Vörösmarty az eposzt 1828-ban írta. Sokan ismerjük az elõhangban kiemelt versrészletet, de ismerjük-e a költeményt?
Vörösmarty Mihály: Széplak
Egy énekben
Mint zaj elõl fut az erdõnek fejedelme, az alban
Fölriadott szarvas, s csörtetve az õszi levél közt
Mindaddig viszi büszke fejét hátára hajoltan,
Míg vég rengetegét szaladással eléri Bakonynak:
Úgy az idõ fut lelkem elõl s vágyaimnak elõle;
Elrohan a feledés honjába, hol a patak immár
Nem csörög, õsz partján a fáradt szép Rege szúnyad,
S a rokon Álomnak szó nélkül nyugszik ölében.
Téged is, oh Völgység! az idõ kiragadjon-e tõlem,
Szóljak-e mindenrõl, ha dal ébreszt, csak ne terólad?
És ha neved zendûl nagy késõ korra lejutván,
Senki ne tudja, hogy oly szentté lett tájad elõttem?
Hogy fiatalságom tündérországa te voltál?
Halmaidat koszorúzza borág, koszorúzza tetõdet
Százados erdõség; köztök, mint égi maradvány,
Nyúlnak el a völgyek, fiatal szépséggel igézõk:
Ott mikor elfáradt testem nyugalomra hanyatlik,
Lelkem az ifjúság képét öltözve magára,
Ábrándozva bolyong egyedûl a csörge pataknál,
S szárnyain ismét a szerelemnek hordja bilincseit,
S hordja szelíd kötelét az elomló szõke hajaknak.
Álmaiból virradnia, haj! mért kelle; miért kell,
Megsiratott szép völgy! szemeimtõl messze maradnod,
Hogy soha több víg hang dallód ajakára ne keljen,
És legyen a dalban minden szava, mint szive oly bús?
De te nevezve maradsz kedvemben, búmban egyenlõn
Legkésõbb napomig, s mely tájadon õrzi regéit,
Állni fog emlekeim közepett a széplaki bús rom.
Elfárad, mig az erdõket megjárja morogva
A rontó zivatar, s halmán, mint fülmilefészek,
Csendesen áll Széplak, vésztõl nem bántva, közöttük.
És Ugod és Zenedõ, Széplak szép asszonya, ketten
Új boldogságnak nem számlált napjait élik
Kõfali közt, az öröm s szerelem bájolta teremben.
Hallgat egész környék; nem háborgatja vadászkürt,
S nincsen örömzajolás vendégtõl puszta határin.
Elmúlt a robajos vigasággal büszke menyekzõ;
S mint zaj után nagy tengeren, itt úgy ünnepel a csend,
És minden gyönyörök mennyét elzárja magában.
A hajadon Zenedõ mindennél szebb vala. Útán
Elfáradt a nap, s hozzá nem láta hasonlót.
Most fejtõdve szemérmébõl szebb szinte magánál:
Nyildokló tavaszág, csigahajból félig emelt gyöngy.
Angyaliságától szépsége vidámodik és nõ,
Mint ifjú csemeték naptól a völgyek erénél.
És Ugod, a hõsök bátrabbika harci veszélyen,
Most a béke jutalmával dúsabban az ország
Dús fejedelmeinél, a legszebb hölgyet ölelte,
Kellemein szeme, és jóságán szíve legelvén;
És illette kezét, s mint méh új harmatos ágról,
Csügg vala ajkairól; csókkal hintette be arcait.
Tündöklõ deliség nem volt Ugod; ifju vitézek
Szép sora közt jelesebb arcút s termetre delibbet
Láthata már Zenedõ; de szivében nem vala hívság:
Hõséggel szereté a bátor férfias arcot;
És a nem hazudó szemeken vágyási betöltek.
Gyász, hogy Ugod nem volt bizodalmas iránta nejének!
