A régészet, a kutatás iránt érdeklõdõ általános- és középiskolás diákokat, egyetemistákat, szülõket várnak egy nem mindennapi regölyi ásatásra: szkítakori, mintegy 2600 éves halomsír feltárása a feladat június 20. és július 30. között, kéthetes váltásokban. A táborban részvételi díjat nem kell fizetni, de a központilag szervezett étkezés önköltséges.
A Regölyben található egyik halomsírnál idén tavasszal a korábbi állapothoz képest jelentõs pusztulást tapasztaltak, ezért a leletek megmentésére a kurgán teljes feltárása az egyetlen megoldás. A terepszemle idején a már mintegy háromnegyedéig elhordott, elpusztított egykori földpiramis omladékán mindenfelé különlegesen díszített edények töredékei, festett, faragott csontlemezek, olvadt bronzdarabok feküdtek. Látható volt, hogy itt mindent, a leomlott földet, a még feltárásra váró rétegek anyagát át kell szitálni, s tudományos alapossággal fel kell tárni az egész temetkezési helyet és környezetét. A rengeteg lelet a feltáráshoz, a leletek rajzolásához, dokumentálásához, számítógépes feldolgozásához különösen sok szorgos kézre van szükség, ezért szervezik a feltárásra a régésztábort, ahol a napi munka után érdekes elõadások is lesznek a hazai régészeti, embertani kutatások legújabb eredményeirõl.
Az eddigi elõkészítõ munkáknak köszönhetõen már elõtûntek a halomsír még érintetlen rétegei, amely alapján jól látható, hogy elõször a kõbõl rakott sírkamra fölé csak egy kisebb, mintegy 3 m magas halmot emeltek. Késõbb azonban a korábbi mellé egy újabb, fagerendákból ácsolt sírkamrát építettek és a halmot tovább növelték, közel 8 m magasra és 60 m átmérõjûre. Az omladék sziszifuszi átszitálásának köszönhetõen pedig sorra kerültek elõ az újabb és újabb geometrikus díszû csontfaragványok, bronz lószerszámdíszek, háromtollú nyílhegyek, pikkelypáncél lemezei. Ezen tárgyaknak párhuzamai az ie. 7. századi belsõ-ázsiai szkíta leletek között, fõként a mai Kazahsztán területén található meg. A kerámia leletek egy része pedig a Kelet-alpi kora vaskori Hallstatt kultúra népe által használt edényformák és díszítések felé mutat. Jelentõs a rendkívül magas technológiai ismeretekrõl tanúskodó, hihetetlenül vékonyfalú, legtöbbször feketére égetett, úgynevezett bucchero típusú edénytöredékek aránya is. Ez utóbbiak az i.e. 7. századi etruszk edénymûvesség felé mutatnak közvetlen kapcsolatokat.
Már az eddig elõkerült leletek is egyértelmûen vallanak arról, hogy a regölyi halom alá az i.e. 7. században eltemetett szkíta elõkelõ a három világ határán – az európai õslakos hallstatti, a keleti szkíta és a déli etruszk kultúrkörök találkozásánál – bírta korának legszebb, legjobb fegyvereit, luxustárgyait. A korábban említett halom megnagyobbítása, átépítése pedig arra utal, hogy nem egyrétegû, nem egy periódusú és nem egyetlen ember számára épült ez a méreteiben is monumentális tumulus.
E kérdésekben tisztábban csak a feltárások végeztével láthatnak majd a szakemberek, akkor tudják meghatározni, hogy a sírkamrákat mikor építették, meddig szolgált temetkezõ helyül a regölyi halom. Ehhez az érdekes kutatómunkához hívnak mindenkit, aki érdeklõdik a régészet, a történelem iránt, vagy szívesen vesz részt a leletek rajzolásában, számítógépes feldolgozásában. A szállás az ásatás szomszédságában bérelt épületben lesz, de vállalkozó kedvûek az kertben sátorozhatnak is. Jelentkezés június 19-ig. További információ: Dr. Szabó Géza régész, tel.: 06-30/405-3057, e-mail: kaladea@freemail.hu, levélcím: 7100 Szekszárd, Szent István tér 26. Wosinsky Mór Múzeum.