak. A törött szekéren Vörösmarty Mihály akart bort vinni nagybátyjának, Vörösmarty Ferenc ügyvédnek Pestre, a Szarka-utcába. A ,tekintetes úr’ mellett ülõ fia, Pista, vette észre az esetet. A heves és büszke, de a mellett jószívû földesúr megállíttatta hintaját, s viribus unitis kijavították a szekeret. Jóságát egy 15—16 éves ifjú oly keresetlen egyszerûséggel köszönte meg, hogy a hatalmas úrnak tüstént megtetszett, Pista fia jelentésébõl, ki a munka közben mindent elkérdezett az ifjútól, megtudta, hogy Vörösmarty Mihály a neve, Pestre készül nagybátyjához, aki instruktorságot akar neki szerezni. Perczel megkérdezte a nyílt tekintetû ifjútól, nem volna-e kedve az õ házához jönni fiai mellé magántanítóul. Az ifjú nem csekély meghatottsággal megköszönte s elfogadta az állást. Pár nap múlva meg is jelent, Perczel pedig nem eresztette el, hanem ott marasztotta s bevezette új tisztségébe. Perczel Mór annyit foglalkozik emlékirataiban Vörösmarty személyével, hogy fenti elbeszélését hitelesnek kellene tekintenünk,— de vannak más, némileg eltérõ nyilatkozatok is. A találkozás részleteit másképen tudja Várady Antal, ki a Fõvárosi Lapok 1873. évfolyamában mondja el az esetet. Szerinte Vörösmarty Mihály s öccse, János, egy hordó bort készítenek útra a kis présház elõtt, midõn Perczel Sándor négylovas hintaján mellettük elhalad. (Itt csak egy hintó szerepel.) Pista ráismer Vörösmartyra, ülést ajánl neki, de Vörösmarty a hordó nélkül nem mehet. Az apa azonban megtudja fiától, hogy Vörösmarty eminens tanuló, leszállítja fiát a hintóról s megkérdezteti Vörösmartytól, nem lenne-e nevelõ az õ házánál. Vörösmarty nem sokat gondolkodik, elbúcsúzik öccsétõl s átül a hintóra. A jó anyának csak annyit üzen: adja el a bort s vegyen az árán tûzifát. Ezt a történetet átvette az Ungarischer Lloyd 1873. évi 284. száma a tárcarovatba. E tárcának egy példányán, melyet dr. Perczel Béla v. fõszolgabíró felsõházi tag õriz, szép nagy betûkkel a következõ megjegyzés áll: «Tiszta igazság.Pécs december 14-kén 1873. Öregebb Bonyhády Perczel István».
Perczel István maga is tanúja volt az esetnek, csak nem egészen úgy emlékszik rá, mint Perczel Mór, ki még Vörösmarty öltözetére is emlékszik Perczel Mór javára billenne a mérleg, ha abban a mozzanatban tévedne Várady, hogy Pista ráismert Vörösmartyra. Ebben azonban igazsága lehet, mert Perczel István ismerhette Vörösmartyt. Az 1816—17. tanévben mindketten a pesti kegyesrendi gimnázium növendékei voltak. Ezeket figyelembe véve az sem lehetetlen, hogy Perczel Sándor már Pista fia révén tudhatott Vörösmartyról, hisz Vörösmarty Pesten már tanítással is foglalkozott."
A teljes tanulmány megtekinthetõ:
http://epa.oszk.hu/00000/00001/00141/pdf/ITK_00141_1931_03_303-312.pdf