Idõutazás

Egy kedves olvasónk hívta fel a figyelmet az 1994 telén az Országos Széchényi Könyvtárban tartott Apponyi-kiállításra.

 

 

2010. szeptember 25-én elhunyt Dr. Kolta László középiskolai tanár, c. fõiskolai docens, helytörténész, Bonyhád város díszpolgára. Október 2-án kísérték utolsó útjára a Bonyhád Város Önkormányzata által adományozott díszsírhelyre: családtagjai, barátai, tanítványai, tisztelõi. 

Pályatársai nevében Dr. Szõts Zoltán, a Völgységi Múzeum vezetõje búcsúztatta az elhunytat: 

Tisztelt Gyászoló Család! Gyászoló Közösség!

Nehéz szívvel állunk itt Dr. Kolta László Tanár Úr ravatalánál. Az Õt búcsúztató szertartás feladata, hogy felvillantsa a családi hátteret-neveltetlést, az iskolákat, a tanári-helytörténészi hivatás fordulópontjait, és elénk állítsa a példás családapát.

Kedves Laci Bácsi!

Bár csak egy órádat látogattam, amikor történelem vizsgatanításom témavezetõje voltál, akkori tárgyilagos-építõ értékelésed, az ezt követõ 3 évtizedes együttmûködés után talán joggal tekinthetem magam követõdnek. Emlékbeszédem a pályaívbõl a közéleti szerep és küldetés vonulatait szeretné felidézni. Ennek központjában a Hûség áll. Húszévesen csatlakoztál a magyarországi németek Hûségmozgalmához: a "Hûséggel a Hazához!", Hûséggel a népiséghez!", "Légy hû Önmagadhoz!" parancsait követve. Bátaapáti a lutheránus sváb falu papjai - tanítói,  a Völgység értelmiségének abban a körében nevelkedtél, amelyet nem tévesztettek meg az "Ordas eszmék"! Hittel vallottad, a magyarországi németségnek nem a "Nagy Birodalom"-ban, hanem a magyar honban kell keresnie megélhetését-hazáját. Példaképeid lettek a mozgalom vezetésében részt vevõ gimnáziumi tanáraid, Bonyhád értelmiségének színe-java, élükön Perczel Bélával. Az sem lehetett véletlen, hogy bölcsészdoktori dolgozatod témájául a vidék hõs 48-as tábornokának, Perczel Mórnak az életét választottad akkor, amikor a hitleri Reich letaposta katonáival vonakodó szövetségesét, és megszállta Magyarországot.

1946-ban tíz hónapos francia hadifogság után tértél haza, bár a haza nem várt tárt karokkal. "Nyugatos" lettél, gyanakvás vett körül. Szülõfalud német lakosságát szinte mind egy szálig kitelepítették. Alma matered katedrájára álltál, Bauer/Pór apátot követve magyarosítottad nevedet, pedig 1947-ben elvették szavazati jogodat. Elvette az állam a gimnáziumot az evangélikus egyháztól, Te mégis 1949-ben a diákotthon, majd a közgazdasági technikum vezetõje lettél. 1953-ban, amikor a kormányprogram levegõhöz juttatta az országot, iskolád igazgatását vállaltad. Hitvallásod: Hûség a magyar hazafisághoz, a '48-as hõsök kultuszához, az iskola másfél évszázados értékeihez. Perczel Mór nevét vette fel a technikum, Vörösmartyét a kollégium, 1955-ben szobrot állítottatok a Szózat költõjének. Az 1956-os forradalomban az emberi méltóság, a forradalom tisztaságának megõrzésére hívtad fel diákjaid és kollégáid figyelmét. Amikor a megtorlás idején igaztalan vádakkal illettek, 1958-ban lemondtál az igazgatóságról, tanár maradtál iskoládban. Amikor újra támadtak, a közgazdasági tanáraként megyei szakfelügyelõi megbízással folytattad de nem hagytad el Bonyhádot.

