A március 15-i városi ünnepség keretében ketten vehették át a Perczel-díjat, egyikük Szabó László, aki 1951. december 25-én született Váralján. Általános iskolai tanulmányait szülõfalujában, középiskoláit Dombóváron, a Gõgös Ignác, ma Illyés Gyula Gimnáziumban végezte. Érettségi után két évig dolgozott segédmunkásként, majd 1972-tõl a Váraljai Klubkönyvtár vezetõje, 1973-tól a Nagymányoki Körzeti Mûvelõdési Ház igazgatója volt. 1975-ben szerzett népmûvelõ-könyvtáros oklevelet a Szombathelyi Tanárképzõ Fõiskolán. 1977. január 1-tõl a bonyhádi Vörösmarty Mihály Járási Mûvelõdési Központ módszertani elõadója volt, és ebben az intézményben dolgozott 1992. december 31-ig, rokkantnyugdíjba vonulásáig.
A magyar népzenével az 1970-es évek elején került kapcsolatba, szinte egy idõben a születõ táncházmozgalommal. A Sebõ együttes által tolmácsolt, a népzenének az addigiaktól eltérõ, szokatlan megszólalási módja ragadta meg a figyelmét. Nagy hatással volt rá Devecseri Zoltán, akivel 1975-tõl a bonyhádi és a környékbeli ifjúsági közösségekben, klubokban ismeretterjesztõ elõadásokat tartottak a magyar népzenérõl, annak terjesztése, megkedveltetése céljából. Ekkor került elõ a már hosszú ideje mellõzött hegedûje, hiszen klasszikus zenei tanulmányait megromlott látása miatt korábban abbahagyni kényszerült.
Miután a bonyhádi mûvelõdési központba került dolgozni, jött egy újabb, meghatározó találkozás: Elmauer József, akkor még zenemûvészeti szakközépiskolai tanuló beszélt neki lelkesen népzenei táborbeli élményeirõl, melynek hatására népzenei együttes alapítását fontolgatta. Mivel prímásra volt szükség, Szabó László felajánlotta akkor még szerény hegedûs tudását az alakulófélben lévõ zenekar javára. Így született meg 1977 augusztusában a Szélkerék együttes. Nemcsak a város, de a megye mûvészeti életében is jelentõs tényezõvé vált az akkoriban vidéken még ritkaságszámba menõ formáció. Szabó tevékenységének másik fõ területe a táncház meghonosítása volt Bonyhádon. Ennek érdekében 77 õszétõl havi rendszerességgel a magyarországi táncházmozgalom országosan elismert, meghatározó zenekarai közremûködésével népzenei koncertbõl és táncházból álló programsorozatot indított. Ennek hatására rendszeressé váltak Bonyhádon a táncházak, melyek kisebb-nagyobb megszakításokkal a mai napig az általa megálmodott szellemiségben folynak.
Közben vezetése alatt 1981-ig töretlen fejlõdés jellemezte zenekarát is. Az elsõ személyi változások (katonaság, más zenekarba való távozás) vetették fel benne a népzeneoktatás szükségességének gondolatát. A bonyhádi általános iskolákban hangszerbemutatókat tartva toborzott növendékeket, akiket a mûvelõdési házban szakköri keretben oktatott tekerõlantra, hegedûre és brácsára. Legtehetségesebb tanítványaiból alakult újjá a Szélkerék együttes 1985-ben. A növendékek fejlõdését és a tágabb környéken mûködõ hagyományõrzõ és néptáncegyüttesek zenészigényét felismerve szervezte meg ugyanebben az évben városunkban a táncház-zenész képzõ tanfolyamot. 1987-ben mintegy 30 dél-dunántúli népzenész vehette át mûködési engedélyét.
Ezzel párhuzamosan, még a 80-as évek elején indította útjára az Országos Népzenei Találkozók sorát, melyek keretében kétévenként mérethetik meg magukat a pályakezdõ muzsikusok, hangszeres és énekes szólisták. Ez a találkozó hosszú idõ óta az ország egyik legjelentõsebb népzenei szakmai fóruma. A Magyar Rádió éveken át élõ adásban közvetítette a Zene Világnapja alkalmából a bonyhádi népzenei találkozók gálamûsorát.
A 90-es évek elején új zenész kollégáival és Eszterbauer Évával együtt dolgozta ki az országosan is egyedülálló óvodai néptánc foglalkozások modelljét, melynek bonyhádi meghonosításán is fáradhatatlanul dolgozott. Ezen óvodai foglalkozásokból nõtt ki az idén 15 éves jubileumát ünneplõ Völgység Néptánc Egyesület, melynek alapító tagja és elsõ elnöke is Szabó László volt. A néptáncoktatás intézményes kereteinek megteremtését szintén õ szorgalmazta a Városi Zeneiskola igazgatójánál és a város polgármesterénél. Ennek sikeres megvalósulása után következõ lépése a hangszeres népzeneoktatás elindítása volt, immár zeneiskolai keretben.
A közéletben való aktív részvételét jól tükrözi, hogy alapítója az 1994-ben megalakult Szellemi Kármentõ Polgári Körnek, melynek keretei között a mai napig aktív. Kezdeményezõje és a kivitelezésben is tevékeny részese annak a folyamatnak, melynek eredményeként városunkban állíthatták fel Wass Albert író elsõ köztéri szobrát. Ennek érdekében alapította meg 2004-ben a Wass Albert Törzsasztalt, mely társaság kezdetben a városi könyvtár, majd a mûvelõdési központ partnereként mindmáig megszervezi az író születésnapján a Wass Albert Nap elnevezésû programsorozatot. Szabó László életmûve követendõ példa a helyi közösségi mûvelõdésben és a táncházmozgalom bonyhádi életében ma résztvevõ újabb generációk számára.