Baján, Zsibriken, Tevelen és Bonyhádon zajlott a közelmúltban a zsibriki Kallodó Ifjúságot Mentõ Alapítvány (szenvedélybetegek terápiás intézménye) közösségi megelõzõ programja, melyet egy nyertes pályázat jóvoltából valósíthattak meg. A megelõzõ célzatú program elve az, hogy a koruknál fogva természetes módon közösségben élõ fiatalok számára az értelmes elfoglaltság perspektíváját kínálja. A diákokon kívül rászoruló családokat is igyekeztek megszólítani, egyrészt felvilágosítás nyújtásával, másrészt a mindig rendelkezésre álló segítség lehetõségeinek ismertetésével. Amint azt az alapítvány vezetõje, Szabó Judit elmondta, a fiatalok sok lexikális tudással rendelkeznek az élvezeti szerekrõl, de az elkerülésüket elõsegítõ pozitív lehetõségekrõl keveset tudnak.
– A program tanácsadással szolgál, miközben megmutatja magát az alapítvány, mintegy elérhetõ lehetõséget arra, hogy az emberek feltegyék a kérdéseiket, vagy épp kezelési formák megismeréséért forduljanak hozzánk. Öt alkalommal valósult meg ez a komplex program, ami állt egy szülõ tréningbõl, egy prevenciós tréningbõl, kreatív hobbi foglalkozásból, sportolási lehetõségbõl, és drogtotó kapcsán egy helyzetfelmérésbõl, hogy mennyire jól értesültek, és milyen szemlélettel állnak a kérdéshez a környékbeli fiatalok. A program keretében egy alkalommal szerepeltek a zsibriki gondozottaink is, akik megzenésített verseket és dalokat adtak elõ, amelyeket a zeneterápiás mûhelyben tanultak.
Ennek a közösségi programnak az volt az üzenete, hogy a prevenció nem merülhet ki csupán a kábítószerekrõl átadott ismeretekben. Nagyon fontos, hogy az információátadást egy prevenciós szemlélet ölelje körül, amelyben benne vannak az alternatív lehetõségek a hasznos idõtöltésre. Ezért volt például közös focizás és kézmûves foglalkozás, ami a figyelmet pozitív irányba tereli, és ami az érdeklõdést kitágítja. Ma már nagyon sokat tudnak a fiatalok a drogokról. Szerintem lassan inkább háttérbe kéne szoruljon ezeknek az ismerete, annak a javára, hogy milyen pozitív programokkal lehet kiváltani a drogfogyasztáson alapuló közösségi szervezõdést. Az a meggyõzõdésünk, hogy a szerfogyasztás is egy teljesen természetes igény alapján jön létre, hogy a fiataloknak nagyon fontos a kortárscsoport, az együttlét. És mivel a közös tevékenységek eléggé beszûkültek Bonyhádon, nincs túl sok lehetõség a kulturált szórakozásra, ezért a fiatalok szervezik meg maguknak a szabadidejüket. Sajnos néha rosszul, és ez lehet a gyökere a szerfogyasztásnak, vagy a nagyon korai közös alkoholfogyasztásnak.
– Lesz-e folytatása a kezdeményezéseteknek, vagyis további programok a fiatalok számára?
– Az eddigi összejövetelek egy pályázaton nyert összegnek köszönhetõen valósultak meg, de ha van rá igény a Völgységben, Bonyhádon, akkor természetesen folytatjuk. Nem csak iskolákra gondolunk, hanem bármilyen civil szervezõdésre, amelyik nagyobb tömegeket mozgat meg (pl.: munkaügyi központ, családsegítõ szolgálat, pszichiátriai gondozó). Akik az érintett családokat, közösségeket el tudják érni, és úgy gondolják, hogy hasznos lenne egy ilyen program megszervezése, akkor mi ezt biztosítani tudjuk. Nagy erõssége ezeknek a programoknak, hogy felépülõben lévõ szenvedélybetegeket lehet megkérdezni a szerfogyasztás hátterérõl, a hozzá kapcsolódó érzésekrõl, mik indították el a leszokás útján az illetõt aki már hónapok óta a zsibriki terápiás intézetben van, és milyen célok jelentenek számára perspektívát. Egy ilyen elsõ kézbõl kapott információ szerintem nagyon hasznos lehet, és jól szolgálja a célunkat, hogy a fiatalok ne nyúljanak tudatmódosító szerekhez.