A bonyhádi Petõfi Sándor Evangélikus Gimnázium volt a helyszíne a XX. Nemzetközi Matematikaversenynek. A 330 vendég közül 220 volt a versenyzõ diák: 120-an Magyarországról, 180-an határon túlról érkeztek. A négy középiskolai évfolyamon 125-en kaptak valamilyen elismerést a díjátadáson (dicséretet, 1., 2., ill. 3. díjat).
– Körülbelül a mezõny feléig szoktunk dicséretet adni, hiszen ide már a legjobbak kerülnek be a válogató versenyek után – mondja dr. Katz Sándor, a verseny szervezõje. – A zsûri elnöke Tuza Zsolt professzor volt, aki a veszprémi egyetemen tanszékvezetõ, és az akadémia kutató tanára, valamikor diákolimpikon volt. Ez meg is látszott a 11-12. évfolyamosoknak összeállított feladatsoron, amely kicsit nehezebb volt a szokásosnál. Elmondhatom, hogy minden évfolyamon volt, aki lényegében hibátlanul megoldotta a feladatokat. Hatvan pontot lehetett elérni, és 2 évfolyamon volt maximumra megoldott feladatsor, egyen 59, egyen pedig 58 ponttal nyertek. A bonyhádi tanulók jól szerepeltek, mind a 4 évfolyamon volt díjazott tanulónk: a 9. évfolyamon Katz Dániel 3. lett, a 10. évfolyamon 2. díjat szerzett Bõsze Zsuzsanna és Barczel Nikolett, a 11. évfolyamon Varjú János lett 3. díjas, és a 12. évfolyamon hárman lettek 3. díjasok: Énekes Péter, Neukirchner Elisabeth, és Köpenczei Gergõ.
– Ha minden iskolából a 4 legjobb tanulót választjuk ki, akkor 4 iskola volt, amelyik lényegesen a mezõny fölött szerepelt: a szegedi Radnóti, a budapesti Fazekas, a miskolci Földes, és a bonyhádi Petõfi gimnázium. Ezután következtek a határon túli iskolák: a zentai matematikai tehetséggondozó, a kolozsvári Báthori, és a csíkszeredai gimnázium. Mi szervezõként több 
emberrel indulhattunk, mint más iskolák, 10 bonyhádi diák versengett, és az elõbb fel nem sorolt három tanulónk is dicséretet kapott, tehát valamennyien a mezõny elsõ felében végeztek. Azok az iskolák, amelyek éveken át az élmezõnyben vannak, általában 5 tanulóval és 1 tanárral mehetnek a következõ megmérettetésre.
– Lehet-e már tudni, hogy jövõre hol rendezik meg a Nemzetközi Matematikaversenyt?
– Sajnos nem. Kárpátalján, Beregszászon lett volna, de egyrészt anyagi problémák miatt nem vállalták, másrészt a helyi infrastruktúra sem megfelelõ. Most építenek egy új magyar iskolát, és annak átadása után vállalnák csak a szervezést. Így valamelyik magyar város fog belépni, valószínû Gyõr rendezi a versenyt 2012-ben (õk 2 év múlva lettek volna a sorosok). Annak is ideje volt, hogy kicsit arányosítsuk a határon túliak terheit: az erdélyiek nagy csapattal vesznek részt, de ugyanúgy 8 évenként szerveztek versenyt, mint a negyed akkora csapattal résztvevõ kárpátaljaiak.
– Elégedettek voltak-e a verseny szervezésével és a bonyhádi helyszínnel a vendégek?
– Igyekeztünk a 20. évfordulóhoz méltó körülményeket teremteni, és úgy tapasztaltam, mind a tanárok, mind a diákok jól érezték magukat nálunk. Meglepõdtek, hogy egy vidéki kisvárosban ilyen feltételek állnak a rendelkezésükre. A nyitó ünnepségen két kollega, aki 20 évvel ezelõtt útjára indította ezt a versenyt, miniszteri oklevelet kapott, valamint ajándékot az iskolánktól. Bencze Mihály (Brassó) és Oláh György (Révkomárom) egyaránt meghatódott, nem számítottak a köszöntésre, és már ez a momentum is jó hangulatot teremtett. A versenyen kívül szabadidõs programokat is kínáltunk a résztvevõknek. A megnyitó és a záró ünnepély egyaránt színvonalas volt, és három kirándulás közül választhattak a matematikusok: az egyik csoport Paksra és Kalocsára, a másik Szekszárdra és Kalocsára, míg a harmadik Pécsre látogatott.