Õ maga hû, mint sas ridegen kelt fészke hevéhez,
Hû mint kardja nehéz karjához az érc hadi pályán,
Néha gyanút táplált, s kór gondolat ûle fejében;
Nem hiheté, hozzá hogy hû legyen ennyi dicsõség,
Ennyi magas szépség: rejté a vádat azonban;
S fogva szelíd kötelén tartá a boldog örömnek.
És mikor így édelgve nyugott a hölgynek ölében,
Nem vala semmi ború arcára jelelve szivébõl:
Csendesnek látszék, de mosolygó csende csalárd volt;
Lelke setét mélyén ült, mint poklokra lökött rém,
A féltés, a legpusztítóbb szörnyeteg; és várt
Pusztításra idõt; s hogy senki ne sejtse, fölötte
Csalfa hinárként terjengett a játszi vidámság.
S ím bús hír jöve. Kóborló cseh had él vala orvúl
Szerte az országban; s mint a már veszni menõ légy
Dong szomorún, mikor érzi szelét az enyészetes õsznek,
S szálldogal és hitvány éltét elveszteni nem fél:
Úgy ezek, érezvék Mátyás országa hatalmát,
Bolygának, rövid életöket nem nyujtani, mert az
Nem vala már lehetõ, de dulással tenni sulyossá
Elnyugodott falukon, s a marhás puszta lakóin.
Nappal az orrablók mélységes völgyben ülének,
Onnan az árúló holddal kibukának az álmot
Meggyilkolni, s az alvókat szentetlen acéllal.
Ezt hogy Ugod hallá, minden csöp vére haragban
Forr vala, és fölkelt szilajúl a büszke nemesség
Pártos ereiben, nem szidalomkoholásra, de karddal
Menni veszély ellen; s bolygó istentelen orvok
Csontaival szörnyen beborítani puszta mezõket.
Nem tartá szerelem, nem az édes hang epedése,
Mely Zenedõ ajakán, mint a pattanni feszült húr,
Bús rezgésbe merûlt, s kérlelte haszontalan a hõst.
Egy vala bal súgó, s nagy gyásszal monda jövendõt
Éjjeles elméjén, de boszúsan visszariasztá
A méltatlan jóst. S hol náddal s szõke füzekkel
Borzas partai közt csavarog szilaj árja Kaposnak,
S a Balaton küldötte Sió madarainak örülve,
Vajda Simontornyát ingó lápokkal övedzi,
Arra szegé útját Ugod, és húsz lóval elindúlt.
De hagya õsz szolgát, és õrt mellette kilencet
Szerte vigyázókat, s védõit az erdei laknak.
Õ maga vasba borúlt, s daliás vala ménen ülése.
Csak paizsát, a rémületest, nem vitte magával:
Az fenn függe falán, s ragyogának képei búsan,
S pilloga széle körûl az acélnak barna zománca;
De közepén látszott, amint fejedelmi Kupának
Eldarabolt testét hosszú szálfára tüzötten
Õrzi setét hajdú, s hozzá komor éjfeli holdnál
Búsan az elnyugodott daliák árnyéki leszállnak,
És iszonyún szemök, és iszonyún-nagy kardjaik égnek,
Úszván ködkacagány az erõtlen vállon utánok:
Az pedig elborzadva tekint a szellem-apákra,
S állva rogyó félben dárdáját ejti kezébõl.
E paizs õsöktõl szállott öröködve fiakra,
És vala hõsének diadalt, gyászára, jelentõ.
Senki azért örömest nem vitte csatába; de õrzék,
Mint hû emlékét az idõnek, mely leborongott
Véres napjaival, s hírt hagy vala vissza, s nehéz gyászt.
Így lön szép Zenedõ egyedül, s mint árva borostyán
Elfoly erõtelenûl, ha közel nincs gyáma, fövényben,
Úgy lehajolva nehéz bánatban szíve, sirás közt
Ömledezett a hölgy; s kebelébe lehull vala sok köny.
