A bonyhádi gimnázium kollégiumában mûködik egy Vöröskeresztes szakkör, melynek tevékenységérõl egyre többször lehet hallani. A decemberi híradások arról szóltak, hogy tevékenységükért az Országos Vöröskereszt – Habsburg György elnök aláírásával ellátott – elismerõ oklevelével tüntették ki õket. Szintén decemberben történt, hogy elsõ alkalommal szerveztek véradást a gimnáziumban a csoport tagjai, és 40 diák mozgósításával tették sikeressé az eseményt. Februárban pedig – a Magyar Ifjúsági Vöröskereszt megalakulásának 90. évfordulója alkalmából – vándorkiállítás megrendezését segítették elõ a kollégiumban (felvételünkön). Kíváncsi lettem, mi a titka a csoportnak, ezért felkerestem vezetõjüket, Walter Erika tanárnõt.
– A kollégiumi alapprogram elõírja, hogy biztosítsunk egy szabadon választható foglalkozást. Régóta tagja vagyok a Vöröskereszt városi vezetõségének, ezért úgy döntöttem hat évvel ezelõtt, hogy indítsunk egy Vöröskeresztes szakkört a kollégiumban. Nagyon sok mindent csinálunk. Például segítjük a véradások szervezését, ami abból áll, hogy a Szecska városrész meghívóit mi hordjuk ki, így postaköltséget takarít meg az alapszervezetnek. Elsõsegélynyújtást is biztosítunk, de nem sikerült külön termet szereznünk magunknak, így a mentõsökkel vettem fel a kapcsolatot, és havonta két alkalommal 2 órát oda megyünk, ami dupla szakköri foglalkozásnak számít. Nagyon segítõkész a Kercsó család, és a többi kollega is besegít, ott van hely, gyakorolni is lehet, sok hasznos tudnivalót elmondanak, ami könyvbõl nem tanulható meg.
– Versenyeken is részt szoktak venni.
– Többféle tudáspróbán is szerepeltünk már. Az országos elsõsegélynyújtó levelezõversenyen, vagy épp a helyi levelezõversenyen, melyen két csapattal indultunk. Az AIDS-rõl szóló tudáspróbán is részt veszünk. Ezt azelõtt megyén belül szervezték, most viszont országosan indították a versenyt Interneten, a budapesti döntõben végül a 14. helyezést érte el 3 fõs csapatunk. Mûsorokat is adunk. A véradó napi ünnepség már kétszer a kollégiumunkban volt, még a vendégfogadást is mi szerveztük. Váralján is szoktunk mûsort adni a Vöröskereszt világnapja alkalmából, itt a levelezõversenyben részt vevõk vannak jelen, kb. százan a környékrõl. A régiós találkozónak már második éve mi vagyunk a helyszíne. Ez egy hétvégi program, a 3 megyének az ifjú vöröskeresztesei itt találkoznak, a szabadidõs programokat mi szervezzük nekik. Adománygyûjtéssel is foglalkozunk, a paradicsompusztai otthonba harmadik éve járunk ki, a diákság körében kb. 1 hónappal elõbb szoktuk meghirdetni a gyûjtést. Egyébként a szakkörünkben is van egy ikerpár, akik árvák lettek, nekik is kétszer adományoztunk már. Csoportunk tagjai részt vesznek a Tesco-s gyûjtésekben is.
– Van-e lehetõségük továbbképezni magukat a fiataloknak?
– Természetesen. Van aki Zánkán vett részt továbbképzésen és vizsgázott véradásszervezésbõl. Akadt aki sebimitációs tanfolyamra járt és abból vizsgázott. A szekszárdi továbbképzésekre mindig a fiatalabbakat küldjük, hogy ráérezzenek munkánk fontosságára. Osztályfõnöki órákon is tartanak elõadásokat a gyerekek, és az iskolai egészséghéten is volt két programunk, amikor sérülések ellátását mutattuk be. Szakköri tagjaink fõ célja, hogy eljussanak a nyári balatoni Vöröskeresztes táborba, ahol viszont korlátozott létszámot fogadnak városonként – a mi csoportunkat általában 4 gyerek képviselheti. Az egyhetes tábor keretében 10-tõl 18 óráig a strandokon segédkeznek, a vízi mentõkkel együtt figyelnek a fürdõzõk biztonságára.
– Mennyire vevõk manapság a diákok egy ilyen szakkörre?
– Biológia szakos tanárként engem érdekelt a vöröskeresztes munka. Ezt a szakkört csak úgy tudom csinálni, ha találok olyan gyerekeket, akiket ez érdekel. A fiatalok közül többen orvosi pályára készülnek, nekik ez jó elõképzés. A tavalyi csoportomban pl. volt egy lány, aki fakultációt változtatott azért, mert mondtam neki, hogy el tudnám képzelni a mentõstiszti pályán – és most már ott tanul. Fontos, hogy nagyon lelkiismeretesek legyenek a gyerekek. Az újak között vannak hihetetlen szociális érzékkel rendelkezõ lányok, maximálisan tettre készek, egyszer nem mondták még, hogy nem érnek rá. Olyan szerencsém volt, hogy hetedikes és kilencedikes jelentkezõim is voltak, õket egy kollégiumi szobába raktam, és ha valamelyik kicsinek nem megy valami, máris segítenek neki. Idén fiúk is vannak a csoportban, jó a csapatszellem, sok közös programot szervezünk, Pestre is szoktunk kirándulni. Meg lehet bennük bízni, mindenki csinálja a rá osztott feladatot. A 30 csemetémbõl csak háromnak a szüleit nem ismerem, sõt a nagyszülõkkel is találkoztam már. A Vöröskereszt városi tagszervezete részérõl is vannak elvárások, a minap pl. környezetvédelemmel kapcsolatos kérdõívet töltettem ki a fiatalokkal, amire egy pályázathoz volt szükség. Nagyon jó az együttmûködésünk a városi és a megyei vezetõséggel. Szerettem volna, ha elnyerjük a bázisiskola címet, a prezentációs anyagunk is megvan már. Ehhez azonban a gimnázium tanulóinak a 20 %-a tagdíjbefizetéssel együtt be kéne lépjen az ifjúsági vöröskeresztbe – esetünkben ez 120 gyereket jelentene. Ezt egyelõre nem tudtuk megvalósítani, de a szakköri tagjaim mind beléptek már.