A Bonyhádi Oktatási Nevelési Intézmény Moderntánc Tanszakának hatodik évfolyamos növendékei mûvészeti alapvizsgát tettek tegnap a Széchenyi iskolában. A vizsgabizottság tagjai voltak: Uhrik Dóra Kossuth-díjas táncmûvész, Nívó-díjas táncpedagógus, a Pécsi Mûvészeti Szakközépiskola szakmai igazgatóhelyettese; Lovas Pál Liszt Ferenc-díjas táncmûvész, a Pécsi Mûvészeti Szakközépiskola táncpedagógusa, a Szakmai Minõsítõ Testület elnökségi tagja; valamint Hitter Zsolt, a BONI modern- és társastánc pedagógusa. A vizsgázó diákok: Borbandi Bettina, Brettner Hanna, Csiki Nikolett, Deák-Fogarasi Roxána, Dobribán Stella, Gáspár Zita Letícia, Glöckler Izabella, Illés Zsófia, Kiss Sarolta, Koch Klaudia, Kun-Szabó Pálma, Nier Janka, Salamon Erika. Táncpedagógusuk: Szarvas Szilvia. Az egyórás vizsgát követõen Uhrik Dóra szólt a gyerekekhez, röviden értékelte teljesítményüket, majd a vizsgabizottság tagjai osztályozó értekezletet tartottak. Akkor volt módom beszélgetni a szakemberekkel a mûvészetoktatásról.
– A mûvészetoktatás terén a táncmûvészet oktatása három szinten történik: alap-, közép- és felsõfok, és ezek természetesen egymásra épülnek. Úgy látom ez nagyon jól, és mondhatom egyre jobban mûködik hazánkban, mert minél több jól mûködõ alapfokú iskola van, annál több jól elõképzett növendék jön a középfokra. És nekünk, a középfokon tanító pedagógusoknak, így sokkal könnyebb dolgunk van. Nem kell mindent az alapoktól kezdeni a gyerekekkel, hanem már egy bizonyos szintrõl tudunk indítani. Így az 5 év alatt nyerünk 1-2 évet, és többet tudunk nekik megtanítani, sokkal magasabb szinten. Annak is örülünk, hogy egyre többen jönnek mûvészeti szakközépiskolába – tájékoztat Lovas Pál.
– Hogy ez a rendszer jól mûködjön, ahhoz bizonyára több táncpedagógusra van szükség, akik igazán jól értenek a munkájukhoz.
– Szerencsére nagyon sok táncpedagógus van. Sokan miután elvégzik a középfokú táncképzést, még táncpedagógusként tovább folytatják a fõiskolán. Például akik nálunk végeztek, közülük már többen is visszajöttek pedagógusként az iskolába. A bonyhádi tánctagozatról pedig el kell mondanom, hogy az eredményeik igazolják, milyen következetes, jó színvonalú, jó szellemiségû oktatás folyik itt.
– Mûvészeti alapvizsga most volt elõször itt Bonyhádon, holott a tánctagozat már 2003 óta mûködik.
– Az alapvizsga szabályzat bevezetése óta most ért el ehhez az állomáshoz ez a korosztály, hiszen évek kellenek az igazi felkészüléshez, az alapok letételéhez – veszi át a szót Uhrik Dóra. – A bonyhádi moderntáncos gyerekek mentális felkészülése, koncentrálása, vagy a versenyeken való viselkedése mindig kifogástalan. Ez mindig akkor történik, ha a tanár ennyire maximalista, mint Szarvas Szilvia. Ezek a gyerekek ha nem táncosok lesznek, akkor is kapnak egy olyanfajta életritmust, fegyelmet, felkészültséget, koncentrálást, együttmûködést, csoportos egymásnak megfelelést, hogy késõbb is mindenféle kompetenciának meg tudnak felelni, aminek hasznát látják egyéb oktatási formákban is.
– Rendszeresen zsûrizek – mondja Lovas Pál -, így elég nagy a rálátásom a mûvészeti oktatásra. Elmondhatom, hogy van ahol csak technikát tanítanak. Van ahol azt sem, hanem különbözõ koreográfiákat tanítanak be a gyerekeknek, ezekkel aztán eljárnak haknizni. Ez bizonyos szempontból a fiatalok becsapása, mert ebbõl õk nem nagyon tudnak továbblépni. Van olyan is, ahol úgymond mûvészi produkciókat hoznak létre, viszont nincsenek megalapozva technikailag. Itt Bonyhádon az a nagyon jó, 
hogy technikailag is meg vannak alapozva, és megvannak a mûvészi elvárások is, a koreográfiákban ugyanúgy elõ kell adni és játszani kell. Ezek a növendékek komplexen meg vannak tanítva a színpadi táncmûvészetre, ami ugye egy összetett mûfaj. Ha különválasztom, akkor vagy sport lesz belõle, vagy „mûvészkedés”.
– Tulajdonképpen kevés az óraszám ahhoz, hogy meg lehessen felelni a technikai tökéletességnek és a mûvészi elvárásoknak. Ez nagyon nehéz nálunk is, Pécsett – vallja be Uhrik Dóra. – Azt is el kell mondanom, hogy siralmas a gyerekek fizikai állapota és formája, sok a tartáshiba, a súlyfölösleg. A cérnavékony franciák „csõbõl vannak”, mi magyarok tán genetikailag is mások vagyunk, és táplálkozásbeli különbségek is vannak. Ennek ellenére valljuk be, hogy azért volt már több kiemelkedõ táncosunk is, nem lehet mindent a genetikára fogni.
– Nagy probléma az elkényelmesedés is – fûzi hozzá Lovas Pál. – Nagyon kevés fiatal hajlandó úgy energiát belefektetni egy-egy iskolai részvételbe, hogy ott elõrehaladjon. Bejönnek, jelentkeznek, látják hogy mit kell csinálni, mi az elvárás, és mivel nehéznek érzik, egyszerûen otthagyják. Nincs kitartásuk végigvinni valamit. Egy felvételin a fizikai adottságokat be tudjuk mérni, de az akarati adottság nem derül ki ilyen rövid idõ alatt.
Szarvas Szilvia mindehhez hozzáteszi, hogy az alapfokú mûvészetoktatásban õ az általános iskolás gyerekekkel foglalkozik, és könnyebb dolga van, hisz már pici korban kerülnek hozzá. A mûvészeti szakközépiskola két tanára helyesel, hiszen õk szembesülnek a kamaszkor õrületével, mikor másfelé is nyílik a fiatalok érdeklõdése, és a hormonok megõrjítik õket. Miközben ekkor kell dönteniük arról, hogy merre menjenek tovább, mit válasszanak életcéljukká. A jó döntés mellett azonban kitartásra is szükség van a sikerhez.