Másnap, mint a tó, melyen zápor futa, még reng,
A ragyogó mennyet már kezdi mutatni azonban,
S harmatgyöngy szemmel belenéznek parti virágok:
Úgy lön sok köny után a hölgynek lelke tükörré,
S benne szelíd jóságának szép mennye világolt.
És hogy az elhúnyt nap harmadszor is eljöve, mint kél
Honni nyugodt vízbõl a szálló hattyu nem ösmert
Országokba, s az ég mezejét választja határúl:
Úgy kele csillapodott lelkében az üdvös imádság.
Hol, mikor így rideg egyházban leborultan imádna,
Messze Szilágyságból hozzá juta ifju zarándok;
S félve nehéz térdét egyház küszöbére lehajtá.
S kezde imádni, de lelkének kárára nem istent,
Nem sanyarú szentet, hanem áldott hölgynek alakját,
Kit szeme s szíve csalódtában vélt istenanyának.
Amint térdre hajolt, megzörrent fegyvere, s tompán
És döbbenve adá megütõdött paizsa hangját.
Megriadott a hölgy, és némberi szíve dobogván,
Mint a vári harang, mely csenge halálra menõnek,
Hangos ütéssel adá bal hírûl háborodását.
De hogy az ifju szemét, és látta habozva leomló
Fürteit a kövön, és esdeklõ arca beszédét,
S lágy fiatalságát, melyen mint réti virányon
A felhõtlen hold, ártatlansága mosolygott;
Szánakozásba vegyült félelme, s idõtlen alakjai
A képzelt bajnak zavarodtan oszoltak eszébõl:
S mélyen, az érzetnél mélyebben egy ötlet, egy álom
Villana meg lelkén, tilos a bírálatos észnek,
És elenyésztekor a kegyszívnek, mely szüli, fájó.
De tünik, és nyomokat nem hágy az erõtelen álom,
Elvesz az ébredt ész sugaránál, s a deli nõ szól
Nyájasan ifjúhoz, s minden szava tiszta szivesség:
"Ifju, ha nem csalatom, jövevény vagy, messze lakóknak
Vére, szerencséddel honnott megférni tudatlan.
Szólj, javadúl mi lehet, mit kíván hosszas utadnak
Fáradsági után, mint látom, csüggeteg elméd?"
A gyermek pedig álmot ohajt, tusakodva magában,
Álmot, ezen látás gyönyöréhez örökre hasonlót,
Mely ne mulandóság, ne idõ játéka, de lenne
Megmaradandólag lelkének adatva sajátúl.
Fölkel azonban, utó szavait hallvája örömmel
Angyali szép nõnek, s hozzá így ejti beszédét:
"Áldott légy, deli nõ, áldott a föld is, az ösvény,
Melyen, hogy meglátnálak, s a sorssal azontúl
Megbékélhetnék, hozzád hagyja jutni szerencse.
Sok napot, és még több boldogtalan éjet utaztam
Úttalan út rögein, s embertelen árva határon;
S melyet imént mondál, a legjobb szív adománya,
Kegyszavad oly régtõl egyedûl jártomban az elsõ,
Mert egyedûl szeret a pusztult ház gyermeke járni,
S boldogokat ragyogó bõségben látni nem örvend.
Oh csak egy elhagyott rejtek, csak egy enyhet adó szó
Jusson házadban a sok bajt tûrni menõnek,
Újra erõt veszen, emléked szentség lesz eszében,
S mint eddig, gyásszal nem fogja bevonni világát."
Szóla, s nehéz feje sok gondtól s új gondolatoktól
Meghajlott bal válla fölé, nap ütötte kalászként.
De Zenedõ az elandalodót fölemelte szavával,
És szállásra hivá, táplálatos étkeket, és bort,
És ada sok szép szót hozzá, mely életadóbb az
Éteknél, s léleknevelõbb a tályai bornál.