Alaptörvénynek tekintetted a tanárember közéleti szerepvállalását. Néhány évig a Hazafias Népfront járási elnöke, két évtizedig a Tudományos Ismeretterjesztõ Társulat szervezõ titkára voltál. 36 év tanítás után, 1982-ben, nyugdíjba vonulásodat követõen alapítottad meg a mûvelõdési házban a Honismereti Kört, amelyet 25 évig irányítottál. Az 1960-as évek fordulóján a Bonyhádi Tájmúzeum, 1987-ben a Völgységi Múzeum létesítésénél bábáskodtál. Kiérlelt elképzelésed hozzájárult a múzeum állandó kiállításának megtervezéséhez.

 Alapító elnökségi tagja voltál az újjászületõ Bonyhádi Öregdiák Szövetségnek, 1992-tõl a Megyei Honismereti Egyesület elnökségének. Meggyõzõdéssel vallottad, a "környezõ vidék a haza egy része", a helyes történelemszemlélet a család, a szülõföld, a lakóhely, gyökereink megismerésén alapul, e nélkül nincs nemzeti önbecsülés és hazaszeretet.

Bonyhádnak, e "hányatott sorsú településnek" nélkülözhetetlen a múlt feltárása, és ismerete. Egész történetírói munkásságod célkeresztjében a város és a Völgység történelmi tudatának építése állt. Mindhárom témád - a Perczelek, a németek és a Hûségmozgalom, a mûvelõdéstörténet - ezt szolgálta. A 11 önálló kötet, a 4 szerkesztett könyv, számos tanulmány és cikk, mind a szülõföldhöz való kötõdés szép példái, gondoljunk a Bátaapáti kismonográfiákra, a "Bonyhádi arcképek"-re, az "Egymásért és soha ellen - írók, költõk Bonyhádról" és az "Emlékmûvek, szobrok, emléktáblák Bonyhádon" kiadványokra. Tudatosan vállaltad az "évfordulós történetírást" a nemes cél, a hazafiúi érzület kialakítása és a honszeretetre nevelés érdekében. Tiszteletet parancsoló felkészültségeddel Iskolát teremtettél a bonyhádi helytörténetírásban, tanítványaid sora - Solymár Imre, Szilágyi Mihály, Szita László, Bárdi László - az Akadémia, vagy a nemzetközi elismertség szintjéig jutottak.

Kedves Laci Bácsi!

A város lakóit képviselõ Bonyhád Város Önkormányzata díszpolgárától és Perczel-díjasától, a Honismereti Mozgalom Bél Mátyás díjas tudósától búcsúzik, a város intézményei és mindannyiunk nevében köszönjük fáradozásaidat a példás hazafiság és a közélet bonyhádi kiteljesítésében. Hiszen vallottad Fáy Ferenccel, hogy bennünk a város utcáin sétálva Vörösmarty arca vetõdjön fel, s olyan hely legyen, hol - az evangélikus Sántha Károly pap-költõ szavaival élve - megszületik a "Tudomány, hit és erkölcs temploma, a szép, Igaz s Jó édes othona."

Búcsúzunk Tõled! Nyugodj békében!

 

Vörösmarty az eposzt 1828-ban írta. Sokan ismerjük az elõhangban kiemelt versrészletet, de ismerjük-e a költeményt? 

 

 

Hajas Béla Vörösmarty Mihály és Perczel Etelka címû  írása I. fejezetében ismerkedhetünk meg azzal a  történettel, amely Vörösmarty Börzsönybe kerülését mutatja be. Érdekesség, hogy a jelenlévõ családtagok késõbb másképp emlékeztek vissza az esetre.

 Vasárnapi Újság 46. évfolyam  22. számában, 1899. május 28-án címlapon közölt részleteket Perczel Mór emlékirataiból. A részlet a fiatal Perczel gondolkodásmódját, utazási élményeit, a család életét is felvillantja egy kirándulás kapcsán. Érdekes megfigyelni az írás nyelvezetét, stílusát is.