A Nagyvejkén élõ Beréti István nevét említvén a székely fafaragások jutnak a megyénkben és határainkon túl élõ emberek eszébe. Természetesen nem lehet véletlen az, ha valaki székely kézmûves mesterséget választ hobbijául, majd foglalkozásául. Szülei székelyek, õ maga 1943-ban Bácskában, Istensegíts községben született, tehát a gyökerek mélyek. A család 1945-ben elõbb Csátaljára jött át, majd Diósberénybe költözött, ahol 1956-ig éltek. Beréti István kõmûvesmesterséget tanult, elsõ kézmûves szakmája pedig a cipészet, amelynek alapjait Gyönkön sajátította el. A cipõipar léte, a biztos megélhetés reménye hozta õt Bonyhádra, ahol cipészként elõbb a bonyhádi BONY Cipõipari Szövetkezetben, 1969-tõl a Cipõgyárban dolgozott. Ugyanebben az évben megismerte élete párját.
1966-ban kezdett faragni Antal Márton bonyhádi fafaragó egyesületében, a csoport szakmai vezetõje pedig a dombóvári Balássy Gyula, a népmûvészet mestere volt.
A faragás technikájának elsajátítása mellett fontosnak tartotta rajzkészsége fejlesztését, ezért a Kovács Ferenc által vezetett felnõtt rajzszakkörbe iratkozott be, illetve Kertes Kollmann Jenõ segítségével begyakorolta a székely életképek faragásához nélkülözhetetlen emberi arcprofilok rajzolását.
1968-tól rendszeres résztvevõje a Babits Mihály Mûvelõdi Központ által szervezett szakmai elõadásoknak. Balássy Gyula halálával megszûnt az egyesületi munka, a tagok egyénenként folytatták a faragást és (1979-ig) alkotótáborokban fejlesztették tudásukat a szakmabeliekkel együtt.
Alapító tagja az 1996-ban megalakult Tolna Megyei Népmûvészeti Egyesületnek, ahol minden népi kézmûves szakma alkotója együtt alkotja a tagságot.
Bonyhádi köztéri alkotásai közül a Völgységi Múzeum kertjében 1989-ben helyezték el munkáját, a Martonffi Mór emlékfát, majd 1995 és 1998 között a Szemcsuk Istvánnal és Tusa Jánossal közösen készített székelykaput, kiskaput, keresztet, kopjafát, amely a Székely Parkban látható. Véménden és Garán Szemcsuk Istvánnal állítottak fel székelykaput. Nyaranta a faragás fogásait tanítja gyermekeknek, padokat, képeket, szobrokat készít. Munkáját évente zsûrizteti. Érdeklõdõket nagyvejkei (Fõ u. 63. sz.) családi mûhelyében is szívesen fogad.
1989-ben Miniszteri dicséretet kapott, majd 1996-ban Sebestyén Ádám díjjal jutalmazták munkáját. A népi iparmûvész címet 2001-ben kapta meg.