Mi az a termény? És a betakarítás? Miért kell megünnepelni a jó termést? Hol terem, ami az asztalunkra kerül? Hogyan törik a kukoricát? És hogy kell lemorzsolni? Sok volt a kérdés, de mindegyikre volt válasz, sokszor nem is 
csak szóban, hanem tettekben is – a kukoricát a nagyok törték a kukoricaföldön, a kisebbek pedig fosztották és morzsolták az óvodában, a csutából pedig baba készült, ahogy régen. Almás lepény, sült alma illata szállt ebéd után, szólt az ének- és zeneszó, készültek a madárijesztõk, mesejátékot adtak elõ a felnõttek a népmese napján, gyûltek a kiskosarak és a termények a kiskocsiba, utóbbit a nagyok közös erõvel elhúztak terményáldásra a Közösségi Házba.
A hét utolsó munkanapjának délutánján összegyûltek a családok az óvoda udvarán. Volt vetélkedõ, barkácsolás, étel-ital, tábortûz és szalonnasütés, végül pedig a Vackor óvodától eltanult kedves hagyomány, a várva várt rókavadászat zárta a napot. Már teljesen besötétedett, amikor a sok zseblámpás, megfáradt óvodás hazaindult az élményekben gazdag hét után.