A kaposvári színházban lép fel a bonyhádi énekesnõ

A bonyhádi származású Ferencz Orsolya a Kaposvári Csiky Gergely Színházban lép fel. Az énekesnõ élete elsõ színházi szerepében Rosalia-t alakítja a West Side Story-ban. A december 11. premiert követõen a próbaidõszakról és a fellépésrõl kérdeztem Orsit.

– A négyhetes próbaidõszak nagyon kemény volt. Fõleg nekem, hisz elõször dolgozom színházban, és ez egy más jellegû munka, mint kiállni a színpadra énekelni. Az elsõ 2-3 hét volt a legnehezebb, napi 8-10 órát táncoltunk. És bizony hiába sportolok aktívan, minden porcikám fájt, 3 nap után alig tudtam ráállni a talpamra. Most viszont már annyira élvezem ezt a táncot, hogy órákon át tudnám csinálni. Az ötödik volt a fõpróbahét, akkor minden nap jelmezes próbák voltak, nagyzenekarral. Mire elérkezett a premier, biztos voltam magamban, és úgy érzem sikerült jól megoldanom a feladatot. A barátaim is ezt mondták, és a hangképzõ tanáraim is nagyon elégedettek voltak velem.

– A színházi munkával nõttek az esélyeid, hogy további darabokban is kapjál szerepet?

– Megmondom õszintén, a zenei igazgató többször is gratulált a premier napján, és azt mondta, nagyon szeretné, ha a jövõben is dolgozhatnánk együtt. Hát remélem, hogy még várnak rám feladatok – természetesen zenés darabban. A próbák során feladatomnak éreztem, hogy nyitott szemmel járjak, hisz fantasztikus elõadókkal dolgozhattam együtt, és én szeretek mindenkitõl tanulni. A kaposvári színházban nagyon jó a csapat, és a színház légköre is.

– Mennyi idõd maradt emellett a saját fellépéseidre, operett estjeidre?

– Az öthetes próbaidõszakban minden mást háttérbe szorítottam, sõt volt egy nagyobb felkérés is, amit lemondtam a darab kedvéért: egy újévi operettgálához kapcsolódóan visszavártak még egy meghallgatásra, és hiába volt vágyam az a fellépés, most mégis fontosabbnak gondoltam, hogy nap mint nap ott tudjak lenni a kaposvári próbafolyamaton. Azért volt az öt hét során is néhány fellépésem, arra engedélyt kértem és elengedtek. A premier utáni héten 4-5 fellépésem is volt, és bebizonyosodott számomra, hogy a klasszikus dalok a szívem csücske. Bár a musical-t is nagyon szeretem, de igazából a szopránáriák, ami az én lelkem zenéje.