Így kipihente magát, és kezde vidúlni az ifjú.
Orbai Kálmán volt, a rég nagy hírû Kupáknak
Törzsökibõl végsõ s Ugodokkal ükére rokonság.
Nem tudhatta. Setét alakokkal az õsi regékbõl,
Melyeket atyjától hallott, vala lelke borongó.
S már különözni mesét nem birt elméje valótól,
Mert gyermek vala még, mikor atyja leszállt az apákhoz,
S anyja szülõ kín közt halt el siratatlan elõtte:
Árva korán, idegen házaknál tenge, s hideg kéz
Nyujta nehéz eledelt a sokszor sírva evõnek.
Így nõtt, így serdült, s most így hordozta tizenhat
Éveit a földön, s nem lel vala rajta rokonvért.
Benne az egy lélek, más nem volt semmi atyáról,
S szökve csak egy paizsot mentett meg az õsi falakról,
Mely portól feketedve, s borús vala régi jelekkel,
S kardot, az ütközetek villámát hajdan. Ezekkel
Mindkét-féle szerencsének harcára megindúlt.
Mindezeket, s amit rideg útán tûre, tapasztalt,
Esti komoly csendnél elmondta beszédes ajakkal;
S szánák és szereték hallói: de monda csatát is
Hunyadi tetteibõl, amint tarkázva regékkel
Múlt napok álmaiból meg-megfordúltak eszében.
Néha pedig tévedt szemeit Zenedõre felejté,
S végezni nem tuda kezdett szót. Mosolyodva meginté
A deli nõ akkor; s hallgatta regéje csodáit:
A ragyogó haju lányt, s a tündérkerti szerelmet.
Nap nap után így mult; Orbainak három örömnap,
A negyedik nap fegyvereit vizsgálta Ugodnak,
Kedve lön oly fényben, mint fenn azok, égve ragyogva,
Látni magáét is, s tisztítani kezdte leülvén.
Elsõbb is kardjára hozott munkája derûlést,
Mely mint nagy köd után kitörõ nap, régi homályból
Úgy emelé ki hegyét, s öldöklõ éle világát;
Egyszersmind szép markolatán a gyöngysor elõtûnt:
És örvende szelíd sugarának az ifju. Azonban,
Hogy paizsára került a sor, borzadva tekinté
A szigorú jeleket, gyásznak gyászképü betûit;
S amint törlögetõ keze végigsurrana rajta,
A falról hozzá le-levillant pajzsa Ugodnak.
Majd ezt, majd meg amazt vizsgálván kémszeme, látá
Végre csodálattal, hogy párt lele hajdan idõkbõl.
Lelke merengõ lett; rokonát képzelte Ugodban,
S hordta bizonyságát balján, a gyászjelü vérten,
De szive mást keresett. Szégyen tiltotta rokonnak
Vállaltatni magát, a dústól árva nevetlent.
"Majd ha nevem Mátyás ajakán fog zengeni, úgymond,
S a haza, mint idegen, nem zárja ki híremet, akkor
Lássanak itt; vagy mint kiömölt víz folyjon el éltem;
És ne legyen nyoma elboruló szép õsi nevemnek."
Elszánt lön hamar, és röviden készûle nagy útra;
Mégis az elválást nem tudva kiállni, levélben
Szíve nehéz napját így írta le szép Zenedõhöz:
"Elmegyek; így megyen a leidézett lélek az égbõl,
Angyali nõ! tõled megyek el sorsomnak elébe,
Mely mikor álmadozám, villámban ereszte vezérfényt,
És megrendített; de von elvíhatlan erõvel,
Melyet imént feledék, hosszabbá tennem az útat.
Oh te, ki tisztább vagy mint szó mondhatja, kinek szép
Élete folytában legrosszabb tette is áldás,
Angyali nõ, ha idõtelenûl szállok ki, ne vádolj,
Hogy búcsúzatlan hagyom el gyötrelmeim enyhét,
Hogy mikor útra megyek, nem nézhetem a lekötõ szem
Bájait észbomolás nélkül; hogy gyenge szemem fél
A napot, oh téged szépségek napja! bevárni:
Mert láz lelkem, ez egy lélek, kiszakadna belõlem.
