Teltházas koncerttel ünnepelte fennállásának tízéves jubileumát a bonyhádi Dynamic zenekar. Az alapító tagok közül hárman – Nász Krisztián, Keidl Péter és Binder János – ültek le velem beszélgetni a nagy sikerû koncert után, ahol többek között Toto, Robbie Williams, Demjén, KFT, és Neoton dalok hangzottak el. Az esten színpadra lépett mindenki, aki a tíz év alatt a zenekar tagja volt: Mischl René János, Kõvári Zoltán, Kedves László, Sövényi Norbert, Effinger Krisztián, és Gabb Szilárd.
– A kezdéskor gondoltatok arra, hogy a Dynamic zenekar megéri a 10 évet?
– Nagy lendülettel kezdtünk, nem is gondoltuk, hogy ezt valaha abbahagyjuk – mondja Krisztián, Jani azonban egybõl kontráz: – Szerintem meg egyszerûen elkezdtünk zenélni olyan dalokat, amelyeket más zenekarok által megszerettük. Én akkor nem terveztem hosszú távra, csak azt tartottam fontosnak, hogy legyen meg az elsõ buli.
Péter is hozzáteszi a véleményét: – Mikor meghívtak bennünket a Schmuck zenekar születésnapi bulijára – a mi zenekarunk talán egyéves ha volt -, az volt bennem, hogy talán a mi csapatunk is megér egyszer egy ilyen jubileumot. Aztán jöttek a tagcserék, és akkor mindig megtorpantunk, hogy most mi lesz. Mindig azt gondoltuk, hogy csak addig nehéz a közös zenélés, amíg szanaszéjjel járunk iskolába az országban, és csak hétvégén találkozunk. Aztán amikor elkezdtünk munkába járni, akkor ugyanolyan nehéz volt. A fellépéseink 95 %-án nagyon pozitív visszajelzéseket kaptunk, ami azt sugallta, hogy ezt nekünk mégis tovább kell csinálni.
– A kezdetekhez képest változott-e a zenei stílusotok, a repertoárotok?
– Mindenképpen – vágja rá Krisztián. – Báli zenékkel indítottunk, rengeteg sváb zenénk volt. Aztán próbáltunk mindig nehezebb számokat is belevinni a mûsorba, kerestük a kihívásokat. Részben magunk miatt, részben a közönség is várta tõlünk az új zenéket. Sokat játszottunk fiataloknak, õk pedig igényelték a rock- és slágerzenét is.
– Így van, az évek során változott a közönségigény – veszi át a szó János. – A lakodalmakban is vegyes lett a zenei igény, és ez nekünk pont jó volt, erre volt szükségünk a fejlõdéshez. Vagyis mondhatjuk ezt egy szerencsés találkozásnak.
– Mennyi idõt tudtok szakítani a zenélésre, és a tíz év alatt hány fellépésetek volt?
– A statisztikákat én vezetem – mondja Peti. – Most kb. 230-240 fellépésnél tartunk. Ezenkívül máig igyekszünk hetente egy próbát beiktatni. Amikor kiszállt valaki a csapatból, mindig nehéz volt õt pótolni. Van egy kialakult stílusunk, egy sajátos hangszerelésünk, elosztottuk az énekeket… ezt mindig újra kellett tanulni az új zenésztársakkal.
– Nálunk nagyon ki vannak dolgozva a számok – mondja Krisztián. – Nagyon sok zenekar úgy mûködik, hogy oda bárki be tud ugrani… na ez nálunk soha nem mûködött. Ha volt egy-egy olyan fellépés, hogy valamelyikünk nem ért rá vagy beteg volt, akkor megszenvedtünk. És lehet, hogy a vendég ezt nem hallja, de nekünk nehéz a színpadon a megszokott formánkat hozni. De a 10 év alatt talán 5-6 ilyen fellépés volt csak, amikor valaki nem tudott jönni, többnyire betegség miatt.
– A terveitekrõl is ejtsünk pár szót a jubileum kapcsán!
– Szeretnénk haladni, fejlõdni tovább, nem akarunk megállni – mondja Krisztián.
– Volt már németországi és erdélyi fellépésünk is, és most úgy néz ki, hogy megint lesz lehetõségünk egy németországi zenélésre – árulja el Jani.
– Imádjuk a hosszú hétvégéket – mondja nevetve Peti. – A legfárasztóbbak, de a legjobb csapatépítõ tréningek. Ezt nem úgy kell érteni, hogy eltûnünk 3-4 napra, de általában vannak bizonyos távolságok, amit már egy 14 órás lakodalom után nem szeretnénk hazavezetni, és akkor ott alszunk. Az alvás talán másfél óra, de a hosszú utak során nyílik lehetõség a legjobb beszélgetésekre, ami összekovácsolja a bandát.