Nyertes pályázatnak köszönhetõen a hollandiai Eindhovenben volt három hét szakmai gyakorlaton a Szent László TISZK bonyhádi Jókai Mór Szakképzõ Iskolai Tagintézményének 12 tanulója, két kísérõvel. A 4 nõi szabó, 5 gázfogyasztóberendezés- és csõhálózat-szerelõ, valamint 3 bútorasztalos tanulót Kriszt János és Studer Ferencné kísérte el. Utóbbi a nõi szabónak készülõ diákok oktatója, vele beszélgettem a hollandiai utazásról.
– A háromhetes program keretében a gyerekek szakmai gyakorlaton vettek részt, ki iskolai tanmûhelyben, ki vállalkozónál. Velünk egy idõben a TISZK vendéglátós tagintézményébõl is ott volt 12 tanuló és 2 kísérõ, összebarátkoztunk velük. A gyerekek tapasztalatait mondom: a nõi szabóknál sokkal modernebb és halkabb gépek vannak, a gázfogyasztóberendezés-szerelõk pedig olyan technológiákat alkalmaznak, amilyeneket tanulóink itthon még nem is láttak. Az elsõ napokban csak figyelték, mit hogyan kell csinálni, de pár nap múlva voltak olyan munkafázisok, amelyeket önállóan végezhettek, és ez nagyon tetszett nekik.
– Holland diákokkal is alakult ki kapcsolat?
– Akik vállalkozóknál dolgoztak, ott nem. A varró lányok viszont egy mûhelyben tevékenykedtek az ottani tanulókkal, nekik volt alkalmuk ismerkedni. Bár meglepõ módon – míg nálunk szinte csak lányok mennek nõi szabónak, addig – Hollandiában sok férfi választja ezt a szakmát. Nekünk kísérõknek lehetõségünk volt arra, és egyben feladatunk is volt az, hogy meglátogassuk a tanulókat a gyakorló helyen. Mindenhol szívesen láttak bennünket, a Philips gyárba is bemehettünk. Ez utóbbi hely kivételével minden gyakorlati helyen fényképezhettünk is. Nagyon jó volt, hogy a gyerekeket önállóságra kényszerítették: egyedül mentek reggel dolgozni, busszal vagy vonattal, jegyük lepecsételéséhez pedig kommunikálniuk kellett.
– Mi alapján választották ki a Hollandiába utazó fiatalokat?
– Önként jelentkezhettek, és amikor megvolt egy bizonyos létszám, elkezdtük a felkészítésüket. Értékeltük a beadott önéletrajzukat, a motivációs leveleiket (ki miért szeretne utazni, és mit vár a programtól?), illetve hogy mennyire rendszeresen jártak a felkészítõre. Volt idegen nyelvi- és szaknyelvi felkészítés, szakmai felkészítés, és egy 3 napos lélektani felkészítés Mecseknádasdon, ahol összekovácsolódott a csapat.
– Volt lehetõségük Hollandiával is ismerkedni egy kicsit?
– Hétvégenként igen. Az egyik legnagyobb élményünk volt, hogy megnézhettük az eindhoveni Philips futballcsapatának a stadionját. Jártunk Hágában, itt megnéztük Madurodamot, a mini Hollandiát. A tengerbe is belegázoltunk, ami nagy élmény volt, több diákunk még sosem járt a tengernél. Elmentünk egy kis skanzen faluba, itt megnéztük a szélmalmokat, a faklumpa- és a sajtkészítés fortélyait – tehát kézmûves szakmákkal ismerkedtünk. Az amszterdami városnézésbe egy hajókirándulás is belefért. Nagyon jó a vonatközlekedés, így könnyedén eljutottunk bárhova, sikerült kedvezményes jegyeket is szereznünk. A repülõút is hatalmas élmény volt tanulóinknak, akik közül ezelõtt egyikük sem utazott még repülõvel.
– Lesz lehetõségük más diákoknak is külföldre utazni szakmai gyakorlatra?
– Igen, hisz van egy érvényes pályázatunk, és várhatóan júniusban ismét utazik egy csoport, újabb diákokkal. Az is kikötés, hogy mindenképp legyen hátrányos helyzetû tanuló a csapatban. Hogy hol lesz a fogadóintézmény, azt még nem tudjuk. Itt Eindhovenben inkább angolul tudó gyerekeket vártak volna, de a mi tanulóink németül beszélnek. Választhatunk másik partnerintézményt is, esetleg német nyelvterületen. Jómagam maximálisan meg voltam elégedve a gyerekekkel, mert a megbeszélt találkozási idõpontokat mindig betartották, a szabad programjaikon és a közösen szervezetteken is fegyelmezettek voltak. És takarékosak, ami szintén fontos volt, hiszen a minisztériumban kiszámolt költõpénz nem volt túl sok. Ez a három hét mindenképpen értékes volt számunkra a szakmai tapasztalatszerzés tekintetében.