Ím én semmi, az élet nagy könyvében üres lap,
S szél játéka vagyok, mint pusztán vad fa viharban,
Mégis ohajtásom marad itt, nem jõ velem útra;
Ott eped egyházad küszöbén s ne feledj el, azon kér,
Hogy nemzetségem ki van is bár búmra törölve,
Még legyen, aki nevem hírét meghallja, ha élek,
S mondja: Szegény gyermek méltó vala, hogy befogadjam."
Még sokat irna le andalgó elméje tanácsán,
De fut az éj, a szárnyas idõ hatalommal idézi.
Útnak ered, s az irást köszönetnek hagyja jeléül.
Mint, ha madár szabadúl, melyet lép tarta, szegénynek
Sok hímtolla fogó gyöngyön ragad, õ megy azonban
És örvendi szabad szárnyait suhogatni; de még fáj
Új sebe, elragadott tollát még sínli magában:
Így mene Orbai, ott veszvén szive Széplakon; ifjú
Lelke azonban örült a szép hajnalnak, az erdõk
Halk suhogásainak. Viruló völgyekbe lenézett,
S látta kies téren Bonyhádot messze határos
Falvaival, s délrõl szomszéd patakokkal övezve.
Andalgása között, madaraktól kére jövendõt;
Fenn dallának azok, fiatal bogon ülve fölötte,
A napot, a nap aranysugarát várván, de közöttök
Sírva nyögõ csalogány bús szót zendíte, s az erdõt
Eltölté, csak imént szökevény társára, panasszal.
Minden utána hajolt, és sok sirodalmas ajaknak
Fájó szózatival hangos lön az erdei mély csend.
A gyermek fájdalmak ölén ringatva reményeit
Hallá a dalokat, s méginkább andalodott lön.
Így haladott; s tova tér és hegy maradoztak utána.
Már jöve vissza dicsõn, ha dicsõség porba leverni
Or rablók seregét, a hõs Ugod. Elborulának
Ellenségei a honnak, letöretve vasától.
Társai örvendék szép bátorsága jutalmát;
Áldák a mentett lakuak. S amint mene végig
Falvak elõtt, vagy büszke nemes várának elõtte,
Sok szép szem daliás menetét kísérve csapongott
Gyors nyomain; s tetszék a bátor férfi sokaknak.
Sok dícsérte lovát, sok azon könnyûded ülését;
Fegyvereit mások, ragyogókat sok hadi tettel;
Mindnyájan pedig õt, a bátor lelkü segédet.
De fekete szárnyát fölemelte az átkozatos hír,
Nem tartotta magány, erdõség nem vala gátja;
Jött hegyen és völgyön, s hazugúl így suttoga szerte:
"Ím mi jeles hõs ez! kár, hogy míg messze veszõdik,
Honn jövevény gyermek, korcsok nemzõje bitangol
Szép örökén, s bûnnel fertõztet régi nemes vért!"
Megrendûle Ugod hallván, s a benne lakó szörny,
A féltés, fölemelte riadt lelkében alakját.
Csillapodott azután. De nem ész, a büszkeszivûség
Gyõze baján: "maradok, mondá: ne gyanítsa lesõ szem,
Hogy van okom megitélt házamhoz visszasietnem."
S úgy lön. Balra hagyá Szekszárdot régi falaival,
S hol most fûnevelõ halmát mutogatja Leányvár,
Puszta lakatlan domb, ott akkor büszke falakkal
Messze fehérlõ lak palotáiba készüle térni,
S várni, mig árnyékát boruló lelkének elûzné.
