Harmadik alkalommal rendeztek Tehetségkonferenciát a Bonyhádi Petõfi Sándor Evangélikus Gimnáziumban, a Magyarországi Evangélikus Egyház Pedagógiai Központjának közremûködésével. A bonyhádi intézményben tíz éve vezették be az Arany János Tehetséggondozó Programot, és tavaly óta Tehetségpontként is mûködik a középiskola, illetve megyei és országos versenyek sorának ad otthont. Tehát szellemiségében megfelelõ helyszínt nyújtott az országos Tehetségkonferenciának.
A konferencia elsõ elõadója Dr. Hoffmann Rózsa egyetemi docens, szakpolitikus volt. Mint mondta, választási idõszakban nem lehet úgy beszélni az oktatásról, hogy ne lennének ennek politikai vetületei. Ismertette a KDNP oktatáspolitikáját, elõadásának alappillére az erkölcs és a tehetséggondozás közötti kapcsolat volt. A hozzá intézett kérdések többsége a költségvetési oldalt próbálta feszegetni, de Hoffmann elmondta, hogy jelen pillanatban nem lehet pontos választ adni, hogy a költségvetés mire milyen módon fog keretet adni az oktatásban.
Dr. Ranschburg Jenõ professzor úr egészségi okok miatt nem tudott jelen lenni a konferencián, így a másnapra tervezett elõadásával Heimann Ilona, az ELTE fõiskolai docense mutatkozott be, és a továbbképzésekrõl beszélt. Õt követte a pulpituson Dr. Czeizel Endre, aki elbûvölte a jelenlévõket remek elõadói stílusával. Az orvosgenetikus 21 magyar költõ géniusz tehetségfaktorát vizsgálta, arról is beszélt, hogy mi alapján választotta ki õket az egyetemisták közremûködésével. Mint mondta, kevesen gondolnak arra, hogy kivételesnek lenni veszélyes, hiszen bizonyos hátrányokat is vonz a kiemelkedõ képesség. A költõ géniuszságnak nem feltétele a kivételes értelmi képesség, viszont költõgéniusz csak az lehet, aki képes „új idõknek új dalaival betörni” a költészetbe, vagyis a kreativitás a mûvész géniuszság meghatározó eleme.
A bonyhádi Tehetségkonferencia második napján Dr. Csermely Péter egyetemi tanár, a Bölcsek Tanácsának tagja tartott elõadást. Elsõként a köztársasági elnök úr által megbízott Bölcsek Tanácsa által készített „Szárny és teher” címû kötetnek az oktatással kapcsolatos legfontosabb megállapításait foglalta össze. A legfontosabb változtatási javaslatokként jelölték meg a pedagógusképzést, a pályán lévõ pedagógusok 
sokoldalú segítését, az iskolák egységes szakmai értékelését, a legjobb iskoláknak még nagyobb szabadság biztosítását, és a leszakadó iskolák célzott fejlesztését. Mindezek együtt 10-20 éves folyamatban érvényesülhetnek. Az elõadás második részében a tehetség fogalmát és segítésének fõ formáit ismertette az elõadó. Szólt a tehetség négy legfontosabb összetevõjérõl: az általános képességekrõl, a kreativitásról, a motivációról és a speciális képességekrõl. Mint mondta, a tanár sokszor azt keresi, mit nem tud a diák, és nem azt a morzsát, amire építeni lehet. Olyan információkat is megosztott az egyetemi tanár hallgatóságával, hogy a Magyar Géniusz Program keretében 10 ezer pedagógus képzésére lesz lehetõség, és hogy ma már 197 Tehetségpont mûködik hazánkban. Csermely Péter elõadását követõen átadta Ónodi Szabolcsnak a köztársasági elnök ezüstérmét, a Bölcsek Tanácsában végzett munkájáért.
A rendezvény szekcióülésekkel folytatódott, ennek keretében tíz téma illetve tantárgy közül választhattak érdeklõdési körüknek megfelelõen a pedagógusok. A kétnapos Tehetségkonferencián mindvégig nagyon aktívak voltak a résztvevõk, minden elõadótól kérdeztek. Bebizonyították, hogy a pedagógustársadalom készen áll a cselekvésre, melyet egyfajta nemzetmentésként él meg.