Zene, hangos nevetés és taps. Ezt hallhatta az, aki szeptember 14-én 15 és 18 óra között elsétált a bonyhádi Petõfi Sándor Evangélikus Gimnázium elõtt. A napsütötte szerdai napon a gimnázium végzõsei felavatták a szecskákat, a hagyományokhoz híven. A gólyákra frappáns, vicces feladatokat osztottak. A négy bejövõ osztály tagjainak arcán izgalom és széles mosoly tûnt fel. Õk maguk is humorosnak találták a különleges napot és jelmezeiket.
A legkisebbek pingvinekként csinálták végig az avatást, míg a kilencedikesek között feltûnt Hello Kitty pár hasonmása és kalózok is. A ruhák már önmagukban érdekes délutánt ígértek a gimnazistáknak és a külsõ szemlélõknek. Ezen felül a végzõsök is kitettek magukért. Remek ötleteket valósítottak meg.
A szecskák lufit borotváltak, autóversenyeztek, szerelmet vallottak, bekötött szemmel mentek végig nem létezõ akadályokon. A 12. évfolyam tagjai és a tanárok lelkesen kacagtak a kicsiken. Többen azt gondolhatják, hogy ez a nap rettegéssel tölti el a bejövõket. Véleményem szerint nem. Sõt, mint ezen már átesett, mondhatom, hogy jó volt együtt 
nevetni. Tudni kell magunkat is megmosolyogni. Én ezt láttam a 2011/12-es tanév újoncain. Drukkoltak egymásnak, az osztálytársaiknak. Igyekeztek minél jobban teljesíteni az idõsebbek és maguk számára. Bizonyította ezt többek között a cipõvadászat feladat. Ebben részt vettek kicsik és nagyok szinte egyformán. A rangidõsek cipõvel lepték el az egész Forberger pályát, majd a fiatalabbaknak innen kellett felkutatniuk a saját lábbelijüket. A szecskaavatónak talán ez volt a csúcspontja az eskütétel, valamint a szecska király és királynõválasztás mellett.
A nevetések õszintén csengtek a levegõben. Az osztályfõnökök büszkén nézték csapataikat. Büszkék lehettek a leendõ ballagókra, akik eljutottak idáig, s a gólyákra, akik tisztelettel viselték beavatásukat.
Fotók: Kapás Kata Virág