Már mene, ahol az út befelé nyita kurta tekervényt,
S mint száradt fának még élõ ága, virágzott
Sok fiatal hárssal, melynek mindkét felen õrként
Álltanak, és suhogó lombbal vendéget idéztek.
Mert szivesen a vár két agg szüze, minden utasnak
Kit vihar ért, vagy baj fáraszta, nyitottanak enyhelyt,
S gondjok alatt, melyet nevelének, az ég szemü lányka
Csábító vala ártatlan szépséggel: azáltal
Sok fiatal hõsnek befelé fordúla futása.
Jósok is, és sebet orvoslók vetekedve valának
A szüzek; és nagy volt bizodalma ezekhez Ugodnak.
S ím ahogy mene, megszökkent s felhorkana méne.
Útfelen a fûbõl felvillant Orbai pajzsa;
Fáradtan maga benn alvék terebély fa tövében.
Néze Ugod, s poklok játékát vélte; lenéze
Másodszor, s iszonyú lelkét tele nézte haraggal;
S a legijesztõbb vád már nem vala távol eszétõl.
Megborzadt, mint elközelítõ vészben az agg tó,
És odazúga lován, s megüté dárdával az ifjat,
Mondva: "Or eb, kelj fel, s alugyál el örökre vasamtól,
Vagy valld meg, paizsom, ha nem orzott, mint juta hozzád?"
Nem hallá; de futott fél ébren az ifju; s halálát
A fák közt befelé szaladoza kerûlte. Nyomában
Vágtata, és megölõ dárdát perdíte az ûzõ.
A két agg látá egyenetlen harcban az ádáz
Bajnokot, és az elõtte serény lábakkal iramlót
Védtelenûl, s az ütõ vasa által szinte veszõleg,
Megszánván bebocsáták õt; de Ugodnak elõtte
Félve kaput zártak. Künn, mint sziklába csapott hab,
Áll vala ez, szive roncsoltan. Megütötte dühében
A kaput, és beletört az erõs nagy dárda kezébõl.
Rengett az: de nem engede még, s a várfalak ormán
Megjelenék a lány, az idõnek régi tanúja,
A legidõsebb szûz; s mert mondani kezde jövendõt,
Mély üregû szemeit bel láng forgatta dühülten.
Mint a gyászmutató boldogtalan óra határán,
Elfonnyadt keze úgy állott lemutatva Ugodra,
S míg szólt, szürke haját a szél hordozta csapongva,
Mintha tavaszba telet szálaival akarna beszõni.
Szólt pedig így, s vékony s rezgõ vala hangja s halotti:
"Mit zörgetsz, mit akarsz boldogtalan, e helyen! állj el.
Itt csak béke lakik, de te menj el, vidd tova sorsod
Förgetegét, mely homlokodon le van írva setéten.
Vért látok kezeden, melyet vizek árja le nem mos,
Tûz nem emészthet meg. Menj el, valamerre szemed lát;
Csak ne hazádba, hol szép nõ aggódva reád vár,
Gyász neked, és gyász a balsors-üldözte, magának."
E szavakat mondván elhagyta az ormot az agg szûz,
S lõn egyedûl Ugod a haragoknak hagyva, s magának.
Három gondolatot forgat vala lelke leginkább:
Szolgáit fölhíja-e várt megvíni, vagy a gyász
S szégyen elõl haza földérõl elfusson örökre,
És soha Széplakot, és a nõt mosolyogni ne lássa?
Vagy pedig elmenjen meglátni, mi dúla sajátján
S a bûn részesein maga tartson szörnyü birálást?
Erre hajolt; mert asszonyokat megvíni dicsõség
Nem vala, s a bolygás nyugodalmat nem szerez annak,
Kit csevegõ hír bánt, s bizonyost még nem tud. Elindúlt.
Rémületes paizsát, mint vélte, balára emelvén
Messze kitért, valamerre rohant, a vándor az útból,
S összelegelt vadak a vad elõl riadozva futottak,
A szolgák pedig a rohanót száguldva sem érték;
Messze zavart rendben maradának méne nyomától.
