A szekszárdi Bucsányi Endre festményeibõl nyílt kiállítás ma délután a bonyhádi mûvelõdési központban, Karcolatok címmel. A tárlatot Lönhárd Ferenc, a Bárka Mûvészeti Szalon elnöke ajánlotta a közönség figyelmébe: – Hihetetlenül visszafogott alkotót látunk, aki ugyanolyan szemérmességgel kezeli az ecsetet, a krétát és a karcolótût is, mint amilyen szemérmességgel tárja elénk a munkáit. Nem az a kitárulkozós fajta, õ emberként és alkotóként is szereti, ha megfejtik. 
Alkotásaiban vall önmagáról. Kölcsey írja: „Senki sem lett még tudós a szobája négy fala között.” Ugyanúgy senki sem lett festõ, ha soha nem mutatta meg a munkáit a közönségnek. Mert a mû attól mû, hogy az alkotóban valami megpendül, és aztán a látogatóban is megzendül valami. Bucsányi Endre kiállításának témaválasztásából két kategória emelkedik ki: a nõ (Elfúj a szél, Múzsa, Lebbenés), illetve a régi mitológia tükrében az idõ múlásának bemutatása (Krédó, Corpus, Ha menni kell). Vannak olyan alkotók, akik pillanatfelvételeket készítenek, és vannak akik történeteket mesélnek el. Endre az utóbbiak közül való. A Karcolatok cím arra is utal, hogy sokszor kontúrokat karcol alkotásain, ezzel felhívja valamire a figyelmet. A finomsága, átgondoltsága nyûgözi le a nézõt. Fontos a munkásságában, hogy nem kiabál az amit csinál, hanem visszafogottan, megfejtésre váróan próbál a mû velünk, befogadókkal kapcsolatot találni. Olyan emberrel hozott bennünket össze a sors, aki elõször gondolkodik, és utána alkot. Bucsányi társainak tekint bennünket, bízik abban, hogy képesek vagyunk arra, hogy saját lelkivilágunkba beillesszük alkotásait és azok üzeneteit, ott tovább éltessük azokat, és párbeszédbe elegyedjünk velük.