A Bonyhádi Petõfi Sándor Evangélikus Gimnázium igazgatója, Ónodi Szabolcs is részt vett a Dr. Sólyom László köztársasági elnök által január 29-én adott fogadáson. A Sándor-palotába tanácsadó testületét invitálta Sólyom. A Bölcsek Tanácsa egy éves komoly munkát követõen tette le az asztalra azt a szakmai anyagot, mely két megadott témát tárgyal. „Széles támogatottságot élvezõ, szakszerû oktatási programra és a korrupció elleni valós küzdelemre van szükség Magyarországon” – hangsúlyozta a köztársasági elnök a Szárny és teher címû könyv bemutatóján.
– Hogyan került be a Bölcsek Tanácsába? – kérdeztem Ónodi Szabolcsot.
– A köztársasági elnök szerepe, szerepvállalása igen korlátozott a Magyar Alkotmány szerint. Egyetlen lehetõsége van, ha társadalmi problémát érzékel, akkor a civil szervezetek felé fordul. Nagy gyakorlata van Európa-szerte, hogy ilyenkor egy tanácsadó testületet von maga köré az elnök, összegyûjti az adott problémákkal együtt élõ civil szereplõk véleményét. A Sólyom Elnök Úr által kiválasztott két nagyon fontos téma volt a gyermekeink jövõje és ezáltal az oktatás területe, illetve az egész társadalmat mételyként átszövõ korrupció. Olyan nagyformátumú személyeket kértek fel a munka vezetésére, akiknek van európai kitekintése is: a francia Eva Joly-t, aki a korrupció területén már komoly kutatásokat végzett, és Lámfalussy Sándor közgazdász professzort, akinek elévülhetetlen érdemei voltak az osztrák parlamenti krízis idején. A hazaiak közül pedig felkérték a Bölcsek Tanácsába Fodor István elektromérnököt, akinek az ipari területen vannak tapasztalatai, és Csermely Péter professzort, akinek a közoktatás területén a tehetséggondozó program kidolgozásában van nagy szerepe. Engem Csermely Péter, az oktatási csoport vezetõje javasolt a közremûködésre. Sólyom egységes szerkesztésben, azonos logika mezsgyéjén, egy könyvben szerette volna megjelentetni az anyagot, ezért a csoport vezetõi egymás munkáját látogatták és folyamatosan ott voltak mindkét téma feldolgozásában, míg mi külön-külön dolgoztunk.
– Mikor és hogyan kezdték a közös munkát?
– Az egyéves tevékenység 2008 szeptemberében kezdõdött. Az elnök úr elmondta az elképzeléseit, és mi felvállaltuk egy-egy terület kidolgozását. A kezdéskor meghívtam a munkacsoportot gimnáziumunkba, és egy hosszú bonyhádi hétvégén összeállítottuk a tartalomjegyzéket, és megegyeztünk a folyamatos tevékenységhez szükséges munkamódszerekben, majd megindult a munka. A témával kapcsolatosan a témafelelõsöket mind az elnöki hivatal, mind a Széchenyi könyvtár ellátta hozzáférhetõ anyagokkal, és persze ott volt az Internet nyújtotta segítség is. Aztán megnéztük, hogy a szakirodalmi források mögött kik a szerzõk, és kiket lehetne még bevonni egy-egy témakör feldolgozásába. Így egy nagyon sok embert mozgósító stábbá alakult a munkacsoport. Amikor elkészültek egy-egy fejezetnek az írott anyagai, összeültünk és megpróbáltuk kiszûrni az eszenciáját. Végül májusra elkészültünk az anyaggal, majd az egységes szerkezet létrehozásán dolgoztunk. Aztán a két anyagot egymás mellé téve kiderült, hogy nagyon hosszúra sikeredett, és újra kellett strukturálni az egészet. Ebben óriási munkabírással nagy szerepet vállalt Csermely és Fodor. Gyakorlatilag mind a két téma anyaga egy helyzetelemzéses részbõl áll, majd jön egy javaslat, hogy mit kéne másképp csinálni. Az egymondatos kiemelések segítenek mindenki számára megtalálni az õt érdeklõ témákat, a lábjegyzetben pedig ott vannak az Internetes források, ahol még jobban el lehet mélyülni az adott kérdésben. A kötet záró gondolatai markánsan megfogalmazzák, hogy ez a könyv nem a tévedhetetlenek rögeszméje, hanem egy csoportnak a gondolkodásmódja egy meghatározott területrõl. Abban reménykedünk, hogy széles társadalmi vitát indukál a könyv, hiszen ha bármiben is szeretnénk változtatni, akkor egy nagy párbeszédre van szükség.
– Önnek pontosan mi volt a feladata a munkacsoportban?
– Mindenki a gazdája volt egy-egy területnek, illetve egy érintõleges területnek a bedolgozója. Két olyan téma volt, amelynél a munkacsoportot vezettem. Az elsõ, hogy mi indokolja most, hogy a közoktatásunkról beszéljünk, milyen külsõ körülmények változtak. Nem csupán a gazdasági körülmények, a rendszerváltás, vagy a közoktatási törvények folyamatos változásáról van szó, hanem arról is, hogy értelmezzük, ezek a változások egyediek-e, vagy európai-, esetleg világviszonylatban is így zajlanak. Vizsgáltuk, hogy a globalizáció és például a vele összefüggõ 10-12 %-os munkanélküliség hogyan hat a fiatalság jövõképére. Minden országban úgy próbáltak erre reagálni, hogy megnyújtották az iskolában töltött idõt, hogy késõbb álljanak munkába a fiatalok. Hiszen olcsóbb az államnak a felsõoktatást finanszírozni, mert ott még nincsenek a hallgatók mögött egzisztenciák. A másik terület, amelyben szerepet kaptam, az iskola-egészség, amely a sport aspektusából közelíthetõ meg, de sokkal átfogóbban.
– A könyv elkészültével véget is ért a Bölcsek Tanácsának a küldetése?
– Igen, hiszen beteljesítettük az Elnök Úr felkérését. Tekintettel arra, hogy a bonyhádi gimnáziumban kezdõdött a munkafolyamat, házigazdaként a lezárására is meghívtam a munkacsoportot, Elnök Úrral együtt. Sólyom László március 19-20-t találta alkalmas idõpontnak, és reményeim szerint részt is tud venni a bonyhádi értékelésen.