Szép Zenedõ! jobb volna neked nem lenni születve,
Vagy soha nem lelned féltõ szeretõdet Ugodban.
Nem hiszen asszonyban hûséget, s hosszu szerelmet:
Eltemet a szörnyû, hogy megrendüljön utánad
Lelke, s szokott útján tévedt elméje ne járjon.
Kertében szomorún a szép nõ járja tekervény
Útait, és az idõt, mint rosz vendéget ohajtja,
Míg eljõne az álom utóbb, elrázni magától.
Elmaradó férjén aggódik. Az összeszokott lét
Csak fele értékét, s azt is bánatba keverten.
Birja szegény; s gyakran követûl elküldi szemének
Szép sugarát örömes hírt kémleni távol Ugodról.
Még nem sejti szegény, a jók gyászára veszendõ,
Hogy férjének eszét lekötötte az átkozatos vád;
Hogy nem mer dühödõ szívvel házába belépni,
S kertbeli bokroknál csúsz el lappangva kigyóként.
S úgy van. Ugod fél, a gyilkos szándéku, magától:
Nem közelítheti még küszöbét, gyõzõdni akarván.
Vagy nem hinni tovább, vagy egészen lenni gyanútlan:
Ez forog elméjén, s el nincs választva határral.
Azt gondolja: "magányában kell látnom az egykor
Üdvömnél inkább kedveltet, ah a csapodár nõt,
Majd ha tanú nélkûl itten, hol véthete, haj! itt,
Hol legelõbb ölelõ karját szerelemre nyitotta,
S most idegen névnek fel fogja sohajtani hangját,
Majd ha elõállok, s nem mer megvárni szemével;
És ha egyet kérdek, megkérdem: hittelen asszony,
E paizs, õsz korból legszentebb hõsi maradvány,
Hogy’ juta más kézhez? Jövevénynek kelle, s mi bérért
Kelle odább adnod, te hitek tapodója, te asszony,
Nem feleség többé, te nevemnek sírja! – s ha erre,
Mint hiszem, a nyomorú nem lel szót annyi ezer közt:
Vesszen el, e vasnak légyen temetõje szivében.
S oh ha – de azt nem, Ugod, soha nem fogod érni az élet
Napjaiban, hogy megnyughassál tiszta szerelmén –
Oh ha megérnéd azt; de gyanúk hallgassatok, addig
Nem sietek; nem rontok elõbb, mint megtudom a bûnt."
Így szólt a bõszült. Csendes kívána maradni,
És meg-megmozdúlt remegõ markában acéla.
Látta nejét, s mi nem oly szemmel, mint egykor; elomlott
Mint árnyék, minden szépsége gyanúja ködében;
Láta busongását, és monda: nem engemet illet;
A szaladó jövevény hagya bút bûngondos eszében.
Végre megállt a hölgy, hol elõbb ártatlan örömmel
Ült ernyõs fa megett, s mondotta regéit az ifjú.
Ott bolygó szeme kis csalogány fészkének alatta
Láta fehér levelet gyéren meghintve betûkkel.
És levevé; mert mily asszony nem tudni kivánó?
És mi gonosz van ezen? Végigfuta rajta szemeivel;
S amint bús szavait bámult lelkébe fogadta,
Kis könyü, szánakodás szép könyve, lepördüle arcán.
Kisded csep, te öröm s bánat harmatja, mi vagy te?
Vaj! mi vagyon benned mennybõl elegyítve s pokolból,
Hogy rontó egyaránt, s áldó tudj lenni, s miattad
Most egy egész élet lemerûljön idõtelen éjbe!
Fölkel Ugod. Nem bírja magát, nem bírja haragját:
Összebeszélt szerelem titkát a vétlen irásban,
S bûnvallást lel az ártatlan könyü szent elemeiben.
Mint fene szájú ló, viszi a harag, a vad erõszak.
