A bonyhádi Petõfi Sándor Evangélikus Gimnázium közel 40 ezres könyvtári állományának része a 6-7 ezres régi gyûjtemény, melyben az 1500-as években kiadott kötetek is találhatók. Az intézmény vezetése – a könyvek örökbefogadását meghirdetve, ill. pályázatok segítségével – megkezdte a régikönyvestár restauráltatását. Az iskola erõforrásait az Evangélikus Gyûjteményi Tanács 2009-ben 400 ezer Ft-tal támogatta. Az értékmentõ tevékenységet a Pre-Con Bt. végzi.
– A restaurálásnak az a lényege, hogy minden meglévõ darabot megõrzünk, ha szükséges mindféle szerkezeti javításokkal, illetve kémiai eljárásokkal erõsítjük az anyagot, és utána mindent visszahelyezünk, ami a régi kötésbõl és papírlapokból megmaradt – tájékoztat munkájukról Hajdu Zsófia Edit, a Pre-Con Bt. ügyvezetõje. – Ha egyszerûen szennyezett könyvtestrõl van szó, akkor is szétszedjük, kimossuk, szárazon áttisztítjuk, és utána az esetleges sérüléseket laponként javítjuk. Erre különbözõ kézi és gépi javítási eljárások vannak. A bonyhádi gimnázium öregkönyvtárában akadnak egészen régi kötetek is, a több száz éveseket egyedi restaurálásnak vetjük alá.
– Mennyire tudnak erre a célra áldozni a könyvtárak?
– Igény lenne a restaurálásra, hiszen nagyon sok könyvtárban van károsodott, régi szép anyag. Általában könyvtáraknak és múzeumoknak dolgozunk, de csak pályázati támogatással tudnak restauráltatni, saját keretük nincs erre. A magánemberek akkor szoktak restauráltatni, ha nem az értékét nézik a könyvnek, hanem a családi vonatkozását. A restaurálás sokat levon a könyv értékébõl a mûkereskedelemben.
– Hogyan történik egy lap tisztítása?
– Ez attól is függ, hogy milyen szennyezõdésrõl van szó. Leggyakoribb a könyveknél a porosodás, illetve a használatából adódó ujjnyomok. Nagy ellensége még a könyveknek a vízkárosodás. Ha poros egy könyv és a felületen lerakódott szennyezõdést a víz bemossa, ahol megáll a víz ott le is rakódik. A vízkárosodott könyv penészedik is, ha nem lett gyorsan kiszárítva. A penész is okoz foltokat, elszínezõdéseket, ezeket mind lehet tisztítani. Történhetnek egyéb balesetek is a könyvvel: zsírfoltok, tintafoltok, vagy épp ha csõtöréskor szennyvíz éri.
– Minden szennyezõdés eltüntethetõ?
– Nem. Vannak olyan szennyezõdések, amelyeket más anyagokról el lehet tüntetni, de azért a papír nem bír el mindent. Egy vízkárosodástól meggyengült papírt már nem szabad erõs vegyszerekkel kezelni, mert már eleve lazább a szerkezete. A penészfoltok nagyon erõsek és csak nagyon erõs fehérítéssel lehetne eltávolítani õket, ezért ezt nem szoktuk megtenni. Egyébként nem is igény, hogy egy régi könyv makulátlan hófehér legyen, hiszen magán kell hordoznia az éveknek és a történéseknek a nyomait, ez adja a patináját. A könyveket használhatóvá kell tenni, szerkezetileg meg kell erõsíteni, hogy nyitható, lapozható legyen. És passziválni kell a fertõzéseket, hogy ne legyenek veszélyesek a használóra, pl. a penészfertõzés emberre is nagyon veszélyes.
– Van olyan könyv, amelyikhez félve nyúlnak hozzá?
– Minden könyvhöz óvatosan kell hozzányúlni, de vannak olyan károsodások, amelyekkel különösen óvatosan kell bánni. Pl. a penész hatására az egész könyvtest összetapadhat, akkor azt nagyon óvatosan kell szétfejteni, lehet, hogy csak vízben tudjuk szétszedni. A bõrkötéseknél elõfordulhat vörös bomlás, ami egy savasodás. Ilyenkor a bõr vörösesen, lemezesen szétválik és porlad, ha ezt le akarjuk fejteni a kötésrõl, óvatosnak kell lenni, mert nagyon törékeny. Ezt már elõzetesen meg kell erõsíteni, hogy mozdítható legyen.
– A bonyhádi gimnáziumba évek óta visszajárnak a régi könyveket rendbe tenni.
– Idén augusztusra az egész állományon befejeztük a tisztítási munkát. Az állományvédelmi munkának a természetes folytatása a kisebb kötésjavítások. Errõl akkor beszélünk, ha magukhoz a lapokhoz nem kell nyúlni, csak a leszakadt gerincet, táblát kell javítani, ami a helyszínen is megoldható. A közelmúltban erre a 
munkára adott be pályázatot a gimnázium. Közben továbbléphetünk az egyedi restaurálásokban, nevezetesen két nagy restaurálás van soron: egy Káldi és egy Károli Biblia. Mindkettõnél nagyon szennyezettek a lapok és a kötés is nagymértékben károsodott. Egy ilyen nagy restaurálásnak több hónap az átfutása. Maga a munkaidõ is sok vele, de mindig minden folyamat között ki kell várni a száradási idõket, ezért is hosszadalmas.
Beszélgetésünk közben sem állt le a munka, Hajdu Zsófia Edit törölgette a könyvek borítóját, munkatársa, Molnár Sándor pedig hozta-vitte a könyveket. Tevékenységük során megbizonyosodtam arról, hogy olyan emberek mennek könyvrestaurátori pályára, akik vonzódnak a könyvekhez, és természetesen az aprólékos, türelmet igénylõ munkához.