Kovács Gábor zenészt mindenki ismeri Bonyhádon és környékén. A Bartina zenekarban muzsikál, Orbán Györggyel közösen Pilinszky-esteket tart, és többféle mûsorral áll színpadra egymaga is, pl. Balassi-kardos költõk verseivel, gyermekmûsorokkal, újabban pedig háztartási hulladékokból hangszerkészítést tanít gyerekeknek.
– Gimnazistaként már fabrikáltam zenéket versekre, és Pilinszky egyrészt nagyon megfogott, másrészt nem adta magát. Legalább 15-20 évig kísérleteztem, aztán évekig „csak” olvastam tõle és róla. Kb. 11 évvel ezelõtt villámcsapásként jött a felismerés, hogy a blues mûfaja illik a verseihez. A magyar nyelv eszközeivel ott lüktet ez az amerikai ritmika és a kettõ úgy tud találkozni, hogy egyik sem szenved csorbát – mondja Gábor.
– Hogy született meg a Pilinszky CD?
– A lemez anyaga bõ egy év alatt állt össze, az Apokrif azonban nehezen adta magát még így is, az csak 5 évvel késõbb készült el. Ekkor találkoztam Orbán Gyurival, immár 5 éve dolgozunk együtt. A lemezünkön megzenésített és szavalt versek hallhatók, közös mûsort is összeállítottunk. A bonyhádi városi könyvtárban december 6-án 18 órakor tartunk egy CD-bemutatót, „Egy szenvedély margójára” címmel.
– A gyermekeknek Muzsikus Gábi néven adsz mûsorokat. Mennyire hat a mai gyerekekre az igényes zene?
– Nemcsak a gyerekek, de a felnõttek ingerküszöbét is egyre följebb szorítják azok a hatások, amelyek érik õket koncerteken, vagy épp a médián keresztül. Ezt az igényes zenével még csak megközelíteni is nehéz, de egy biztos – és ezt a közönség elmondása alapján is tudom tolmácsolni –: ha egyszer valaki leül és figyelmet szentel igényes mûfajok meghallgatására, akkor ott ragad és nem bánja ezt meg, megtetszik neki amit hall, befogadóvá válik. Ez az a pont, ahol érzem, hogy még egyáltalán nincsen veszve az igényes mûfaj. De az emberek nem mindig szánják rá magukat, hogy elmenjenek egy igényes rendezvényre, hiszen a televízió elõtt ülve 36 csatorna közül választhatnak, és az sem baj, ha azok harsányabbak…
– A gyerekközönség mely mûsoraidat kedveli legjobban?
– Magyar népmeséket írok át és zenésítek meg, ezt egy tanórányi hosszúságú mûsorban kapják és kedvelik. Csinálok interaktív produkciókat is, de ezek is a hagyományos, a valódi értékekre alapoznak. Közel 2 éve a hangszerkészítõ mûsorommal járok a legtöbbet. A közelmúltban egy iskolában 70 gyerekkel 2 óra hosszat készítettünk hangszereket. Oda azért már kellettek pedagógusok is, hisz ollót, kést is használunk. Hatalmas a nyersanyag igénye egy ilyen hangszerkészítõ foglalkozásnak.
A gyerekek nagyon szeretik, mindig kevés a rendelkezésre álló idõ. Tavaly nyáron kétszer 5 napig voltam diáktáborban, ahol délelõtt, délután és este is hangszerkészítés volt ugyanazzal a harminc gyerekkel, és ez az idõ is kevés volt. Egy kétórás foglalkozáson háromféle hangszert tudunk készíteni, amihez hatalmas elõkészítés kell a részemrõl. A táborban 12 féle hangszert készítettünk abból a 30-ból, amelyet én háztartási hulladékból és mindenféle anyagból tudok gyártani. A legújabbnak hatalmas sikere van: befújok egy 2 literes petpalack kiöntõ nyílásán, az alján van 8 lyuk, mindegyikbe beleállítok 1-1 szívószálat, melyek külön-külön sípként mûködnek. Behangolom, és szépen lehet vele zenélni, akár több szólamban is. De mindig osztatlan sikert arat a biciklipumpa is. Nem kell félnünk a körülöttünk keletkezõ hulladékoktól, meg kell tanuljuk, hogy ezek életünk természetes velejárói, és ezeket valamiféleképpen kezelni kell, és lehet is. Van, aki a ház körüli hulladékból ruhát készít vagy ékszereket, én hangszert.