Völgységi kalandozások.
VÁRALJA, VÁRFÕ
|
RÖVID TÖRTÉNET: Miklós Zsuzsa írja a vár régészeti feltárásával foglalkozó tanulmányában : A Tolna megyei Váralja-Várfõn, a Völgységi-patak völgyébõl meredeken kiemelkedõ hegycsúcson egy kisméretû, jelenleg terasszal övezett vár áll. A lakóterület 11-15 x kb. 30 m (0,039 ha). A vár középpontjában állt a 7 x 7,5 m alapterületû, kõ alapozású lakótorony. Körülötte helyezkedett el a gazdasági udvar: kemence, tárológödrök és minden bizonnyal kisebb felszíni építmények, amelyek nyomtalanul elpusztultak. A hegytetõ peremén futott körbe a szintén kõ alapozású körítõfal. Miután a vár építõanyagát szinte teljesen elhordták, nem dönthetõ el, hogy a torony és a körítõfal felmenõ fala kõbõl vagy téglából épült-e. A felszínen és az ásatás során is találtunk téglatöredékeket, amelyek ezekbõl származhatnak. A leletanyag zöme kerámia (fazék-, korsó-, kancsó-, bogrács-, csésze-, palack-, fedõtöredékek). Ezeket kiegészítik a vas-, bronz- és üveg használati tárgyak. A leletek alapján a vár használata a XIII. század második felére tehetõ. Váralja-Várfõn tehát a XIII. század második felében – az Árpád-korban jellemzõ – kismértetû vár állt. Teljes feltárásával megismerhettük lakóterületének berendezését és erõdítésének módját is. A kisméretû erõdítményben ezek szerint a lakótorony mellett a tulajdonosnak és családjának mindennapi életéhez szükséges objektumok (sütõkemence, tárológödrök és feltehetõen a felszínre épített kisebb melléképületek) helyezkedtek el. Építtetõje, tulajdonosa ismeretlen, de minden bizonnyal azonos a falu birtokosával. Az ásatási megfigyelések szerint a vár pusztulását ellenséges támadás és tûz okozhatta. |