Tizenhatodik alkalommal rendezték meg Bonyhádon 2008 decemberében a Prevenciós és kortársképzõ napokat. A többnyire középiskolásokat érintõ programot Kreiner József rendõr alezredes vezette, és több mint negyven fiatal vett részt Bonyhádról, illetve Pest megyébõl.
– Bonyhádon sajnos nem igazán akarnak tudomást venni errõl a programról, miközben országos szinten már szakkönyvet, illetve pedagógus oktató munkafüzetet akarnak kiadni a tematikája alapján. Nehéz volt megvalósítanunk a rendezvényt, hiszen Bonyhádon csupán Potápi polgármester úr támogatta, illetve a Városi Rendõrkapitányság alapítványa. Elég furcsának tartom, hogy míg a gyerekek szeretik ezt a programot, és mi szakemberek vállaljuk a megszervezését, mégis elõfordulhat, hogy pénzhiány miatt megszakad a sorozat. Hozzáteszem: a saját gyerekeinkrõl van szó, akikre véleményem szerint oda kéne figyelni, mert nagyon fogékonyak. A 14-25 év közötti korosztályról beszélek, akik keresik az életben a helyüket, és valószínûleg ez az utolsó lehetõség a nevelésükre, a velük való foglalkozásra. És ezt nem akarjuk észrevenni.
Ez a program kinõtte a „drogprevenciós hét” fogalmát, 1992-ben még azt a nevet kapta. Két éve átdolgoztam a programot, a drog szót ki akartam venni belõle. A drog sajnos úgyis jelen van a mindennapokban, legalább a gyerekeknek másról beszéljünk. Sokkal jobb, ha adunk egy olyan programot, amely szeretetrõl, családról, barátságról, egymás iránti tiszteletrõl, fegyelemrõl, udvariasságról szól. Ha egy fiatal teljes életet él és jól érzi magát, szeretetet és megbecsülést kap, az legalább olyan jó neki, mint nekünk felnõtteknek. És ha érezzük hogy törõdnek velünk, vagy ha nincs semmi problémánk, akkor nem csinálunk hülyeségeket. Ha a fiatalnak van barátja, szeretõ családja, szerelme, egy egészséges hobbija, akkor tulajdonképpen már csak a sportot kell becsennünk a mindennapjaiba. És akkor nem kell beszélni a kocsmáról, az alkoholról, a cigarettáról.
Sajnos Bonyhádon is elértük azt, hogy minden harmadik középiskolás megpróbálta már a drogot – de ezzel foglalkozni legyen rendõri feladat. A nevelés pedig induljon el az iskolából, a szabadidõs rendezvényeken, és próbáljuk meg bebizonyítani, hogy az élet szép. Mert a másik oldal azt akarja bebizonyítani, hogy az élet milyen rossz, ezért vannak a televízióban idióta, kiábrándító mûsorok. A másik oldal azt akarja bebizonyítani, hogy te nem érsz semmit, de mi sztárok vagyunk, mert bizonyos dolgokkal pénzt keresünk és villogunk. Na itt kell mi bebizonyítsuk, hogy igenis szép az élet és van barátság és szeretet és megbecsülés.
Háromnapos programunk külön része volt a házi feladatok készítése, az önértékelések, azok végiggondolása, hogy kitõl kaptál megbecsülést, kire számíthatsz, kinek tudod elmondani a problémáidat. Mindezt kitárgyalták a gyerekek, együtt sírtak és megvigasztalták egymást, és nem volt különbség a Pest megyei és a bonyhádi fiatal között. A gyerekekkel eldöntöttük, hogy lesz egy következõ képzés is házi rendezvény keretében. A Pest megyeiek azt mondták hogy õk is mindenképp lejönnek, aztán a bonyhádi gyerekekkel megyünk mi hozzájuk Dabas környékére. Ott már van szállásunk, és két olyan iskolaigazgató, aki mindenben támogatja ezt a programot. Tehát többször fogunk találkozni még nyárig, amikor ismét megrendezzük az egyhetes táborunkat az egészséges életmód jegyében, a „fegyelem, tiszteletadás, udvariasság” hármas jelszavunkkal.