Felcsörrenve megáll, s így dörg le nejére: "Tekints rám,
Én vagyok, álnok hölgy. Ösmersz-e, halálodat engem!"
Haj de ki ösmeri meg, melynek gyönyörében alutt el,
A kiderûlt mennyet, ha be van keltére borulva,
S nap ragyogása helyett, villám szegi barna határát?
A szellõt, ha viharrá lett, ösmerjük-e többé,
Értjük-e megbõdûlt morajában elõbbi sugalmát,
Így az elámúlt nõ többé férjére nem ösmer;
Arca szelídségén nem tud képzelni ölõ színt,
S mely eddig szerelem vágyát suttogta, szavában
A rettentõt, a gyilkost, félelme nem érti.
Földön túli világ rémét gondolja. Sikoltva
Megszalad a remegõ; s odarogyna, de vad kerecsenként
Ott terem a szörnyû: s mely ége lobogva dühétõl,
A kiemelt gyilkot hölgyének eloltja szivében.
S mintha pokol zúgná, tompán ily szókat üvölt rá:
"Halj meg, s szégyenedet vidd sírba, elaljasodott nõ!
Ott nem lát meg Ugod, ha kesergesz az új szeretõért."
Ezt csak alig mondá, hogy elõtte az áldozat eldõlt:
S szép szeme játékát elzárta halotti sötétség.
Hûled Ugod, s már érzi sulyát tettének. Elég ok
Már nincs a földön, melyért meg kell vala ölni.
A késõ vendég, a bánat, már beköszöntött;
S elhúnyt nyugta fölött sanyarú gondokkal evõdik,
Mint sürü felleg után lobog a megütött fa magában,
S nincs zápor többé, mely lángját oltsa vizével:
Úgy egyedûl, és olthatlan tûz lángol Ugodban.
Hosszan néz le s merõn, s a hajnal rózsavilágát
Nem leli, mint ezelõtt, liliomra hasonlatos arcán.
A mozdúlatlan tagokat, s a szótalan ajkat
Ahogy látja, kitör küzdõ türödelme magából.
Nem szól, és szeme nincs könyütõl búvában elázva,
De szabadon vad gondolatok dulakodnak eszében,
Melyektõl nem tud menekedni. – Azonban az elhullt
Kis level ott fetreng. Attól fölserken az ájult
Eldühödött harag, és még egyszer lángol agyában.
Lángszemmel nyeli a sorokat. Végigfut elõször,
S ismét, s harmadszor; s a bûnszót nem leli benne.
Majd teremébe rohan nyomorúlt! ott mintha keresné
Elmaradott hölgyét. S ím paizsa setéten alánéz
Képeivel; s megakasztja futó lábának iramtát.
Most már látja világánál a szörnyü tudásnak
A szövevényt. Mi eget dúlt föl, s tett vad keze rommá,
Érzi; s mi érzelem az! mint tépi el élte nyugalmát!
Keble kiég, mint a bel lángtól hamvadozó hegy
S benne tanyát kétség s szilaj álmok képei ütnek.
Elvesze már Ugod. Árnyékát hordozza futó láb.
A föld ing neki már; maradását nem leli rajta.
Mint hegyen indúlt kõ, megered, nem tudja, hová lesz.
Még esze sírja fölött egy gondolat él zivatarként,
Nagy s iszonyú, mint tette, s ez õt hordozza vadonban,
Ádáz farkassal gyakran virrad meg az erdõn;
Gyakran az éjvel jár egyedûl, mikor állat is alszik.
Mint bolygó rém jõ múlt boldogsága falaihoz,
Ott suttogva nevét hölgyének; majd rohan ismét.
S így rövid élte lezúg, mint hirtelen árja viharnak.
Ordas agyú kölykek marakodnak tagjai rongyán;
S szánakodó rokonok nem tudják jegyzeni sírját.
1828 tavasza-nyara (?)